Az Arany Kaviár legjobb éttermi
élményeim egyikét jelenti mindmáig. Első ízben egy kedves jóbarátom hívott meg
a 1999. szeptember 29.-én. No nem azért tudom ezt ilyen pontosan, mert ez volt
életem fordulópontja, hanem azért, mert amíg első gyermekem meg nem született 2002
elején, pontos feljegyzéseket készítettem a vendéglőlátogatásaimról.
(Jegyzetelni továbbra is jegyzetelek blogon kívül is, de vannak bizony hézagok,
hónapok vagy akár félévek, melyeket már soha nem fogok kiegészíteni.) Épp
vacsoránkat fejeztük be a nejemmel egy középszerű vendéglőben a Mamutban, egész
pontosan a Toldiban, amikor beérkezett telefonon a meghívás. Nem szoktam
megfutamodni a kihívások elől, úgyhogy rányomtam még egy többfogásos vacsorát a
már bent levőre.
Olyan emlékezetes volt a lazackaviáros
fogas és a rosé báránysült, hogy ma, másfél évtized után is magam előtt látom s
érzem az ízét. Jegyzeteimből az is kitetszik, hogy társam szoljankát evett, övé
volt mellesleg a fogas, jómagam pedig előételnek urali csigát választottam. A
bárányt meg úgy hívták, hogy „báránygerinc erdei gombával menasztriai módon”.
Igencsak tetszett az, hogy
jégtömbbe fagyasztva hozták ki a vodkát s úgy töltötték az olajosan csordogáló
hideg nedűt. Bevallom, hogy sosem gondoltam, hogy a vodka élményt tud adni.
Nos, tud. Azért persze bort ittunk az étkezéshez, azt sem fogom elfelejteni
soha, Jekl Béla Pinot Noirját rendeltük 1996-ból. Akkor éreztem először, hogy a
gyümölcsösség nemcsak egy kósza asszociáció egy bor leírásában, hanem megélt
valóság is lehet. Ledöbbentően szép borlapjuk van mindmáig, pezsgőválasztékuk
párját ritkító.
Mindehhez hozzá lehet venni a
főúri kiszolgálást, és a ritka elegáns, szemnek kedves környezetet.
No és persze a helyhez illő árakat, melyek távol tartottak az étteremtől addig, és azután is. Mondjunk egy példát: az 1500 forint körüli Konyári Chardonnay, mely az egyik sláger a gasztroborok között, a kitűnő ár/érték arány miatt persze, itt 6900 forintot kóstál, ami finoman szólva túlzás. Tegyük hozzá az igazság kedvéért, hogy a háromfogásos déli menü 3900 forintért, melynek keretében szép dolgokat is össze lehet kombinálni, igen jó ajánlat egy ilyen színvonalas helyen. (Példa egy menüvariációra - 4-4-2 fogásból lehet választani: „Füstölt lazackrémmel töltött blini lazackaviárral”, „Zsárkoje újburgonyával és erdei gombákkal, zirnyiki” „Orosz túrókülönlegesség lágy túrófagylalttal”.) Az árban ráadásul benne van egy 0,75-ös ásványvíz is. Vacsoraidőben más árakkal találkozunk. Előételek 3500 és 4500 között, főételek 5500 és 18900 ft között, desszertek egységesen 2500 forintba kerülnek.
(A fotó "illusztráció", nem akkor készült, s nem azokról az ételekről.)
Második találkozásom az étteremmel valamikor a kétezres évek második felében volt, amikor a „Bor és Piac” magazin tesztelőbrigádjával rosékat kóstoltunk, a teszt végén pedig mindenki kapott egy kiváló tatárbiszfteket lazackaviárral koronázva. Konyakban pácolták a bélszínt, de nem túlságosan, épp csak átlengte a konyak íze a húst, amit persze vagdaltak s nem daráltak brutálisan. (A fogás ma is étlapon van.) Nem gondoltam volna, hogy ez az ízkombináció kiválóan működhet a lazackaviárral. Egyszóval ismét sikerült kellemes meglepetést okozni.
Mindemellett, ahogy olvasgatja az
ember gasztro-fórumokat, leírásokat a helyről, az interjúkat az étterem séfjeivel,
vagy Nyíri Szása tulajdonossal, nézegeti a hely honlapját vagy az ételfotókat a
gasztro-magazinokban úgy erősödik a meggyőződés, hogy Magyarország egyik
legjobb étterméről van szó. Amit nem meglepő módon a Gault Millau kalauz is
megerősített.
A honlap ars poeticáját (miszerint
"A robusztus cári pompát ötvözzük a modern elegancia könnyedségével. Jobbá
tesszük az orosz konyhát. Hagyományos ételeket készítünk, korszerű
eljárásokkal, ahogy mi gondoljuk.”) visszaigazolva lehet látni mindenben.
Kiemelkedő hely az Arany Kaviár, délben
bárkinek, este azoknak, akik nem nézik az árakat.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
A fotók az étterem honlapjáról származnak. A kb. 2007-es fotókat nem leltem, 1999.-ben pedig még nem volt digitális fényképezőgépem.
A fotók az étterem honlapjáról származnak. A kb. 2007-es fotókat nem leltem, 1999.-ben pedig még nem volt digitális fényképezőgépem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése