A Tripadvisor elnevezésű, utazásokhoz,
étterem- és szálloda választáshoz kifejezetten hasznos, első kézből való tapasztalatok
regisztrációjával és rendszerezésével foglalkozó portál tanúsága szerint
Temesvár egyik legnépszerűbb étterme négy és fél ponttal a „Grill to Chill” nevű, a kapuit nemrégiben
kitáró steak house.
Egy nagyvonalú jóbarátomnak köszönhetően a minap alkalmam
volt e helyet letesztelni méltó módon. Méltó módon, mondom, mert ha egyedül ülök
be, akkor fish and chipset eszem egyrészt azért, mert szeretem, másrészt abból
az okból kifolyólag, hogy a steak a legdrágább alapanyagok egyike, ennek
megfelelően étteremben egy átlagos fogásnak többszörösébe kerül, így egyetlen
steak-főétel árából két-három hely letesztelhető.
Az akkor még szinte teljesen üres
vendéglőben egy kétszemélyes asztalhoz akartak ültetni minket, mely meglehetősen
feszengős, kényelmetlen lett volna, kértünk egy négyszemélyeset. Kérésünket teljesítették,
amit díjaztunk. A beltér hangulatos, a meglehetősen kis termet ügyesen
rendezték be, a modern és a konzervatív elemek jó arányú ötvözésével. Egyfajta
fesztelen, lezser elegancia határozza meg az étterem atmoszféráját, ami illik
egy felső kategóriás steak house-hoz. Az árak ugyanis, a steakektől függetlenül
is magasak, de nem elérhetetlenek, nem éreztünk aránytalanságot a díjszabás és
a teljesítmény között. A hűvös október dacára teraszt is működtettek, de mi
inkább bent ültünk le. Bár az is csábító lett volna, hogy a nemrég sétálóutcává
alakított Jenő herceg utca hangulata határozza meg étkezésünk környezetét. (Nem
tudok róla, hogy lenne ezen kívül még olyan köztere Temesvárnak, mely a
rendszerváltás után visszakapta volna eredeti, Monarchia-korabeli nevét. Azt
szépséghibának se nevezném, hogy aki nekünk Jenő herceg, az nekik Eugeniu de
Savoya, mindkét nép a maga nyelvén szólítja a várost a török uralom alól
felszabadító jeles osztrák hadvezért.)
Nekiálltunk az étlap
tanulmányozásának. Kínálnak minőségi felvágottakat, főként kiemelkedő minőségű sonkát,
sajtokat és olajbogyót borozás mellé, igényes előételeket, áfonyás málnás tatárt
angus marhából, burrata-t, chilis, szójaszószos tintahalat, rákot ropogós
panírban, illetve rizottót grillezett tenger gyümölcseivel, izgalmas salátákat,
főételként bárányt, sertésoldalast, bébicsirkét, sült halakat, és persze
prémium minőségű steakeket a Rib Eye-tól T Bone steakig. Vannak desszertjeik
is, melyek változóak, ezekkel nem foglalkoztunk.
Komoly borlapjuk is van, sajnos
csak két bort mérnek ki decire, mindkettő vörös. Mondhatná bárki, persze, hogy
vörösökre alapoznak egy steak house-ban, hiszen vörös húshoz vörös bor, jómagam
úgy vélem, hogy a tanninos, súlyos vörösboroknak nem sok keresnivalója van a gasztronómiában.
Keserűcsokoládés ételekhez és fekete bogyós gyümölcsmártásokkal (áfonya, fekete
ribizli, szeder) tálalt „nagy” húsok mellé
(vadak, marha) jók, egyébként hajlamosak eluralkodni az ételen. Jómagam egy
mártás nélkül felszolgált vagy tejszínes mártással kínált steak mellé sokkal
inkább iszom egy vajas karakterű, kissé füstös, almasavbontott barrique-olt Chardonnay-t,
mint egy Syrah-t vagy Cabernet Sauvignont. Így a „Grill to Chill”-ben egy Monteiths
IPA-t kértem, de mint kiderült, időközben lecserélték, de ajánlottak helyette egy
Deuchars-t.
Nem hozta azt a markáns IPA-s jelleget, amit vártam, de nem volt
rossz. Társam elbeszélgetett a borokról az üzletvezetőnek tűnő fiatal, jó arcú
rokonszenves úriemberrel, akiről az étkezés végére az is kiderült, hogy séfként
működik, csak odaérkezésünk idején épp a vendégtérben tartózkodott. Az ízekhez
igencsak ért a fiatalember, a borokhoz kevésbé, szerinte a Syrah és a Shiraz
között van különbség, miközben ugyanannak a fajtának a két elnevezéséről van
szó, mint például a Pinot Gris és a Pinot Grigio esetében (mindkettő szürkebarát,
első a francia, a másik az olasz megnevezés). A fajtát Syrah-nak mondják francia
nyelvterületen, shiraznak pedig az angol kultúra által meghatározott vidékeken.
Ezen túl arról is fel kellett világosítsuk vendéglátónkat, hogy a shiraz nem
ausztrál fajta, hanem Rhone völgyi francia, ezt mára világosan igazolták a genetikai
vizsgálatok. Egyébként sem Ausztrália volt a potenciális vetélytárs, hanem
Irán, ahol így hívnak egy várost is. A kiszolgálás egyébként a vita dacára mindvégig
rendkívül udvarias és kedves volt, akkor is, ha a séfnek láthatóan nem esett
jól az ismerthiányára való rávilágítás.
Hosszas válogatás után végül
jóbarátom javaslatára kértünk egy Egyesült Államokbéli rostélyost („entrecote
Rib Eye”) valamint egy dél-amerikai Black Angus bélszínt, köretként tépett burgonyát
– a héjában főtt burgonyát kézzel szabálytalan darabokra szaggatják, majd hőkezelik
- valamint spárgát. Az elkészítési mód tekintetében volt némi véleménykülönbség
köztünk, a pincér látva ezt, illetve érzékelve, hogy meg szeretnénk kóstolni
egymás steakjét, javasolta, hogy a steakeket egy közös vágódeszkán hozza ki, s mellé
kapunk egy forró vaslapot is, amin társam utánsütheti a „rare” húst, amennyiben
az túl „véres” neki. (Hússzaftról és nem vérről van szó, ezt már sokan megírták).
Nagyon értékeltük, hogy a lemért húst (az árak az étlapon 10 dekára vannak
megadva) kihozták sütés előtt, egy tetszetős rusztikus „lapítón”,
ahogy a
székelyek nevezik a vágódeszkát, s megmondták mindkettő súlyát, majd megkérdezték,
hogy megfelelnek-e ezek a darabok. Két gyönyörű steaket prezentáltak, nyilván
nem mondtunk nemet. Világszínvonalú, Josper márkájú faszenes grillt használnak,
amiben a húsokat kifogástalanul sütötték meg, ízre-állagra élményszerű volt
mindkettő.
Hasonlóan jól készítették el a spárgát is, mely roppanós volt, de
nem nyers, maga a tökély,
remekül sikerült a tépett burgonya is, mely kívül ropogós,
belül puha, omlós volt.
A két steak mellé adtak koktélparadicsomos-rukkolás salátát
valamint két mártást, az egyik egy tejszínes pecsenyemártás volt, a másik erdei
gombás, ezt is tejszínesen készítették el.
Távozás előtt megkérdeztem, hogy
eltehetem-e az étlapot is tartalmazó papíralátétet, a pincér azt mondta elsőre
mosolyogva, poénkodva, hogy nem, mert ellopjuk az ötleteiket, majd adott kedvesen
egy szűz példányt.
Összességében ritka jó élmény
volt a Grill to Chill, örvendetes, hogy Temesváron ilyen profilú és ilyen
színvonalú vendéglátóipari egység is nyílt, mely minden túlzás nélkül megállná
a helyét bárhol a világon. Sok sikert és sok elégedett vendéget kívánunk nekik,
s persze mindenekelőtt azt, hogy sikerüljön tartani a színvonalat.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése