A gasztronómiai kalandozások során a
legnagyobb elégtétel az, ha egy olyan rejtett gyöngyszemre bukkanunk, amiről addig
nem hallottunk, aminek létéről sem tudtunk. Ilyen élmény volt a minap a
zetelaki Székely Tanya. Arra számítottam, hogy a régióban szokásos választékkal
találkozom, a magyar és a székely konyha jól ismert fogásaival, amit kiegészít
szinte minden esetben néhány sokak által kötelezőnek gondolt román elem, a
népszerűbb csorbák és a miccs.
Az árak rendkívül kedvezőek, a nagy méretű
pizza mindössze 20 lej (1450 ft), a főételek zöme 15 lej körül van köret nélkül,
a BBQ disznóhús tíz dekája 6 lej, a marhahúsé 8. Az Igazi Csíki Sör 5 lej.
Dilemmáztam, hogy mit kóstoljak meg, a
kedves, udvarias, megnyerő felszolgáló hölgy a segítségemre sietett s
felajánlotta, hogy a BBQ műfajból hozna egy reprezentatív kóstoló-válogatást, mellé
pedig vegyes köretet. Kérdésemre, hogy az utóbbi mit takar, chilis bab és lecsó
volt a választ, aminek megörvendtem, magam is ezekkel szimpatizáltam az
étlapról, izgalmasabb és többet mond el a konyháról, mint a sült krumpli
különféle változatai.
Kaptam még az ételek mellé saját sütésű
kifogástalan kovászos kenyeret, melyhez hasonlót csak a legjobb kézműves pékségekben
kóstoltam. A pizza is finom volt, a húsok pedig – porchetta, sertésoldalas,
császárhús, növendékmarhaszegy - kiválóak. A chilis bab is jó volt, a lecsó túl
leveses, azt még lehetne finomítani.
Tartanak Igazi Csíki Sört, de mivel volánnál ültem, frissen facsart almalevet ittam, mert itt bizony azt is készítenek.
Amikor kézműves chili termékek felől érdeklődtem,
figyelmembe ajánlották a hátam mögötti paraván által eltakart smoker tőszomszédságában
nevelt chili palántákat, melyekről hamar le is szedtek két szép darabot az ebédhez.
Kiemelkedően jó élmény volt Székely Tanya, ha
valaki Székelyudvarhelyről Csíkszeredába utazik (vagy vissza) érdemes megtenni azt
a pár kilométeres kitérőt Zetelakáig.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.