Van néhány hely,
melyek elismertsége az ínyencek körében töretlennek mondható, számunkra valahogy
nem adták azt, amit vártunk, pontosabban elmaradt a meglepetés, a katarzis, a
hűha-élmény. Ide tartozik a megboldogult Arcade bisztró, ide az idei Nobu-s
látogatásunk s ide sorolom a Tigrist is, azzal a megjegyzéssel, hogy míg az előző
kettő esetében a hiányérzet és a frusztráció volt a domináns, a Tigris
alapvetően jó élmény volt, melyre örömmel gondolok vissza.
A 2012-es Vince
alkalmával vettük ide be magunkat egy kedves jóbarátommal, s végigettünk vagy
5-6 fogást. Utólag rekonstruálva (sajnos az étlapot nem fényképeztem le) ettünk
lazackaviáros libamájat,
halászlevet,
bőrén sült kacsamellet krumplipürével,
jus-vel és pok choi-jal,
Szent Jakab kagylót fel-nem-tudom-ismerni köret-elemmel
és ha minden igaz szintén krumplipürével (e tányért nem nevezném kifejezetten
esztétikusnak, a többivel ellentétben)
valamint egy csokikompozíciót.
Jó alapanyagokkal
dolgoznak a Tigrisben és értenek is a mesterséghez. A libamáj kifogástalan
volt, a kacsa bőre ropogott, a hús jó állagú volt és finom, a desszert is
ízlett. A halászlé-műfajában ettem már maradandóbbat mind a klasszikus műfajban
(pl. Rózsakert vendéglő, Algyői Halászcsárda, Tenkes csárda), mind pedig az
átköltött verzióban (Babel), bár, megjegyzem, ez sem volt rossz. A végső benyomás
az volt, hogy felkészültsége ellenére kissé fantáziaszegény a konyha.
Nagyon
értékeltük a felszolgálók szaktudását, elkötelezettségét és kommunikativitását,
és tagadhatatlanul megnyerő az étterem atmoszférája is. A honlap leírása
kifejezetten találó: „Belépve
pillantásunk rögtön a bejárattal szemben található több mint 100 éves tölgyfa
bárpultra esik, amely - éppúgy, mint az étterem egésze - a legapróbb
részletekig felújításra került. Ellenállva a múló divatoknak, az enteriőr a
múlt század elejének kedvelt nagypolgári stílusát kínálja a vendégeknek. A
bútorok, kiegészítők és a hófehér Zsolnay étkészlet egyaránt az időtálló
értékeket jelenítik meg.”
Az árak
meglehetősek, levesek és desszertek 1500 körül, a főételek zöme 4000 és 5000
között. Értékelendő, hogy két év elteltével az étlapot végignézve nem ütköztem
bele egy fogásba sem az általunk rendeltek közül. A kellően szűk, de mégiscsak
korrekt választékot nyújtó étlapon (3 leves, 3 hifdeg előétel, 3 meleg előétel,
8 főétel, 4 desszert) mára találunk kifejezetten izgalmas tételeket is. (Pl.
tőkehalpofa padlizsántextúrákkal, mangalica szűz és pofa szederrel és vargányával)
Végül is két év nagy idő, s jobb helyeken fejlődik a konyha.
Romantikus
vacsorára, kiemelkedő alkalomból jó választás.
A szöveg a blog számára készült.
A Tigris étteremben 2012. március 22.-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése