Dettó bisztró (II. kerület, József Attila útja 68.)

A Dettó bisztró a II. kerület peremén, Budaligeten, a kertvárosban fekszik festői környezetben. A beltér meghitt, megnyerő, gonddal kialakított. Kínálnak naponta kedvező áron ebédmenüt is, de mi inkább az á la carte étlapról válogattunk, annál is inkább, hogy Torkos Csütörtökön vettük célba a Dettót.

Ételeink megvalósítási színvonala változó volt, de minden fogás megütött egy alapvető mércét. Tetszett a tálalás is. A rendkívül baráti áron kínált kacsamáj zsírjában pecsenyekacsamájból készült s azon belül sem volt optimális a hőkezelés és kellően krémes az állag (jól megválasztott hőfokkal és hőkezelési időtartammal csirkemájból is csodát lehet kihozni), az adag óriási, csomagoltattunk is belőle. Adtak mellé rukkolát, koktélparadicsomot és lilahagymát, aminek örvendtünk. 

Nem győzött meg a csokoládédesszert sem, mely nem nélkülözte a lisztet, tetején pedig kommersznek tűnő öntet volt.

Ezzel szemben remeknek bizonyult ízre-állagra egyaránt a marhapofa, házias, ízletes a frissen sült burgonyafánk, a sütőtökös mártáson lehet még finomítani,

a mentás bárány darált húsból készült, kissé szárazra sikeredett, de jó volt a fűszerezése s a mellé adott kuszkusz is. 

Jól sikerült a házias kacsacomb is, amit párolt káposztával és tört burgonyával tálaltak.

Megelégedésünkre szolgált a tyúkleves

és a velős pirítós.

Ügyesen összeválogatták a borokat, két kört rendeltünk egyet fehérekből, egyet vörösekből. A fehér körből Bakó Ambrus bora emelkedett ki, a vörösből Mészáros Pál Pinot Noirja. A pálinkák között a Szicsekék birse volt számunkra a legvonzóbb, ebből kértünk két-két centet, ezúttal sem csalódtunk.

A felszolgáló hölgy stílusa kissé furcsa volt, viszont a tulajatmoszférájú fiatalemberrel jó hangulatú, tartalmas kommunikáció alakult ki. Összességében nagyon jól éreztük magunkat a Dettó bisztróban, jó szívvel ajánljuk másoknak is, hogy látogassanak ki egy délután ide egy kis kulináris kalandozásra.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Dettó bisztróban 2015. február 19.-én jártunk.

Fricska gasztropub (Dob utca 56.-58.)

Érdemes odafigyelni a gasztronómiai körök belső információira, hogy ki kinél tanult, ki hol fordult meg pályája során, mely frissen nyílt hely melyiknek az örököse. Úgy hallani, hogy az Ádám Csaba előtti, Takács Lajos és Csongrádi Csaba nevével fémjelzett Olimpia olyan izgalmas helyeknek adott ihletet és konyhai vezetést, mint a sajnos időközben megszűnt Café Manuel Spazio s az Egykettő.

Újabb leágazás a szintén Csongrádi Csaba jegyezte Fricska gasztro-pub, mely délben az Olimpia gyakorlatának megfelelően igen kedvező áron kínál magas színvonalú ebédmenüt, amit naponta fehér krétával írnak fel a fekete táblára, akárcsak hajdanán. A belső tér barátságos, igényes, esztétikus.

Mi az ebédidő végre felé érkeztünk, így egyes fogások már elfogytak, de ami még volt a konyhán, abból rendeltünk egy-egy adagot. Ettünk hallevest korongformájú "lazacgombóccal", 

laskagombasalátát, 

lazacot spenótkrémes rizottóval, 

rántott csirkét rizzsel 

és sütőtök panna cottát.

 Fogásaink az Olimpiában megismert magas minőséget képviselték, a lazac egyenesen telitalálat volt, párját ritkítóan finom, akárcsak a szép, friss spenót-köret, amit a remek rizottó mellett kaptunk. A műfaj csúcsa volt ez, asztaltársaimmal együtt az Onyx emlékezetes tengeri gyümölcsös spárgarizottóját emlegettük a kapcsán. A kiszolgálás olyan szívélyes volt, hogy azt überelni nem lehet.

Kaltenecker söröket tartanak a jónevű rozsnyói főzdétől

és kiemelkedően jó borokat kis kézműves pincészetektől, ami nem meglepő, Csongrádi Csabáról tudnivaló, hogy nagy híve a természetes boroknak és ebben a műfajban is szeret újat, érdekeset mutatni a vendégeknek. 

A Fricska remek hely, keresve sem találnánk rajta fogást.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Fricska gasztro-pubban 2015. február 20.-án jártunk.

A Séf utcája (Budapest, V. kerület, Hold utcai vásárcsarnok)

Ahhoz, hogy egy hely katartikus legyen, nem feltétlenül szükséges elegancia, a fine dining trendjeit követő ínyenckonyha, a nagykönyvben megírt kiszolgálás. „A Séf utcája” a Hold utcai vásárcsarnok emeleti részén működik,

leülni a gangon lehet, ahol elég hűvös van, az ember a pultnál rendel, fizet, bemondja a keresztnevét, amit a pult mögött sürgölődők kikiabálnak, amikor elkészült a fogás. A dizájn laza,

az egész helyet áthatja a Bock bisztró séfjének, Bíró Lajosnak a minőségorientáltsága, vagánysága, a jóízlés határain belül maradó polgárpukkasztása. Sokat elárul, hogy többnyire a tulaj is ott van és részt vesz a kiszolgálásban, irányít, mentorál. Rusztikus, dögös ételekből adnak komoly adagokat, olcsón. 1000 és 2000 forint között ehetünk itt sült kolbászt, hurkát párolt savanyúkáposztával, kacsacombot, rántott pacalt svéd gombával. Mint megtudtuk, a disznót, amiből a hurka készült, két nappal korábban vágták.

Ottjártunk idején a kínálatban szerepelt az igencsak elterjedt s népszerűvé vált a vietnámi „pho” leves valamint a thai „tom ka ghai” leves is. A rántott pacal sajnos elfogyott, így e két egzotikus leves

mellett lecsókolbászt rendeltünk globus-mustáros hagymával

és konfitált kacsát.

A fogások szép nagy vágódeszkán érkeztek, amit a székelyek lapítóként emlegetnek, kiváló minőségű friss kenyér és savanyúság kíséretében. Ízre, állagra, tálalásra minden remek volt.

Mivel vezettem, almafröccsöt ittam – 100%-os, tartósítószer-mentes, szűretlen alföldi almaléből - de volt, aki pezsgőzött, mert kínálnak pohárral is e kultikus italbolt, természetesen „brut” kategóriát.

Nincs jobb kifejezés rá: baromi jó hely a Séf utcája, a magyar fél-street food, a piaci étkezés csúcsa. Az ember el sem ment s már azt tervezi, hogy mikor jöhet vissza. A döntésben sokat segít a közösségi portálokon is közzétett napi ajánlat.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Séf utcájában 2015. február 21.én voltunk.

Padron tapas-bár (Horánszky utca 10.)

A tapas-műfajba ínyencként nem nehéz beleszerelmesedni. Aprócska adagok, izgalmas mediterrán, elsősorban persze spanyol ételek, elérhető áron. A műfaj első képviselője Budapesten a Pata Negra volt a Kálvin téren, mára már szerencsére több tapas-bár is működik városszerte, az egyik legizgalmasabb, nemrég nyitott hely a Padron nevű családi vállalkozás, mely a Gault Millau Kalauzba is bekerült 9 ponttal.

A választék elég széles és izgalmas, a minőségi késztermékek (jóféle olajbogyók, szárított marhasonka, iberico kolbász stb.) és jól ismert klasszikusok (tortilla, sült apróhal, tőkehal, krokettek) mellett kínálnak egy sor maguk készítette ínyenc falatkát a narancsos véreshurkagolyóktól a rózsaborskéregben sült hátszínen keresztül a narancsos fügés mártásban kecskesajttal szervírozott báránylapockáig. 

Mivel aznap már több helyen is kóstolgattunk ezt-azt, két fogásra szorítkoztunk. Szívesen kértünk volna cheviche-t vadlazacból, de ennek elkészülési ideje nem fért bele a programunkba, ezért serrano sonkával és chorizoval készült madridi pacalt (1190) rendeltünk, 

valamint ropogós sertésfület aiolival (690). 

Mindkét étel remek volt, valódi íz-orgia. A kenyérért külön kell fizetni kell (250), de megéri, a helyben sült kenyérre okkal büszkék: jó állagú és finom. 

Tunkolni kötelező. A kiszolgálás megejtően kedves.

Cseh söröket kínálnak és kézműves borokat, melyek között olyan különlegességek is találtatnak, mint a Bükki Gallay pince, olyanok számára, akiknek a szerémségi Maurer Oszkár vagy a szekszárdi Posta pince (melyek szintén szerepelnek az itallapon) már main streamnek számít.

Szeretnivaló, izgalmas hely a Padron, alig várjuk, hogy visszatérhessünk.

Dorozsmai Endre 

A szöveg  a Demokrata számára készült.

A Padron tapas-bárban 2015. február 14.én jártunk.