A minőséget meg kell fizetni.
Ez
a közhellyé lett mély igazság talán a csúcsvendéglőkre a leginkább igaz.
Bármennyire is drágának tűnik egy michelin csillagos étterem, valójában sokkal
kisebb az árrés az egyes ételeken, mint egy fősodratú csárda esetében.
Az
átlagos jövedelemmel bíró ínyenc – e sorok írója is ebbe a csoportba tartozik –
mi tehet, ha mégis kíváncsi a csúcsszegmensre? Vagy összespórolja rá a költségkeretet,
mondjuk nyaralás helyett, vagy ellátogat azokba az éttermekbe, ahol - főként
hétköznap délben - köznapi áron is lehet rendelni s jól megnézni még így is,
hogy mit választ.
A Costes Downtown az utóbbi kategóriába tartozik.
Háromféle
menüjük van, déli menü, főként
salátákat, szendvicseket integráló „Lobby menü” melyek elérhetőek az átlagember
számára is, valamint vacsora-menü inkább azokat célozza, akik a minőségért
úgyszólván bármennyit meg tudnak és akarnak adni.
Mi a „Lobby menüből” választottunk
Costes salátát,
Créme bruleé-t,
„répa és gyömbér” nevű desszertet,
valamint a
déli menüből édesburgonyakrémlevest kókusszal és chilivel.
Az első üdvözlőfalat, amit a ház
részéről szolgáltak fel, egy tojásfehérjéből és lisztből készült ropogós volt,
a tortilla távoli rokona, könnyed padlizsánkrémmel. Pazar kezdés. Ezután,
hasonló szintű folytatásként érkezett néhány frissen sült péksütemény
kacsazsíros sült hagymás- valamint petrezselymes vajjal.
A citrusokra hangolt leves
katartikus volt, íz- és állagjátékokkal, mangókocka-betéttel, zöld
koriander-hajtásokkal, tanítani lehetne. A saláta korrekt volt, esztétikus,
ízletes, a Créme brulée tökéletes, kaptunk mellé két grillázsos ropogós érmét
is, meg némi ribizlit, szedret. A másik desszertet nevezhetnénk
répatorta-átiratnak, a „répaspongya” mellett gyömbérfagylalt, ehető virág, sült
ananász, érdekes, vibráló kompozíció. Ezután jött az ház utolsó ajándéka, egy
kőedényben tonkabab-töreten, dekorációs célokat szolgáló kövek mellett három-három
kis desszertfalat, egy zselés, egy mini-csokimedencébe ültetett különböző formációkat
tartalmazó valamint egy puszedliszerűség, amit ízletes krémmel ragasztottak
össze egy fehércsoki-lapocskával.
Mindehhez ittunk egy gyömbéres italt valamint
egy kitűnő trópusi limonádét, amiben a passiógyümölcs dominált.
A számla a felszolgálási díjjal
együtt 11500 ft volt.
Csillagos élményben részesültünk pazar
ár/érték arány mellett.
Nem az étterem hibája, hogy a Prestige hotelnek a járdán ácsorgó portása, miután tőle is kedvesen, a pazar élmény által kellőképpen feldobva elköszöntünk, nem fogadta a köszönésünket.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése