Intim étterem (Szászrégen, Köztársaság útja 2.)

Az Intim étteremre a világhálón akadtam rá, impozáns, művészi ételfotói toronymagasan kiemelkedtek a környék vendéglátóhelyeinek hasonló műfajú fényképei közül. Az étterem nyáridőben csak teraszt üzemeltet, mely az utca forgalmától elzárva, egy belső udvarban működik. A térkiképezés korszerű, de nem rideg, a trendi imázst erősíti, hogy az étlap egy tablet, minden étel mellett szerepel fotó is.

A konyha a fine dining irányában kacsingató nemzetközi vonalat visz, rendkívül esztétikus, virtuóz tálalással. Pincéremtől megtudom, hogy Adrian Popescu, Erdély egyik legjobb éttermének, a marosvásárhelyi Privonak a séfje tanította be a szakácsaikat. 

A választék felöleli a helyi konyha néhány népszerű fogását, a pacal-, zöldség-, csirke- és borjúcsorbát, a puliszkával körített csirkepaprikást is. A nemzetközi vonalat erősítik a roston sültek, az izgalmas saláták, burgerek, s lassan ide számíthatjuk az olasz konyha slágereit, a pastakat és rizottókat is.

Az itallap furcsa módon nem nő fel az étterem színvonalához, a sörválaszték kommersz, a borválaszték szűk (22 tételes) és nem tartalmazza a környék legjobb pincészeteinek nedűit. Vannak viszont frissen préselt gyümölcs- és zöldségleveik.

A kiszolgálás kedves, lelkes, udvarias.

Előételképpen humuszt rendeltem aszalt paradicsommal és roston sült articsókával (16 RON, ami kb. 1100 forintot jelent). A pazar megjelenésű, íze is remek tányér mellé átlag feletti pirított minibagett-karikákat szolgáltak fel. 

A vargányás rizottó (1700 ft) sem okoz csalódást, a formabontó, szemet gyönyörködtető cheese cake (800 ft) pedig ízre egyenesen katartikus. 

Mint látható, az árak rendkívül kedvezőek, ebben a minőségi kategóriában egyesen egyedülállóak.

Kiemelkedően jó élmény volt az Intim, ott a helye az erdélyi élvonalban.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Tama étterem (Budapest, Bajcsy Zsilinszky út 22.)

A Tama étterem évek óta ott szerepel Magyarország százas listájának felső negyedében. Árai igen magasak, így halogattam a meglátogatását, míg nem bevezették itt is a déli menüt (3800 forint három fogás egy pohár borral és egy kávéval). Ezt kihasználva ültünk be egy jóbarátommal s meg is rendeltünk egy fogást leszámítva mindent, ami a déli menüben szerepelt.

Egy étkezés keretében két kulcspillanat van: a nyitás és a zárást. Ezt itt jól tudják. Amikor letették elénk a pazar házi kenyeret, a körözöttet s mellé tojásfészekben két súlyos üreges kőtojást melyekben zellerhab volt répapürével, lágytojást imitálva, mi tagadás, lehengereltek.

Ételeink - Vichyssoise, pisztáciás borjú terrine, savanyított zöldséggel, paradicsomos gnocchi parmezánnal, mangalicatarja lecsóval, „alma, bodza, karamell” s végül „étcsokoládé, tarte, Maldon, vanília fagylalt” - kiválóak voltak, a lecsós tarját leszámítva mindegyikben volt egy kis csavar.

A lehető legnagyobb elégedettségi élménnyel távoztunk volna, ha a „tölthetünk vizet” kérdésre adott igenleges válasz nem kerül volna kétszer 1090-ba (plusz felszolgálási díj) s arra kérdésre adott reakció, hogy „tölthetek még bort”, nem nyomja meg a számlát további 1700 forinttal (plusz 12%). Ráadásul egy élvezhető, de nem kiemelkedő fehér borról van szó, s az is bosszantott, hogy a nem kevés pénzért kínált 7 deci tisztított vizet meg sem ittuk. 1700 ft plusz 12%, az kb 2000 forint, ennyiért bárhol iszunk sokkal jobb bort annál, amit a menühöz adtak. Nem akarom megnevezni a pincészetet, megtenném, ha ők kínálnák ennyiért a borukat.

Úgy vélem, hogy az étterem érdekelt abban, hogy a vendég ne távozzon azt mérlegelve, átverték-e vagy sem. A rutin sajnos úgy van kitalálva, hogy a mienk nem egyedülálló eset, erről a neten is meggyőződtem.

Összességében a Tama déli menüje kifejezetten ajánlott, ár/érték arányban pedig kiváló.

Italt pedig az étlapról rendeljünk, a vizet is, és kérjük azt, hogy hagyják az asztalon.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Terazza (Sümeg, Csalogány utca 7.)

Ha versenyt hirdetnének azzal a céllal, hogy megválasszák az ország legszebb panorámát biztosító éttermét, akkor a sümegi Terazza eséllyel nevezhetne be a megmérettetésre. A kivételes ízléssel kiképezett teraszról a kilátás a sümegi várra lélegzetelállító, 

a kert is gyönyörű, a dísznövények mellett hatalma zöldfűszerbokrok (többek között zsálya, menta, rozmaring) vonzzák az ínyencek tekintetét.

Hangulatos, meghitt a beltér is.

A Zirci apátsági söröket tartanak, saját pincészetük és boruk is van. A kb. 40 tételes borlap javát a legjobb magyar pincészetek nedűiből válogatták össze a Szent Andrea által jegyzett Örökkétől Szászi Endre Zeusz – Ottonel Muskotály házasításáig.

A kiszolgálás udvarias, felkészült, szakszerű.

Az étlap bizalomgerjesztően összefogott, de tisztes választékot kínál, a 6 előétel/leves, 19 főétel és 3 desszert mindegyike ínycsiklandó a kolbászos lecsóval és pirított újburgonyával körített marhapofától a tejszínes gombaraguval és zöldségekkel töltött pisztrángig.

A Kalla Krisztián által vezetett konyha úgy hozza a klasszikus magyar fogások XXI. századi változatait, hogy megőrzi az eredeti ízharmóniákat, legyen szó csirkepaprikásról (3690) vagy halászléről (1890). 

E két étel mellett rendeltünk még kacsamellet meggyes céklával és gratinburgonyával (4590),

valamint sült tükörpontyot céklás burgonyasalátával (2990).

Desszertet csak egyikünk evett, csokis brownie-t madártejjel (1690). 

Ételeink ízre, állagra, tálalásra egyaránt kifogástalanok voltak.

Kiemelkedően jó élmény volt a Terazza, bármikor örömmel térnénk vissza.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.