Pásztor Csárda (Szombathely, Dolgozók útja 1)

A Pásztor csárdában tett fél évtizeddel ezelőtti látogatás az egyik legjobb csárdaélményemként maradt meg. A nemrégiben ismét ott jártam, sajnos a hely már messze nem volt annyira meggyőző, mint első alkalommal.

Nehezen jutottunk oda, hogy a rendelést feladjuk, ha nem hívunk kifejezetten pincért az asztalunkhoz, talán fél óra is eltelik, míg eszébe jut valakinek, hogy megkérdezze, mit kérünk. A felszolgáló nem tudta megmondani, hogy melyik pincészet készíti a ház borát, azzal ment el, hogy megkérdezi, visszatérte után megtudtuk, hogy a bor nemesgulácsi, de a pincészetről továbbra sem kaptunk semmilyen információt. A (nagyipari) sört szisztematikusan s nyilván tudatosan jócskán a jel alá töltik, ilymódon az ígért mennyiség tizedét simán elcsalják a vendégtől.

 (első korsó belekortyolás előtt)

(Második korsó belekortyolás előtt. De a többi, részben az asztaltársaknak felszolgált, részben más asztalokhoz kivitt korsók ugyanígy voltak töltve.)

Eddig tartott a bírálat.

Ami viszont továbbra is erény: az adagok tisztesek, az árak megfizethetőek, a beltér nagyon hangulatos, 

az egyik falon számos képet nézegethetünk Puskás Ferenc csárdabeli látogatásáról.

Ettünk halászlevet, 

süllőfilét zöldséges bundában cukkinit krumplipürével, 

rántott fogasfilét pirított magos zöldsalátával 

és szürkeharcsát paprikalében párolva dödöllével. 

A halászlé remek volt, a passzírozott lében friss, nem túlfőtt halat kaptunk, a fogas és a süllő friss volt és ízletes, ami nem mondható el a harcsáról, melynek köreteként felszolgált dödölle is csalódást okozott.

Fele üres, fele tele – mondhatnánk. Mi inkább a teli részét néztük, mert jó helyen jó barátokkal jól érzi magát az ember akkor is, ha akad kifogásolnivaló. Az üzletvezetésnek azonban jobban oda kellene figyelni a részletekre.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Csúcsélmény – Márga bisztró Budapest (Budapest, Székely Mihály u 2.)

A Székely Mihály utcában a magyar vendéglátásnak két meghatározó csúcsétterme (a Fausto és a Lou Lou) ment már tönkre, most a Csopakról ismert Márga fővárosi permutációját üzemeltető csapat tesz kísérletet a megkapaszkodásra. 

Ami reméljük, hogy sikerülni fog, mert a teljesítmény egyszerűen lélegzetelállító.

A kiszolgálás kifogástalan, a beltér szemet gyönyörködtető, feszengés-mentesen elegáns, a konyha kreatív és virtuóz ízekben, állagokban és tálalásban egyaránt.

Mi 3500 forintos három fogásos menüt kértünk, amit viszont nem az 1000 forint körüli hagyományos, menzaszintű éttermi ebédekhez kell mérni, hanem a csúcséttermek vacsoraidőben felszolgált ételcsodáihoz. Abban a minőségi sávban sokszor egy fogás sem fér bele ebbe az összegbe.

A menü itt jellemzően hét fogást tartalmaz, egy levest, egy előételt, három főételt és két desszertet, ezekből lehet kiválasztani hármat. Ketten voltunk, lemondtunk egy főételről s kirendeltük a megmaradt hat fogást (csirkemájat barna kenyérrel és hagymákkal, 

zellerkrémlevest mogyoróval, 

mákos nudlit gombával, 

borjúkolbászt medvehagymával és csicsókával, 

rebarbarát fehér csokoládéval és joghurtfagylalttal 

valamint földimogyoró-felfújtat karamellizált tejfagylalttal

), majd félúton cseréltük a tányérokat, így mindketten megkóstolhattunk hat fogást. Az ételsor egyszerűen lehengerelt, meg is kérdeztük, hogy ki a séf. Megtudtuk, hogy Horváth Ákos vezeti a konyhát, aki korábban a michelin-csillagos Onyxban és a szintén csúcsminőséget képviselő Arany Kaviárban dolgozott.

Mindezek után talán nem meglepő, hogy az itallap és azon belül a borlap is kiemelkedő.

A Márga bisztró úgy jó, ahogy van.

Nekünk nem maradt más, mint az, hogy e kiemelkedő teljesítményt értékelni képes, kellően nagyszámú vendégkört kívánjunk nekik.

Dorozsmai Endre