Eger kedvenc városaim
egyike. A kilencvenes évek első felében két éven át minden hétvégét itt
töltöttem, mert itt tanult egy szívemhez igen közel álló hölgy, majd miután érdeklődésem
az ezredfordulón a borok felé mozdult el, visszajáró borturista lettem Egerben,
hisz egyetlen borvidék sem tudja visszaadni egymagában a Kárpát medence
sokszínűségét olyan nagymértékben, mint Eger.
Itt szinte minden megvan egy
helyen, a könnyed reduktív fehérboroktól, a szofisztikált, szintén fehér
házasításokon keresztül (Gloria, IQ, Örökké), a talajmeghatározott terroirborokig
(pl. Tóbérc) s még mindig csak a fehérekről beszélünk. A rosé és siller legkülönbözőbb
irányzataival is találkozhatunk élvonal borászok interpretációjában a mai
trendi illatbombától (pl. Dula Bence, Juhász pince, Tóth Ferenc) az évjáratos,
de legalábbis több évre készült rosékig
(Simon József, Kaló Imre, Vámos Attila). A kettő közé helyezném Demeter Csabát,
aki fahordós rosékat készít, de azokat igyekszik időben kipörgetni a
pincéjéből. S azután ott vannak a vörösök a mediterrán stílustól (Vincze Béla)
a Bordeaux-i hangoltságon át (pl. Dula Bence Cabernet Sauvignonjai, Thumerrer
Vilmos nagy karátszámú vörös cuvée-i) a burgundi stílusig (itt megannyi Pinot
Noir említhető Dula Bence Gröber dűlős Pinot-itól Gál Tibor Pinot-jáig). Mindezt
úgy, hogy az egri boroknak megmarad az egrisége, és soha nem válik egyetlen
borvidék epigonjává. és el ne feledkezzünk arról, hogy még desszertborok is
akadnak, sőt, aszúk is.
Kár, hogy többnyire
rohanunk, s így nem sikerül minden alkalommal beiktatni egy étterem-látogatást
is. S ha nem rohanunk, akkor meg Simon József kiváló főztjét esszük vacsorára a
többtucatnyi borból álló sor mellé.
De persze azért van képünk
az egri vendéglátásról, meg kedvencünk is: a Zsálya bisztró. (Nem lebecsülve az
Imola udvarházat (újabban Macok), a Fehérszarvast és a Szenátor házat.)
A Zsálya bisztró azon helyek
egyike, ahol ellentétben száz másik vidéki étteremmel, az ars poetica-val
tökéletesen egyezik a valóság.
A honlapon azt olvashatjuk
válaszul arra a kérdésre, hogy miről is álmodik a Zsálya munkaközösség: „A környezetünk bőkezű értékeinek bemutatásáról – a Szalajka völgy
gyémántjáról, a szivárványos pisztrángról, szürkemarháról, az udvarokban
kapirgáló tyúkokról és kakasokról, a kiváló mangalicáról, a tejet adó
kecskékről, a Bükk-hegység nagyvadjairól, föld feletti és föld alatti
gombáiról, a gyümölcsöskertjeink legjaváról, friss fűszernövényekről, kézműves
sajtokról és házi hentes-termékekről.” (…) „Arra vállalkoztunk, hogy mind ezt a
földi jót megosszuk mindenkivel, aki meglátogatja a Zsálya bisztrót.”
Két alkalommal volt szerencsénk a Zsálya bisztróban
étkezni, s fentieket messzemenően megerősítve láttuk. Jól összeválogatott
minőségi alapanyagok, kíméletes technológiák, szakmailag felkészült konyha, hagyományos
magyar ízek hiteles, nem túlbonyolított rekonstrukciója, tudatosan visszafogott,
de érzékelhető újítási igény.
Az étlap tisztes választékot kínál, de azért nem
erőltetetten hosszú, a napi ajánlattal együtt mintegy 30 tételből választhatunk
jelenleg. Minden friss és kóstolásra csábító, legyen szó a tormás
karalábékrémmel körített citrusos bundában
sült velőről, a lazactatárról, amit medvehagymás almás reteksalátával kínálnak
vagy úgyszólván bármely főételről a „rozmaringos-parmezános bundában sült
malacláb és csülökrolád, chips burgonyával és mártogatóssal” nevű kompozíciótól
a kislábasban felszolgált vörösboros ökörpofáig.
Kóstoltunk itt összesen bő tucatnyi
ételt, minden fogás ütötte a mércét, voltak közöttük egészen kiemelkedő étkek
is, mint a rosé kacsamell (falatkányi fogás egy borkóstoló keretében)
vagy az
izgalmas jus-vel felszolgált steak.
Érdemes két szót szólni az egri borokra
összpontosító kiemelkedő borlapról is, melyről a tételek zöme decire is
kapható. Értve ezalatt vagy negyven bort, beleértve olyan különlegességeket is,
mint a Nyolcas pince 2009-es legendás Leánykája, vagy a Tarjányi pince remekbe
szabott habzóbora, hogy most az egri „nagyokat” ne említsem sorra.
Kiváló hely a Zsálya bisztró, bármikor
örömmel ülnék be újra… persze ha nem csábítana mindig az új és még újabb
éttermek felfedezésének ösztöne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése