Tapassio (Budapest, Hercegprímás utca 13. )

A fővárosi közönség díjazza a kis adagokra épülő, kóstolgatós műfajt, ezt lehet legalábbis kiolvasni abból, hogy a tapas-bárok általában gyorsan megkapaszkodnak a gasztro-térképen, hamar megtalálják a törzsközönségüket. A Tapassio sikeréhez is minden adott. Kitűnő lokáció, biztos kezű séf, remek pincérek, jól megválasztott ételek és italok, értékarányos árak s nem utolsósorban vendégmarasztaló, hangulatos beltér.

A honlapról megtudható, hogy Alessandro Smanio séf egy spanyol és egy magyar helyettessel dolgozik, akik a maguk etnikai konyhájához tartozó fogások hitelességért és minőségért felelnek. Itt ugyanis nemcsak spanyol ízkombinációkhoz lehet szerencsénk, hanem olyan ételeket is kóstolhatunk kis adagokban, mint a parmezános pacalpörkölt, a szabolcsi töltött káposzta vagy a Budapest bélszín.

A séf szerint legízletesebb fogások titka „a magas minőségű alapanyagok vegyítése szenvedéllyel és kreativitással”. A krédót igazolta a gyakorlat.

Rendeltünk fekete kagylót, sült tintahalat és tonhal ceviche-t. (Utóbbi egy délamerikai halétel, melyben a nyers halhús a déli gyümölcsök levének savas közegében a fővéshez hasonló átváltozáson megy keresztül). 

Kaptunk a várakozás idejére egy kis mártogatót is. Kértünk chilit, érkezett is friss thai chili, vékony karikákra vágva, kiváló minőségű olívaolajban. Rákérdeztem az olaj márkájára, kiderült, hogy az világ egyik legmagasabb pontszámú olaja került az asztalra, amit az Igazi Olíva nevű pomázi boltban magam is beszereztem a nemrégiben.

Ételeink kifogástalanok voltak, hozták azt, amit ígértek, a ceviche volt a legizgalmasabb.  Az impozáns borlap választékából tucatnyi tétel pohárra is kérhető, egy cava-t (hagyományos eljárással készült spanyol pezsgő) választottam, társam izgalmas, jól elkészített limonádékat ivott. Zárásként a ház ajándékaképpen remek pisztáciafagylaltot ettünk.

Kiemelkedően jó élmény volt a Tapassio, jó szívvel ajánljuk másoknak is.

 

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Szó, ami szó – G & D kézműves cukrászda, pékség és bisztró (Balatonkenese, Óvóda utca 2.)

Ritka eset, hogy az ember egy sajtóhír alapján biztosra mehet. De ha arról értesülünk, hogy nyílt a Balaton északi partján egy hely, melyet egy tehetséges és sikeres, több országtortát jegyző fiatal cukrász, Szó Gellért, a testvére Dániel, aki a pék műfaj egyik bajnoka, valamint a legjobb magyar séfek egyike, Cettner Attila működtet, nos, ebben az esetben kétségünk nem lehet, hogy ott marandó élmény leülni.

Nem is csalódtunk.

A beltér kialakítása méltó a hely gasztronómiai színvonalához, a szemgyönyörködtető kerthelység nemkülönben, a háttérzenét is kitűnően választották meg, a kiszolgálás kifogástalan, az árak pedig értékarányosak.

A választék impozáns, legyen szó a pultban sorakozó dizájnos süteményekről, melyek jellemzően a hagyomány és evolúció érték-kettősének jegyében születtek, a kitűnő hidegkonyhai termékekről vagy a péksüteményekről. A hangulatos kerthelységben fagyipult is van. Az italfront sem gyenge.

Megkóstoltam a címére méltó bajnok-Croissant-t, vettem egy rozskenyeret, ami otthon hamar elfogyott, valamint egy kacsamájjal készült sütit, amihez ropogós héjú, jó ízű, helyben készült bagett-szeleteket kaptam. Kiváló volt ez is. 

Nem könnyű itt választani, kóstolásra csábított a lime-al, római köménnyel és olajbogyóval ízesített padlizsánkrém és a kacsamájmousse is. Ebben az egységben minden a minőségről szól, lényegében behunyt szemmel, találomra is lehet választani, aki nyitott az új ízharmóniákra, izgalmas állagjátékokra, biztos nem jár rosszul.

Szó, ami szó, ez az északi part egyik legjobb gasztro-célpontja.

Dorozsmai Endre