Karner Gábor, a mátrai „Tőkések”
összefogás egyik markáns alakja társához és barátjához, Losonci Bálinthoz
hasonlóan több ízben is járt Erdélyben, megfordult Aradon, Temesváron, a
tusnádfürdői nyári szabadegyetem borsátrában, a gyergyószentmiklósi EMI
táborban. Borai egyenesek őszinték, mint ő maga. Nem mindenki tudja róla, hogy
nem borásznak készült, nem is vidéki, hanem fővárosi születésű és hogy felnőtt
korban hozta meg azt a döntést, hogy továbbiakban természethű, kézműves borok
készítéséből fog megélni. Mi vezet arra egy fővárosi fiatalt, hogy vidékre költözzön
és elsőgenerációs borászként mindent egy lapra feltéve a borkészítésre alapozza
további életét?
Egy
fővárosi, újpalotai fiatalembert, jelesül engem az küldött el vidékre, első
körben Veresegyházra, hogy Budapestet nem igazán éreztem a saját életteremnek.
Onnan tovább a Mátrába az hajtott, hogy a veresi kerti szőlőből megtapasztalva
a bor elkészültét a legjobbat keresve saját művelésűből borszőlőből akartam
bort készíteni. Végül a lakhelyemhez legközelebb eső borvidéken, a Mátrában
leltem igazi otthonra és dologra. A borkészítés számomra nem "pénzszerző
tevékenység", hanem az élet és a természet évről évre újra megpróbálható
megismerése, a legjobb megalkotásának a vágya, a fajta és a terroir
felfedezése, és mindezek melléktermékeként jó borok kortyolgatása.
Sok vita folyik azon szakmai
berkekben hogy a bor minőségéhez mennyit ad az alapanyag és mennyit a borász.
Te hogy látod ezt a kérdést?
A bor
minősége szerintem 100%-ban a szőlő minőségén múlik, a pincében ezt az értéket
szeretném megőrizni, vigyázni rá, és a végén palackba tölteni. Nem fogadom el
azt a borászati hozzáállást, hogy jól agyontisztítjuk a mustot, aztán
beleteszünk mindenféle adalék- és segédanyagot, amit a boltban lehet
kapni (meg amit nem). Tehát természetes borokat készítek, vagy még helyesebb
kifejezés szerint, segítek világra. Sokfelé elmondtam: a borospince nem
vegyipari laboratórium, hanem szülőszoba. Szerencsére a hozamkorlátozás miatt
minden benne van az alapanyagban bőségesen, amire a borban szükség van.
(Ez nem borkonzerv. Lásd Alkonyi László eszmefuttatását arról, hogy a bor természetes létközege a hordó illetve a tartály)
A borászok jellemzően nemzeti gondolkodású emberek, a
magyar bortermelő és borivó nemzet. Miként az erdélyi borászat nemrégiben
elhunyt doyenje, Csávossy György mondotta, a bor elkíséri az embert a bölcsőtől
a torig. Mennyiben függ össze a magyarság megmaradása a borkészítéssel?
Kétségkívül,
a szőlőművelés, a borkészítés és a borkultúra szoros kapcsolatban áll a nemzet
megmaradásával, ugyanis hozzá tartozik a Kárpát-medencei jelenlét (nem New York-ban mosogatok), a saját
földjeink birtoklása (nem napszámos vagyok idehaza), a saját földjeink
megművelése (kert-Magyarország), és a nemzeti identitás (Magyarország
bornemzet). Tisztességes borokat kell készíteni és inni. Értékeljük, szeressük
saját borainkat, mert az megmaradt értékeink egyik legkiemelkedőbbike.
Az a természetközeli, konzervatív értékszemlélet, amit
körbeírtál,
távol áll a mai korszellemtől, amikor a társadalom nagy része azt értékeli, azt becsüli,
aki győztes, aki sikeres, attól függetlenül, hogy eredményeit tisztességesen érte el vagy sem?
távol áll a mai korszellemtől, amikor a társadalom nagy része azt értékeli, azt becsüli,
aki győztes, aki sikeres, attól függetlenül, hogy eredményeit tisztességesen érte el vagy sem?
Változzanak
meg ők... Mi egy egységes értékszemléletet képviselünk a külvilágtól
függetlenül.
Milyen volt boraid a szakmai fogadtatása?
Milyen volt boraid a szakmai fogadtatása?
Örömmel
mondhatom, hogy a számomra szakmailag fontos emberek oda sorolják boraimat,
ahová én is szánom.
Mit tudsz mondani a mai fiataloknak,
meg lehet élni ma tisztességes borok készítéséből?
Rövid
válaszom az, hogy igen. De ez egy nagyon hosszadalmas építkezés, leginkább az
első generáció számára és szükség van extra adag megszállottságra,
kreativitásra, kitartásra, áldozatvállalásra és lemondásra. Valamint egy
családra, melynek tagjai ezt elviselik és támogatják...
(Karner Gábor a dűlőket mutatja Dr. Csizmadia Andrásnak)
Alkonyi László népszerű metaforája szerint a bor olyan,
mint egy fénykép, amit a borász (a fotós) készít a dűlőről, illetőleg a
termőhelyről. Ebben a metaforában a beeső fény az évjárat s a fajta pedig a
fényképezőgép típusa. Szerinted mennyire illik ez az alapvetően Burgundiára,
Champagne-ra és Tokajra kitalált metafóra a Mátrára?
A
fotó-metafóra természetesen igaz a Mátrára, sőt szerintem érvényes mindenütt, ahol
belenyúlás nélküli, természetes munka folyik. Két dűlő között a különbség
bármekkora lehet a minimálistól a markánsig, de ha azt nézzük, hogy a régi
öregek külön nevet adtak nekik, akkor biztosan volt rá okuk. Egyébként sokszor
ránézésre is különböző geológiai képződmények része az adott dűlő, és ez persze
a bor ízében is megjelenik. Nekem a Tavaszföld és a Vitézföld között kb. 500 m
a távolság, mégis jelentős különbség van a két bor struktúrája között. A
Vitézföld inkább széles, a Tavaszföld pedig magas szerkezet. A lényeg, amit nem
győzök hangsúlyozni, hogy ezeket az eltéréseket,"finomságokat" csak
alacsony terheléssel valamint belenyúlás nélküli, természetes borkészítéssel
lehet érvényesülni hagyni. Számomra a nagy bor, vagy a "legjobb" bor
csak természetes bor lehet, amiben nincsen semmi toldás-foldás, kiegészítés. A
Jóistentől kaptuk, nem emberi tákolmány. Szembeötlő az analógia a természethű
bor versus élelmiszeripari, technológiai bor, valamint a természetes szépségű
nő versus "szépségipari”, plasztikai sebészet által kisegített nő között. Vagy
egy egyszerűbb példával élve hasonló a különbség a lelki „alátámasztással”
bíró, szívből jövő, természetes mosoly, illetve a keep smiling között.
(Természetes mosoly a Mátrai Tőkések arcán.)
A
nemzeti gondolkodásúak a nemzet egységét szeretik hangsúlyozni, a kozmopoliták
a különbségeket és az egyes nemzetrészek szétfejlődését. Erdélyben sokfelé megfordulva
éreztél-e érdemi különbséget az esemény hangulatában egy anyaországi rendezvényhez
képest?
Óriási különbséget érzek a határon kívülre került területeken lévő kóstolókon: amellett, hogy egy bor-gasztronómiai élmény, még egy kis magyar ünnep is egyben, mely előhozza az összetartozás és a megmaradás lelket melengető érzését. És ez egyértelműen érzékelhető akár a figyelemben, akár a borászhoz-fordulás pozitivitásában,várakozásban, szeretetben.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg 2016 őszén.
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg 2016 őszén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése