Aligha tagadhatja
bárki, hogy a kilencvenes évek borászati reneszánszának éllovasa Villány volt.
A borvidék gazdái felismerték, hogy nem konkurensei, hanem szövetségesei
egymásnak, azóta sem fordul elő, hogy villányi borász rosszat mondjon helybéli
kollegájáról. Emellett nagyon ügyesen használták ki a borturizmus adta
lehetőségeket s boraik hamar eljutottak a magas gasztronómiába is.
A kezdeti lendület nem
tört meg, az első generációt, melynek prominenseit a Hét borbírák rendje, majd
a Magyar Borakadémia az Év borásza díjjal jutalmazta (az első hét „Év borászából”
négy volt villányi: Tiffán Ede (1991), Gere Attila (1994), Polgár Zoltán (1996)
és Bock József (1997)) követte a második, majd a harmadik. És bizony, bő negyed
évszázaddal a rendszerváltás után is új neveket kell megtanulnunk, olyan lelkes
fiatalokét, akik minőségelvű hozzáállásukkal, kiváló nedűikkel,
inventivitásukkal hamar tekintélyt és szakmai presztízst szereztek. Rácz Miklós
Tamás, Hárságyi Balázs, Kvassay Levente,
hogy néhány nevet mondjak azok közül,
akik az utóbbi fél évtizedben váltak ismertté.
Schmak Andrásnak, a
Tulipán tulajdonosának egyik erénye, hogy nem elsősorban a nagy nevekre utazik,
hanem igyekszik a kevésbé ismert, de szakmailag kifogástalan termelőket is
megszólítani. (Ami nem jelenti azt, hogy ne járnának nála olyan sztárborászok is,
mint a Vylyan, Konyári János vagy Dúzsi Tamás). A nemrégiben Kvassay Levente
tartott izgalmas kóstolót a magyar borok aradi szentélyében, a Tulipánban.
A sort egy 2016-os, remek,
virgonc savú, fehér újbor, egy Muscat Ottonel nyitotta, mely friss, üde, primér
íz- és illatjegyekkel teli nedűként a reduktív boroknak minden erényét
felmutatta. Ezt követte egy Pinot Noir, aminek Villánybeli termesztése
vitatott, mivel a villányi Pinot Noir egészen más, mint amit a fajta
őshazájában, Burgundiában megszokhattunk, sötétebb, sűrűbb szövésű,
erőteljesebb, tanninosabb. Soha nem fogom megérteni egyébként azok érvelését,
akik a burgundi stílust kérik számon Villányon. Nincs kőbe vésve, hogy Pinot
Noirt csak burgundi stílusban lehet készíteni, másrészt pedig minden borvidéknek
az a feladata, hogy a saját arcát hozza az egyes fajtákon keresztül.
A behízelgő, gyümölcsös
Pinot Noirt egy éles savú Merlot követte, mely bordeaux-i fajta az utóbbi
másfél évtizedben nagy karriert futott be a Dél-Pannon borrégióban, Szekszárdon
és Villányban, egyfajta márkanév lett, a legnagyobb borászatok közül nem kevesen
a presztízs- házasításuk fölé lőttek árban és minőségben egy Merlot-t (Lásd Bock
– Magnifico, Gere Attila - Solus, Takler – Primarius). Kvassay Levente egyelőre
egy forgalmi, alapjáratú tételt mutatott, de lehet, hogy előbb-utóbb majd őt is
rabul ejti a Merlotban rejtekező zsenialitás és elkészíti a maga presztízs-Merlotját
is. (Ebbe az irányba mutat az a tény, hogy a pincészet csúcsbora, mely az aradi
kóstolót is zárta, nagyobb részt Merlot-ból áll.)
A Merlot-t egy Syrah,
más nevén Shiraz követte. („Ez egy sirály fajta” mondta a borász, utalva egyik
jó hangulatban levő vendégére.) A Shiraz jól érzi magát Villányban, ez ismét
beigazolódott.
Akárcsak a következő
bort adó fajta, a Cabernet Franc, melynek villányi hazára találására már másfél
évtizeddel ezelőtt rámutatott Michael Broadbent, a borszakírók élő legendája.
A Franct
„édesgyermeke”, a Cabernet Sauvignon követte. (A legnépszerűbb kékszőlőfajta
ugyanis a Cabernet Franc és a Sauvignon Blanc kereszteződéséből alakult ki.)
Legvégül a pincészet
csúcs-cuvéejét kóstolhattuk, mely Merlot és Cabernet Franc házasításból készült.
Kvassay Levente
előadásában elmondta, hogy szerinte 90%-ban a szőlő minősége határozza meg a
bor minőségét, a borász ehhez csak 10%-ot tud hozzátenni. Rosszabb esetben
elvenni annál többet is lehet. A cél a jó szőlő megtermelése. Fontos, hogy jó
legyen a hordókezelés, de ahhoz, hogy a bor és a hordó párharcában a bor
kerüljön ki győztesen, kell a minőségi alapanyag. A Tulipánban összegyűlt
közönség lelkesedése azt igazolta, hogy ezt az akadályt a fiatal borász sikerrel
vette.
A remek borokhoz padlizsánkrémes
és vajas szardellás bagettet,
valamint ízletes, friss csalamádéval és főtt
krumplival körített sertéspörköltet ehettek az érdeklődők.
Aki nemcsak utólag
szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen
a 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu
email-címen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi
nyitottak minden érdeklődő számára.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése