Zsálya bisztró (Eger, Maklári út 9.)

Eger kedvenc városaim egyike. A kilencvenes évek első felében két éven át minden hétvégét itt töltöttem, mert itt tanult egy szívemhez igen közel álló hölgy, majd miután érdeklődésem az ezredfordulón a borok felé mozdult el, visszajáró borturista lettem Egerben, hisz egyetlen borvidék sem tudja visszaadni egymagában a Kárpát medence sokszínűségét olyan nagymértékben, mint Eger.

Itt szinte minden megvan egy helyen, a könnyed reduktív fehérboroktól, a szofisztikált, szintén fehér házasításokon keresztül (Gloria, IQ, Örökké), a talajmeghatározott terroirborokig (pl. Tóbérc) s még mindig csak a fehérekről beszélünk. A rosé és siller legkülönbözőbb irányzataival is találkozhatunk élvonal borászok interpretációjában a mai trendi illatbombától (pl. Dula Bence, Juhász pince, Tóth Ferenc) az évjáratos, de legalábbis több évre készült  rosékig (Simon József, Kaló Imre, Vámos Attila). A kettő közé helyezném Demeter Csabát, aki fahordós rosékat készít, de azokat igyekszik időben kipörgetni a pincéjéből. S azután ott vannak a vörösök a mediterrán stílustól (Vincze Béla) a Bordeaux-i hangoltságon át (pl. Dula Bence Cabernet Sauvignonjai, Thumerrer Vilmos nagy karátszámú vörös cuvée-i) a burgundi stílusig (itt megannyi Pinot Noir említhető Dula Bence Gröber dűlős Pinot-itól Gál Tibor Pinot-jáig). Mindezt úgy, hogy az egri boroknak megmarad az egrisége, és soha nem válik egyetlen borvidék epigonjává. és el ne feledkezzünk arról, hogy még desszertborok is akadnak, sőt, aszúk is.

Kár, hogy többnyire rohanunk, s így nem sikerül minden alkalommal beiktatni egy étterem-látogatást is. S ha nem rohanunk, akkor meg Simon József kiváló főztjét esszük vacsorára a többtucatnyi borból álló sor mellé.

De persze azért van képünk az egri vendéglátásról, meg kedvencünk is: a Zsálya bisztró. (Nem lebecsülve az Imola udvarházat (újabban Macok), a Fehérszarvast és a Szenátor házat.)

A Zsálya bisztró azon helyek egyike, ahol ellentétben száz másik vidéki étteremmel, az ars poetica-val tökéletesen egyezik a valóság.

A honlapon azt olvashatjuk válaszul arra a kérdésre, hogy miről is álmodik a Zsálya munkaközösség: „A környezetünk bőkezű értékeinek bemutatásáról – a Szalajka völgy gyémántjáról, a szivárványos pisztrángról, szürkemarháról, az udvarokban kapirgáló tyúkokról és kakasokról, a kiváló mangalicáról, a tejet adó kecskékről, a Bükk-hegység nagyvadjairól, föld feletti és föld alatti gombáiról, a gyümölcsöskertjeink legjaváról, friss fűszernövényekről, kézműves sajtokról és házi hentes-termékekről.” (…) „Arra vállalkoztunk, hogy mind ezt a földi jót megosszuk mindenkivel, aki meglátogatja a Zsálya bisztrót.”

Két alkalommal volt szerencsénk a Zsálya bisztróban étkezni, s fentieket messzemenően megerősítve láttuk. Jól összeválogatott minőségi alapanyagok, kíméletes technológiák, szakmailag felkészült konyha, hagyományos magyar ízek hiteles, nem túlbonyolított rekonstrukciója, tudatosan visszafogott, de érzékelhető újítási igény.

Az étlap tisztes választékot kínál, de azért nem erőltetetten hosszú, a napi ajánlattal együtt mintegy 30 tételből választhatunk jelenleg. Minden friss és kóstolásra csábító, legyen szó a tormás karalábékrémmel körített citrusos bundában sült velőről, a lazactatárról, amit medvehagymás almás reteksalátával kínálnak vagy úgyszólván bármely főételről a „rozmaringos-parmezános bundában sült malacláb és csülökrolád, chips burgonyával és mártogatóssal” nevű kompozíciótól a kislábasban felszolgált vörösboros ökörpofáig.

Kóstoltunk itt összesen bő tucatnyi ételt, minden fogás ütötte a mércét, voltak közöttük egészen kiemelkedő étkek is, mint a rosé kacsamell (falatkányi fogás egy borkóstoló keretében)

vagy az izgalmas jus-vel felszolgált steak. 

Érdemes két szót szólni az egri borokra összpontosító kiemelkedő borlapról is, melyről a tételek zöme decire is kapható. Értve ezalatt vagy negyven bort, beleértve olyan különlegességeket is, mint a Nyolcas pince 2009-es legendás Leánykája, vagy a Tarjányi pince remekbe szabott habzóbora, hogy most az egri „nagyokat” ne említsem sorra.

Kiváló hely a Zsálya bisztró, bármikor örömmel ülnék be újra… persze ha nem csábítana mindig az új és még újabb éttermek felfedezésének ösztöne.

A szöveg a blog számára készült.