Prime Steak and Wine (Budapest, Sas utca 18.)

Régóta célpontom a Prime Steak-house, ahol az ember simán otthagyhat egy olyan összeget egyetlen steakre, amennyiért már michelin-csillagos élményben is részesülhet. Ez nem morgolódás, egyszerű ténymegállapítás. A minőségi steak nem olcsó, ezt tudomásul kell venni, akinek nem tetszik, egyen olcsó steaket másutt, de ne csodálkozzon, ha nem lesz benne nagy élvezete.

De itt nemcsak steakeket kínálnak.

Mivel mi készséggel elhisszük, hogy egy steak-house-ban tudnak steaket sütni, spórolni is szeretünk, elkerültük a steak-ételeket. Szerencsére van déli és esti étlap, a délinek kedvezőbb az árképzése, s ráadásul minden főétel mellé adnak egy salátát vagy levest is, így aztán 3000 és 6000 ft közötti összegért lényegében kétfogásos ínyenc menüt ehetünk.

Jómagam kértem egy tanyasi csirkemellet krémsajttal töltve, roston sült zöldségekkel (3300),

társam roston sült libamájat (5800).

Ő thai édesburgonyalevest rendelt hozzá pirított rákkal,

jómagam fácánerőlevest.

Ittunk klasszikus limonádét, ami nem volt klasszikus, annál jobbra sikeredett, dominált benne a narancs, amit én nagyon szeretek, társam frissen préselt narancslevet kért. Kaptunk üdvözlő falatnak pöttöm kis gránitlapon jó ízű, selymes libamájkrémet és házi pogácsát,

ezután következett a másik séfüdvözlet, csokis kenyér vajjal és paprikazselés húspástétommal.

A pogácsa és a kenyér nem volt átütő, de összességében ez szép felvezetés volt a pazar ebédhez. Megjegyzem, jól megsütött csirkemellet kevés helyen adnak, a Prime ezek közül való.

Ráadásképpen épp távoztunkkor fotóztatta a séf új napi desszertet és kérdéseinkre szívesen, barátságosan válaszolt, mi több, megengedte, hogy mi is lefotózzuk a nagyon ígéretes ínyencséget.

A Prime Steak House kitűnő hely, ajánljuk másoknak is.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Móres bárkonyha (Szeged, Híd utca 6.)

A kézműves, igényes hamburgerkultúra lassan megveti Szegeden is a lábát. Öt éve még egy kalauzba bekerült egy botrányos, marhahúspogácsa helyett kinyomozhatatlan eredetű mirelit húspépet kínáló egység a legjobb street food helyek közé, ma ilyesmi aligha fordulhatna elő.

Külön örvendetes, hogy országos szinten a kézműves burger többnyire maga után húzza a kézműves sört is, ez Budapesten általánosnak mondható.  De a zseniális szegedi Kapca is már évekkel ezelőtt, a nyitástól, a legjobb kraft sörök lelőhelye volt, így nem lepett meg, hogy a másfél éve nyitott Móresben is kínálnak kézműves söröket, méghozzá baráti áron. A Szentandrás serfőzde nedűit tartják (Bandi bá, Nyúlon túl, Ogre), egységesen 640 forintos áron.

Nagyon tetszett a hangulatos, kicsit a pubokra hajazó háromszintű beltér, a falakon archív fotók, régi balekit-lemezek borítói, a polcokon üres italosüvegek.

Értékeltük a készséges, udvarias és kedves kiszolgálást is.

Az étlap néhány előétel (pl. padlizsánkrém, humusz), leves és nemzetiközinek mondható pub-food (BBQ csirke és sertésborda, rántott camembert, makaróni) mellett főként burgereket és pastaramikat kínál, mi ezek közül választottunk egyet-egyet a tapenade előétel után.

Nagyon értékeltük, hogy kihoztak az egyébként belevalókkal tisztesen ellátott burgerhez három szószt is, egy házi készítésűnek tűnő mustárt (azért gondolom helyben készültnek, mert amikor magam is próbálkoztam a műfajjal, hasonló volt az eredmény), ugyancsak házinak ható bbq-szószt és egy majonéz alapú mártást.

Remek volt a főtt, majd sült újkrumpli és a buci is. A pastrami húsa szaftos és ízletes volt,

a burgerben a húspogácsa sajnos nem, az bizony kiszáradt, ezen még kell kísérletezni.

Olyan tisztes adagot hoztak ki, hogy desszertre már nem futotta a kapacitásunkból, pedig szívesen megkóstoltuk volna a datolyatortát, de akár a répatortát is.

Összességében jó hely a Móres, vélhetően betérünk még.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Csillagos élmény – Costes Downtown (Budapest, Vigyázó Ferenc u. 5.)

A minőséget meg kell fizetni. 

Ez a közhellyé lett mély igazság talán a csúcsvendéglőkre a leginkább igaz. Bármennyire is drágának tűnik egy michelin csillagos étterem, valójában sokkal kisebb az árrés az egyes ételeken, mint egy fősodratú csárda esetében. 

Az átlagos jövedelemmel bíró ínyenc – e sorok írója is ebbe a csoportba tartozik – mi tehet, ha mégis kíváncsi a csúcsszegmensre? Vagy összespórolja rá a költségkeretet, mondjuk nyaralás helyett, vagy ellátogat azokba az éttermekbe, ahol - főként hétköznap délben - köznapi áron is lehet rendelni s jól megnézni még így is, hogy mit választ. 

A Costes Downtown az utóbbi kategóriába tartozik. 

Háromféle menüjük van, déli menü,  főként salátákat, szendvicseket integráló „Lobby menü” melyek elérhetőek az átlagember számára is, valamint vacsora-menü inkább azokat célozza, akik a minőségért úgyszólván bármennyit meg tudnak és akarnak adni.

Mi a „Lobby menüből” választottunk Costes salátát, 

Créme bruleé-t, 

„répa és gyömbér” nevű desszertet, 

valamint a déli menüből édesburgonyakrémlevest kókusszal és chilivel.

Az első üdvözlőfalat, amit a ház részéről szolgáltak fel, egy tojásfehérjéből és lisztből készült ropogós volt, 

a tortilla távoli rokona, könnyed padlizsánkrémmel. Pazar kezdés. Ezután, hasonló szintű folytatásként érkezett néhány frissen sült péksütemény kacsazsíros sült hagymás- valamint petrezselymes vajjal.

A citrusokra hangolt leves katartikus volt, íz- és állagjátékokkal, mangókocka-betéttel, zöld koriander-hajtásokkal, tanítani lehetne. A saláta korrekt volt, esztétikus, ízletes, a Créme brulée tökéletes, kaptunk mellé két grillázsos ropogós érmét is, meg némi ribizlit, szedret. A másik desszertet nevezhetnénk répatorta-átiratnak, a „répaspongya” mellett gyömbérfagylalt, ehető virág, sült ananász, érdekes, vibráló kompozíció. Ezután jött az ház utolsó ajándéka, egy kőedényben tonkabab-töreten, dekorációs célokat szolgáló kövek mellett három-három kis desszertfalat, egy zselés, egy mini-csokimedencébe ültetett különböző formációkat tartalmazó valamint egy puszedliszerűség, amit ízletes krémmel ragasztottak össze egy fehércsoki-lapocskával. 

Mindehhez ittunk egy gyömbéres italt valamint egy kitűnő trópusi limonádét, amiben a passiógyümölcs dominált.

A számla a felszolgálási díjjal együtt 11500 ft volt.

Csillagos élményben részesültünk pazar ár/érték arány mellett.

Nem az étterem hibája, hogy a Prestige hotelnek a járdán ácsorgó portása, miután tőle is kedvesen, a pazar élmény által kellőképpen feldobva elköszöntünk, nem fogadta a köszönésünket.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Apropó Demeter borbár (Budapest, Király utca 39.)

Jeles borászok közül a bátrabbak nevükre vesznek egy-egy fővárosi éttermet különböző tulajdonjogi konstrukciókban. Az első a Bock bisztró volt, mely mindmáig az élvonalban van, majd jött a Borgyógyászat (Heimann Zoltán) valamint a Gepárd és űrhajó (Bolyki János) - előbbi sajnos megszűnt, utóbbi Magyar Qtr néven működik. A sort most az Apropó – Demeter borbár gyarapította, mely a bulinegyedben működik, az Apropó utódjaként.

Az alapkoncepció nem változott, modern, trendi, de ezzel együtt otthonos, hangulatos beltérben kifogástalan kiszolgálás mellett kínálnak kitűnő borokat és jól kitalált borkorcsolyákat. Az étlap kellően rövid ahhoz, hogy minden frissen készülhessen.

A változás tulajdonképpen annyi, hogy a  borválasztékot most Demeter Csaba remek borai jelentik, de mivel a borász mindig is széles palettát fedett le, ez nem kevés tételt jelent a többszörös Bordeux-i aranyérmes Hanga cuvée-től (mely kontinentális szinten az egyik legjobb ár/érték arányú bor) a Bikavéren és Csillagon keresztül a legendás XY-ig.

Jómagam egy szombati estén tértem be, serpenyős rákot kértem roséval kísérve. A választás jónak bizonyult. A rákok frissek volt, nem készültek túl, mint annyi helyen, kellemes a rosé borhoz színben is, ízben is szépen simuló selymes mártásban érkeztek, olajbogyók és fonnyasztott koktélparadicsomok kíséretében. Kaptam hozzá korrekt, nem nagyipari kenyeret, konkrétan bagett-karikákat valamint olívaolajat, ami ismét csak tisztes minőséget képviselt. A háttérben fogyasztható popzene szólt. 

Ki hogy van vele, én annak is örülni tudok, főleg szükséghelyzetben, mint ezúttal, ha a vendégtérben kell számú csatlakozó akad, mert a mai kor embere nehezen tud meglenni feltöltött telefon nélkül.

Kitűnő élmény adott az Apropó Demeter borbár, minden borisszának és/vagy ínyenc kalandozónak jó szívvel ajánlom.

Dorozsmai Endre