A legendás helyek fogyófélben vannak, de előfordul, hogy tetszhalotti
állapotból életre kelnek. A Centrál kávéház Cseh János és Mihályi László keze
alatt nemcsak ismét működőképes, népszerű és látogatott, de gasztronómiai
szempontból alighanem jobb, mint valaha. Ez persze száz százalékos
bizonyossággal nem állítható, de vélelmezhető. Hosszan részletezhetnénk most a
kávéház múltját, a történelem levegőjét árasztó atmoszféráját, az ízléses beltér
egyes elemeit, de összepontosítsunk inkább a kulinaritásra.
A Centrál szolgáltatásai közül kétségkívül a legcsábítóbb a menza-áron kínált
három fogásos „könnyű ebéd”, az ország egyik legjobb konyhafőnökétől. Még a spárgaszezon
idején voltunk ott ebédelni: ketten végigettük lényegében az összes déli ajánlatot,
melyek mind rendben találtattak, érdekes, hogy a jóval magasabb áron rendelt á
la carte ételek okoztak némi csalódást. Persze azok is a mai átlagszínvonal
felett voltak, de mégis hiányérzetünk maradt utánuk. Ettünk zöldspárga salátát
vékony sonkával, fürjtojással és snidlinges majonézzel (1700),
spárgakrémlevest
(900),
meleg vajas aranyspárgát habossóska mártásban (1300),
lazacfilét tárkonyos
spárgatortával és tejszínes mogyoróhagymával (3100).
A menü keretén belül grapefruitos
cikóriasalátát,
mandulás krémlevest
(a napi ajánlatot nem fotóztam le, így csak
a képekről tudom rekonstruálni, mit ettünk) zöldségnyársat rizskörettel,
lazacos szélesmetéltet,
valamint a hozzá járó desszerteket, egy tortácskát
meg
egy sorbet-t.
A kiszolgálás kifejezetten arrogáns volt. Ami sokat nem jelent, még a
legjobb helyeken is nagy a pincérfluktuáció, amit az is mutat, hogy a minap,
amikor kifejezetten a desszertkompozíciók megkóstolása végett ültünk be e
patinás helyre, a kiszolgálással sem volt gond azon túl, hogy a sablonos
kommunikáció terepén kívül a pincérek leblokkolnak és reakcióképtelenek.
Viszont Mihályi László desszertkompozíciói nem véletlenül híresek messze
földön. A krémes kiváló, a somlói esztétikus, ízletes, de nem katartikus, a
kókuszos, feketecsokoládéval bevont édesség lenyűgöző, a Centrál specialitása,
a „ház desszertje” pedig elsöprő, lehengerlő. Az adagok kicsik, az árak pedig
magasak. De ha az ember választhat, hogy elfogyasztja-e a kettőszázötvenhetedik
unalmas, ipari alapanyagokból összerakott, fél ebéddel felérő somlóit vagy
pedig megkóstol négyszer annyi pénzért két Mihályi László-féle művészi
kreációt, nos a válasz ínyencek esetében nem kétséges…
Kibővítettem 2014. szeptember 23.-án.
Az ételekről szóló beszámolót a 2009 május 25.-i látogatásunk alapján írtam. Azóta még egy alkalommal ellátogattam a Centrálba, volt némi visszaesés, Gault Millau pontokban számolva a kb. 11 pontról kb. 9 pontra. De az szerintem még bőven benne van az ajánlható kategóriában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése