Thai Chili Wok Bar (Margit híd, pesti hídfő)

A Margit híd pesti hídfőjénél nyílt Thai Chili Wok Bar a Gault Millau kalauz által 9 ponttal jutalmazott Pad Thai-modellben működik és ahhoz hasonlóan igen népszerű: ottjártunkkor sor kígyózott a pénztárnál rendelésre várva. De a vendégkör gyakorlottnak mutatkozott, senki nem állt ott hosszan elemezgetni a választási lehetőségeket, a kiszolgálás is gyors, így seperc alatt bemondhattuk a magunk rendelését.  

A modellről volt már szó: thai klasszikusok, frissen, elérhető áron, wokban pirítva, üde levesek, korrekt hozzávalók, eltalált fűszerezés. A vendég összeállítja a külön beárazott elemekből a rendelését, kifizeti, majd percek múlva kiáltják a számláján olvasható kétjegyű számot, átveszi az ételt, esetleg utánfűszerez a remek mártásokból (pl szójaszósz-chili-gyömbér, de volt egy chutney-szerű opció is) majd az asztalánál elfogyasztja a gigantikus adagokban mért ínyencségeket. Meglepetésünkre a kevéssé ismert, de a vájtfűlűek által már jegyzett szekszárdi Hetényi pince borait mérik ki, s már a 2013-as tételből is lehetett rendelni.

Mi ezúttal Tom Yum levest kértünk a tenger gyümölcseivel  

és a Thai rizstésztalevest marhahússal, 

ami az egyre divatosabb vietnami Pho illetve japán Ramen helyi átirata. Ezeken túl pedig kértünk egy kacsahússal és shi take gombával készült wokspecialitást. 

Remek ízharmóniák, bátor, de eltalált fűszerezés, üdeség. A Thai Chili Wok Bar azt adja, amit ígér, korrekt áron, 

bármikor örömmel visszamennénk.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Thai Chili Wok Barban 2013. december 21-én voltunk.

A 100 legjobb magyarországi étterem a saját tapasztalataim alapján.

Úgy döntöttem, hogy ezentúl évente fogom frissíteni a TOP 100-at, december utolsó napjaiban, az adott év tapasztalatait integrálva. Ha sikerül és ha lesz rá időm persze. Az év vége sokféle számvetésre ad kitűnő alkalmat, arra is, hogy az ember számba vegye, hogy mely vendéglőket tartja a legtöbbre a legfrissebb élmények fényében. A TOP100-ból sok étterem kiesett mert megszűnt, de voltak, melyeket ejtettem mert szintjük esett  vagy jöttek jobbak. A személyes preferencialistát ezentúl külön bejegyzésben közlöm. A lista végén közlöm azon éttermek nevét is, melyek vélhetően helyet kapnának e listán, de melyeket még nem sikerült meglátogatni.

1.      Onyx (4)

2.      Costes (Vieira, 2)

3.      Gere - Mandula borétterem, Villány

4.      Bock bisztró (3)

5.      Babel (Pesti István)

6.      Brill bisztró, Békéscsaba (10)

7.      Kistücsök (5)

8.      Ikon, Debrecen

9.      Csalogány 26 (2)

10.  Enoteca, Pécs

(Maligán (Lithauszki) – megszűnt)

11.  Zona bisztró

12.  Olimpia (4)

13.  Laci!Konyha!

14.  Mix (Delgado)

(Baldaszti’s Kitchen)

15.  Walter, Perbál

16.  Tiszavirág

17.  Fausto

18.  Baraka

19.  Arany Kaviár (2)

20.  Alabárdos

21.  Borkonyha

22.  La Plaza (Hotel Iberostar)

(Baldaszti’s Grand)

23.  Mák bisztró

24.  Aranyszarvas bisztró

 (Márgál (megszűnt))

 (Apropó bisztró (megszűnt))

25.  Fuji

26.  Vinopolis

27.  Kogart

28.  Ráspi, Fertőrákos (2)

29.  Laci! Pecsenye?

30.  Le Bourbon (Hotel Meridien)

31.  Kereskedőház (Szentendre)

32.  Nu (U26)

33.  Krizia

34.  Anyukám mondta

35.  Café Pierrot

36.  Borssó bisztró

37.  Petrus

38.  Mádi udvarház – Gousteau élményműhely

39.  Villa Medici, Veszprém

(Apetito  (megszűnt))

(Stand Bisztró (2) (megszűnt))

   (Artesano (megszűnt)

40.  21, a Magyar Étterem

(Mini - megszűnt)

41.  Gundel (Kalla)

42.  Párizs – Budapest (Sofitel)

(Pesti Lámpás (megszűnt))

43.  Imola Udvarház

44.  Atakám bisztró

45.  67

46.  Gepárd és űrhajó

47.  Két Szerecsen (2)

48.  Tigris

49.  Oroszlános

50.  Innio bisztró

51.  Pomo D’ Oro

52.  Zsálya bisztró

53.  Symbol (2)

(A Konyha)

54.  Déryné

55.  Jankovich, Rácalmás

(50Bar)

56.  Babar

57.  Solier, Gödöllő

58.  La Mareda, Győr

59.  Almárium bisztró

60.  Pest-Buda

61.  Taverna Flórián, Kőszeg

62.  Klassz (2)

63.  Wunderlich pincészet étterme, Villány

64.  Cyrano (3)

65.  Kispiac bisztró

66.  Duna Garden Hotel étterme

67.  Philip, a belga

68.  Bar Centro (Szentendre)

69.  Pesti disznó

70.  Kakas (Bp, XVIII ker) (2)

71.  Giusto

72.  Sárga borház, Mezőzombor (3)

73.  Rókusfalvy fogadó, Etyek (2)

74.  Olíva, Veszprém

(MO)

(Goa)

75.  XO

76.  Bruno és Bruno

(Hold bisztró)

77.  Trattoria Toscana

(Pirro, indiai)

(Abszint)

78.  A38

79.  Cucina, Budapest, Váci utca

80.  Dió

81.  Porcellino Grasso (2)

82.  Café la Terra

83.  Tenkes Csárda, Csarnóta (2)

84.  Alessio (2)

85.  Gerlóczy (3)

86.  Óceán Bár és Grill

87.  Araz

88.  Big Ben, Győr

89.  Indigó

90.  Taiwan

91.  Kisvendéglő a Hargitához, Békéscsaba

92.  Bagatelle, Kecskemét (2)

93.  Centrál (3)

(Via Piano, Miskolc)

94.  Schieszl vendéglő, Budakalász

95.  Szél Fiai Fogadó, Nyúl (4)

96.  Wang mester, Gizella u.

97.  Elefántos ház (Pécs)

98.  Borbíróság (sok, régebben)

99.  Café Bouchon

100.    Akasztói Halascsárda, Akasztó

Utóirat.

A legtöbb helyen egyszer fordultam meg, így az értékelés bizonyos fokig esetleges. Adott pillanatban adott élményt rögzít. Mindazonáltal törekedtem a tárgyszerűségre és nem azt pontoztam, hogy hol éreztem magam a legjobban, hanem hogy bárki ínyenc számára melyik étterem nyújthat legtöbbet. A listán meghagytam az időközben bezárt éttermeket is, zárójelbe téve, de nem tartottam fenn nekik helyet.

A TOP 100 folyamatosan változik.

Nem volt meglátogatva, de vélhetőleg benne lenne a 100-ban

Knrdy

Salon

Bock, Buda

Baltazár

Aszú étterem

Chianti

Gresham

Rézkakas

Viator

Bock pince étterme, Villány

Hertelendy

Chateau Visz, Visz

Vár a Speiz

Platán, Tata

Cinnamon, Etyek

Schweitzerhof, Győr

Tom George

Boscolo

Café 57

Dunapark

Kővirág

Káli Art Inn

Mohácsi Halászcsárda (Mohács, Szent Mihály tér 5)

Pár évvel ezelőtt Szekszárdról hazafelé tettünk egy kitérőt a legendás Mohácsi halászcsárda kedvéért, de elkövettük az a hibát, hogy nem telefonáltunk oda. Bár, ha megtettük volna, legfeljebb azt tapasztaljuk, hogy nem veszik fel, mert a helyiséget éppen felújították. Azóta is vártam az alkalmat az élménypótlásra, ami a minap össze is jött. 

Nem tudom, milyen volt korábban a csárda, de most nagyon szép a berendezés, a dekoráció, s akkor nem szóltunk a bizonyára korábban is megejtő kilátásról a Dunára. 

Az egyik falat ékesítő busóálarcok egyenként is remekművek.

A kiszolgálás kiemelkedően jó, pincérünk kommunikatív, készséges, felkészült volt. Szokás szerint halászlevet rendeltünk és haltepertőt

amit ezúttal fokhagymás csukával egészítettünk ki. A halászlé igen jól sikerült, a selymes, üde, szűrt lébe frissen főzték bele a halat, a haltepertő finom volt és friss, 

a fokhagymás csuka is remek, ellentétben más helyekkel, ahol, mivel egy ritkábban rendelt hal, többnyire a mélyhűtő legaljából kerül elő s a fokhagyma sem volt állott, mint annyi helyen. 

Van pár érdekes bor, Szekszárdról, Villányból és a környékről (értsd: a Pécsi borvidékről), 

örömmel láttuk viszont s kóstoltuk meg például Eberhardt György borait, aki a kétezres évek fordulóján még benne volt a Borkalauzban, Budapesten is hozzá lehetett jutni a boraihoz, de azután eltűnt a fővárosiak látóköréből több pincészettel együtt (Tamás bátya, Bakodni Endre stb.).

Az árak zavarba ejtően barátságosak, a legtöbb főétel ára, beleértve a harcsából készülteket is,  1-essel kezdődik és négynegyű számmal van kifejezve.

Jóllakottan, elégedetten s a visszavágyódás maradandó érzésével távoztunk.

Dorozsmai Endre

A szöveg  a Demokrata számára készült.

A Mohácsi halászcsárdában 2013. december 2.-án voltunk.

Sugovica halászcsárda (Kecskemét, Izsáki út 68.)

A Pannon Borkarácsony alkalmával ajánlotta egy neves borász barátunk a Sugovica csárdát, elmondása szerint „két bajai srác” áll a hely mögött. A jó szerencse úgy hozta, hogy társaságunk egyik tagjának Kecskeméten volt elintéznivalója így rögtön másnap hazafelé menet megálltunk a csárdában. A Sugovica hangulatos, szerethető, igen kedvező árfekvésű halászcsárda. 

Sok mindent rendeltünk, halászlevet többen is. Itt a kis adag is akkora, hogy jól lehet vele lakni.

A lé nem volt rossz, én valamivel kevesebb sót és paprikát tettem volna bele, de ez felfogás kérdése. Kifogástalan tésztát adtak hozzá. A haltepertő remek volt, vékony csíkokra vágták a pontyhúst, lisztbe forgatták, majd ropogósra sütötték. 

Érdekes találmány a halfasírt, hamar elfogyott. 

A két személyes haltálon a pisztráng nem volt túl friss, de nem is volt élvezhetetlen. Irdalni a pisztrángot felesleges, ez nem hekk. 

A nemes halak pangasius-szal való kiváltása annyira elterjedt, hogy külön jó pont, ha valahol, mint például a Sugovicában, nem élnek vele. A halak egyébként a pisztrángot leszámítva mind frissek voltak a vegyes tálon és a halászlében egyaránt. A borválaszték korrekt, az árak kedvezőek, akárcsak a csapolt, friss, élvezetes DAB söré.

Kértük, hogy a halászlé és a vegyes tál maradékát csomagolják be, a halászlét megkaptuk, a vegyes tálat nem. A kiszolgálás nem volt túl barátságos, pincérünk nem tudta lereagálni, hogy megemlítettem, hogy egy magyaros halászcsárdában a tintahalkarika idegen elem, s különösen zavaró, ha előpanírozott gyenge minőségű mirelit áruból készül. Talán ezzel magyarázható, hogy nem köszöntek vissza (!) távozáskor, ami bizony kevéssé valószínűsíti visszatérésünket.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Sugovica halászcsárdában 2013. december 13.-án jártunk.

Ikon (Debrecen, Piac utca 23)

Öt esztendővel ezelőtt Kelet-Magyarországon nem volt egyetlen igazi ínyenc étterem sem. Azóta viszont felfejlődött „Anyukám mondta” néven a Pizza sarok, megnyílt a Tiszavirág Szegeden, a Mádi udvarház, a Brill Békéscsabán és az Ikon Debrecenben. Nem mondhatjuk, hogy ne férne el ebben az országrészben még néhány jó hely, de azért a helyzet sokkal jobb, mint fél évtizeddel ezelőtt. A nemrégiben sikerült végre meglátogatni az Ikont, mely nem sokkal létrejöttét követően felkerült minden számottevő toplistára.

Az étterem méltónak bizonyult a nevéhez. Szolid, nem feszengős elegancia, jó ízlés, kitűnő kiszolgálás, kreatív, de a valóságtól el nem szakadó, kiváló alapanyagokból dolgozó, magabiztos konyha és elfogadható árak várják a betérőt.

Mint ahogy szokás osztályon felüli éttermekben, elsőként a ház kenyerét kaptuk, ezúttal nem vajjal, hanem padlizsánkrémmel, 

majd következett a konyha üdvözlete behajlított kanálon: kékkagyló tatár. Ötletes, mutatós, ízletes kezdés. Első körben sütőtök-krémlevest kértünk pácolt libamájjal, 

valamint házilag marinált lazacot, 

mindkét fogás korrekt, ízletes volt. Második körben házi nyulat ettünk vadas mártásban erdei gombás knédlivel, 

ami a maximumot adta, amit a műfajban elképzelhető a keretek szétfeszítése nélkül, valamint a „Csoki, narancs, maracuja” nevű desszertet, ami a legjobbak közé tartozott, amivel valaha találkoztunk. Impozáns fogás volt ez, játék a textúrákkal, színekkel és az ízekkel. 

A Bortársaság által szállított impozáns borválaszték mellett érdemes megemlíteni a ritka szép whiskey- és konyakszortimentet is.

Összességében nem egyszerűen jó volt az Ikon, hanem a Brill és a Tiszavirág mellett a 2013-as év legjobb, valóban átütő élményeinek egyike.

Aki Debrecenben jár, ne hagyja ki!

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Az Ikon étteremben 2013. december 7-én jártunk.

A 20 kedvenc magyar kézműves söröm

Az utóbbi időbe igen sokat kóstolgattam a magyar kézműves söröket, meglátogattam a legfontosabb sörözőket, a BAK hüttétől

a Jónáson át az Ifig, s ki hagyjuk a remek Monyót, a Csak a Jó Sörök!-et,

 a Különleges sörök boltját,

a Szörpöt, hogy csak azokat említsem, melyek hirtelen eszembe jutnak.

A TOP10 sörlista módosításra szorul.
És bővítésre.
Most arra nincs időm, hogy keresgéljem a címkéket, álljon itt a TOP20, 2013 Karácsonyán.

1. Távoli galaxis
2. Sötét bunkó
3. Zodiak
4. Nohoplimit
5. Pokerface
6. Jokerface
7. Brutal Bitter
8. Grabanc IPA
9. White Hops
10. Anonymus
11. Diesel
12. Bitterfly
13. Blackjack
14. Hangover
15. Kelet Indiai Társaság
16. Keserű Méz
17. Fóti Zwickl
18. TriplaX
19. Dunakanyar IPA
20. Dühös

Petrus étterem (Budapest, Ferenc tér 2-3)

A Petrus éttermet több szempontból is okunk van szeretni. Jópofa a névválasztása, hiszen az ínyencek zöme Gordon Ramsay londoni éttermére asszociál és/vagy a legendás Chateau Petrus pincészetre, s gondolatban franciásan ejti a szót, miközben a magyar konyha legkedveltebb zöldfűszere, a petrezselyem a hely ikonja és névadója. Szerethetjük azért is, mert séfétterem, s nem is akárkié, Feke Zoltán a hajdani Loulou tulajdonosának Rudits Károlynak „Vár, a Speiz” nevű éttermét hagyta ott a saját étterem kedvéért. Ahogy a borok világában azok a pincészetek viszik a prímet, ahol ugyanaz a tulaj és a borász, úgy e modell a gasztronómiában is beválna, ha a séfek zömének lenne hozzá anyagi alapja. Mindezeken túl a Petrusnak egyből sikerült elérni 12 Gault Millau pontot, ami azért igen szép teljesítmény.

A Petrus menő hely. Modern, igényes, népszerű. A boroknak rendesen megkérik az árát. Megtetszett nekünk az az ajánlat, hogy ha ketten fogyasztanak 3-3 tetszőlegesen összeválogatott 3 fogást (előétel/leves+főétel+desszert) akkor ezt 6500 Ftért tehetik s kapnak mellé egy üveg bort is. Mint kiderült, az üveg fél litert jelent, ami hmmm… mondjuk ki: értelmetlen kisstílűség. A Font rosé (ezt adják, maguk öntik fél literes csatos üvegbe) beszerzési ára annyira kedvező, hogy ha negyed literrel többet adnak belőle, az érzékelhetetlen plusz, így meg az marad a vendégben, hogy adnak is, meg nem is. Alapvető szabály, hogy nem indukálunk csalódást. Márpedig a borospalack 0.75 liter, ha nem ezt kínálják, akkor írják legalább oda, mert visszájára fordul a gesztus. No de nem ez a lényeg, ez csak egy mellékzönge.

Miután elég sokat lehetett olvasni a helyről az utóbbi időben, nem csoda, hogy úgy döntöttünk barátaimmal, hogy a Pannon Bormíves Céh karácsonyi zártkörű,m a Corinthia Grand Hotelben megrendezett borkóstolóját követően itt beszéljük meg az élményt. Üdvözlő falatnak zsír érkezett és vélhetően helyben sült, friss, jó minőségű kenyér, amit tudomásom szerint Bíró Lajos vezetett be elsőként a Bock bisztróban, de mára már több vendéglő is átvette az ötletet, nagyon helyesen. Ezután a séf üdvözlete következett, kis padlizsános izgalom pohárkában.

Ha néhány mondatban kellene kommentálnom az élményt, akkor azt mondanám, hogy az előételek csodásak voltak, a főételeknél kissé leült a lendület, bár azok is egytől egyig átlag felettiek voltak, akárcsak a desszertek. A „katartikus, átütő” felsőfokú jelzőt fenntartanám az egyik előétel számára.

Az elsőnek kóstolt előétel - házi füstölt lazac, granny smith „sous vide” zeller remoulade, tojás - katartikus egyveleg, valóságos ízszimfónia volt. 

Korrekt, ízletes, friss, jó állagú volt a másik előétel is, a chilis rák marinált zöldségekkel. 

A főételnek kért kacsa káposztás gnocchival sem volt rossz, de a ruszticizmust kissé túlzásba vitték, egy szétmállófélben levő cserépre helyeztek egy zsírpapírt, majd ezen tálalták a jó állagú, jó ízű kacsát. 

Ami finom volt, de nem tudta tartani crescendo-t. 

Hasonló volt a „pisztráng, spenót, mandula, tejszín, füstölt tojás” nevű kompozíció is. Finom, ízletes, friss, de nem átütő. (Ez egyébként a második körnek általános jellemzője volt, megkóstoltam a ”mienken” kívül még két főételt, a véres hurkát,

a mangalica saltimboccát is. 

Hiába, na, a felfokozott várakozás néha visszaüt.)  Az almás tart tatin mézeskalácsfagylalttal jó lezárás volt, mely nem jelentett a főételhez képest szintsüllyedést, sőt, kis lépés volt az előétel katartikusságának irányában, 

a pisztáciás madártej azt adta, amit adhatott, 

izgalmasabb desszert épp nem volt, bezzeg, ha a mai étlapról kellene választani, akkor creme brullée-t kérnék tonkababbal és rózsalekvárral.

Nem olcsó hely a Petrus, de nem is túlárazott. A minőséget meg kell fizetni. Ezt sokan így látják, úgyhogy ajánlott az asztalfoglalás.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült,  rövidített változatát leadtam a Demokratának.

A Petrusban 2013. december 12-én jártunk.