A Csokizó (Tata, Alkotmány utca 2.)

 

Tatát a gasztronómia rajongói a zseniális, michelin csillagot érdemlő, a csillagot egy korábbi éttermében el is nyert Pesti István nevével fémjelzett Platán étterem révén ismerik többnyire, de aki rászán pár órát, hogy körbejárja legalább a tó környékét rájön, hogy ez a 23.000 fős városka egy kulináris ékszerdoboz. Van itt kiváló étterem, a Platánon kívül, a Malom és Kacsa, csúcskávézó Ébresztő néven, autentikus nápolyi pizzázó, konkrétan a Zsigmond pince, kávézó-delikát-borozó, a Gusto, valamint egy parányi szeretnivaló csokizó, a Pelle – Molnár Csokimanufaktúra. A Csokizó.

Talán nincs fontosabb annál, mint, hogy az ember érezze a lelkesedést, az őszinte, önzetlen élményadás igyekezetét a vendéglátóban. S ez itt megvan. Ahogy a tulajdonos-üzletvezető- pultos a csokoládékról mesél, azt tanítani lehetne, ugyanaz a hév árad belőle, mint például Csizmadia András gasztrofilozófusból, vagy Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikusból, ha borokról beszélnek.

Tolakodásmentesen, kedélyesen, kíséretképpen megannyi információt átadva megkóstoltatott velünk 8-9 féle csokoládét, szépen felépítve a „kóstolósort”, apró szemenként, a ház ajándékaképpen, hogy kiválasszuk melyikből kérjük a forró csokoládénkat. Még a bonbonokból is kaptunk ajándékkóstolót. Társamnak tejcsokiszemeket kínált, nekem keserűt, de mindkettőnknek mutatott egyet a másik sorból. Kiváló csokibonbonokat is rendeltünk, főként alkoholos töltelékű keserűket, de alkoholmentes gyümölcsbetétűek is voltak a merítésben.

Páratlanul jó élmény volt itt lenni, ha Tatán járunk, biztos, hogy nem kerüljük el a helyet.

 

Dorozsmai Endre

 

A szöveg a Demokrata számára készült.

Bagatell Next (Kiskőrös, Petőfi Sándor út 8.)

Petőfi Sándor szülővárosának, Kiskőrösnek a vendéglátását fősodratú egységek uralták mindeddig. A nemrégiben viszont megnyitotta kapuit a Bagatell Next nevű étterem, ahol a dekorációtól, az étkészleten, a kiszolgáláson, az étel- és italválasztékig minden arról szól, hogy igyekeznek minőséget kínálni, szakítani a veneszi sablonokkal, ragaszkodnak ugyanakkor a magyar kulináris gyökerekhez.

Kínálnak többek között sárgaborsókrémlevest főtt borjúnyelvvel, hosszú borsos kacsamellet káposztás csuszával, dödöllével, bors-borsószósszal, tőkegombás báránypaprikást brindzás nudlival, répatortát mogyorókrémmel, csokoládéval és marcipánszósszal.

Fogadófalatként mascarpone-s sütőtökkrémet kapunk átlagos friss kenyérrel. Mint megtudtuk, székely kenyeret szoktak adni, de aznap késett a szállítmány. 

A marhahúsleves tojáskocsonyával, maceszgombóccal jó ízű, egy árnyalattal sósabb az optimálisnál, a gombóc is lehetne könnyedebb, de összességében igényes, élvezhető fogás ez. 

A 62 fokos majorannás libamáj esetében nem említi az étlap, hogy hízott libamájról van-e szó, de azért, ha már a hőmérsékletet is fontosnak tartották rögzíteni, inkább erre számít az ember. Az egyébként jó ízű pástétom színe arról árulkodik, hogy pecsenyeliba mája is került bele. 

A mangalicasonkás rolád szépen tálalt, jó ízű, a spenótos krumplipüré állaga még finomítható. 

Az almás kókuszroll, madártejjel, eperhabbal kifogástalan, nagyjából azt mutatja, hogy mire képes a konyha csúcsformában.

Ha egyetlen jelzővel kellene illessem a Bagatell Nextet, akkor az „ígéretes” lenne az. Részletesebben pedig leszögezhető, hogy jó úton indultak el és máris a város legjobb éttermének mondhatják magukat.

 

Dorozsmai Endre

 

A szöveg a Demokrata számára készült.