A kilencvenes évek legelején
úgy emlegették a külföldi befektetéseket térségünkben, mint a gazdasági
nehézségek fő orvosságát, országaink „felzárkózásának” garanciáját. Ahhoz, hogy
az alap-modell a valóságban úgy nézzen ki, hogy bejön a multi, megvásárolja a
gyárat, majd bezáratja s behozza máshonnan a korábban helyben megtermelt árut.
A példák hosszú sora hozható fel erre a modellre a cukortól az izzón át a
papírig. Nem csoda, hogy a gondolkodni képes emberek ma már nem rokonszenvvel, hanem
inkább gyanakvással tekintenek a külföldi befektetőkre s jómagam is egy ilyen
bevezetővel látok neki bemutatni egy olyan birtok borkóstolóját, ami Magyarországon
működik, de idegen tulajdonban van.
Viszont már a legelején
le kell szögezni, hogy a magyar borászatban a külföldi tőke eddig nem annyira
veszélyt jelentett, mint inkább a boréletet dinamizáló erőt. Tokajban, ahol
szerencsére nem egy birtoktestként értékesítették az állami nagyvállalat eladásra
kerülő területeit, hanem kisebb életképes birtokokként (aminek eredményeként jött
létre a Hétszőlő, Disznókő, vagy a Chateau Megyer) kifejezetten jót tett a
munkamorálnak, a borstílusnak és a törvényesség betartásának a külföldi jelenlét,
mely egyben hátszelet is adott olyan magyar termelők újító törekvéseinek, mint
Szepsy István, Demeter Zoltán vagy Bárdos Sarolta. De a példák szerencsére
hosszan sorolhatók.
Hasonlóan pozitív
szerepet töltött be a tolnai borvidéken a legendás Antinori márki által
megvásárolt birtok, mely több névváltoztatás után az utóbbi évtizedben Tűzkő
néven forgalmazza borait. Az Antonori a világ egyik legrégebbi és legtöbbre
tartott bortermelő dinasztiája, az 1350-es évektől készítenek mára a világon
mindenütt ismert és elismert nedűket. A birtok borászának posztján olyan
szaktekintélyek is megfordultak, mint Pók Tamás és Gál Tibor.
A Tűzkő birtok borait
Kővágó Gábor értékesítési igazgató és Simon Cecília borász mutatta Aradon a múlt héten.
A meghívottak elmondták, hogy mindent félretéve örömmel jöttek Aradra, miután a Tulipán tulajdonosa, Schmak András a Közép-Európa legjelentősebb borászati eseményévé nőtt „Vincén” (teljes nevén VinCE Wine Show) meghívta őket. Méltatták a Tulipánbeli tárgyi és szimbolikus környezetet s egyben meglepetésüknek adtak hangot, mert ellentétben más kóstolókkal, a Tulipánban nem láttak kiöntőedényeket. A tulaj kész volt a spontán válasszal: „olyan borászokat nem hívunk meg, akiknek a borát kiöntenénk”. Mint elhangzott, a pincészet szőlőterületein az 1700-as évektől folyik borászkodás, amikoris az Apponyi grófok termesztettek itt szőlőt.
Kővágó Gábor értékesítési igazgató és Simon Cecília borász mutatta Aradon a múlt héten.
A meghívottak elmondták, hogy mindent félretéve örömmel jöttek Aradra, miután a Tulipán tulajdonosa, Schmak András a Közép-Európa legjelentősebb borászati eseményévé nőtt „Vincén” (teljes nevén VinCE Wine Show) meghívta őket. Méltatták a Tulipánbeli tárgyi és szimbolikus környezetet s egyben meglepetésüknek adtak hangot, mert ellentétben más kóstolókkal, a Tulipánban nem láttak kiöntőedényeket. A tulaj kész volt a spontán válasszal: „olyan borászokat nem hívunk meg, akiknek a borát kiöntenénk”. Mint elhangzott, a pincészet szőlőterületein az 1700-as évektől folyik borászkodás, amikoris az Apponyi grófok termesztettek itt szőlőt.
Az első kóstolt bor egy
2014-es Zöldveltelini volt, mely megállta volna az összehasonlítást a nagynevű
osztrák testvérekkel. Évről évre igen szép velteliniket készítenek a Tűzkő birtoknál,
jó savú, egyensúlyos fajtajelleges tételeket. Az osztrákok híres fajtáját a
franciák jeles, az egész világon elterjedt fajtája követte, egy barrique-olt
Chardonnay. A barrique-al (225 literes, új tölgyfahordóban való érlelés) kapcsolatban
elhangzott, hogy divatossága ellenére mértékkel alkalmazzák, hiszen a bor a
fontos, nem a fa. („Nem a hódoknak készítünk bort” – mondotta e tárgykörben a
tavaly elhunyt, idén post mortem a Borászok Borászának megválasztott Bussay
László.) E Chardonnay 6 hónapig volt hordóban, ami éppen jól állt neki, a hordó
kiemelte s nem nyomta el erényeit, a komoly textúrát, a jó egyensúlyt. Mint
megtudhattuk, palotabozsoki hordókat használnak, melyek részben mecseki részben
zempléni tölgyből készülnek.
A Chardonnayt egy
elegáns, nem orrbaverően és agresszíven illatos Tramini követte, majd egy szép
színű, üde, gyümölcsös illatú, Kékfrankosból készült rosé. Elhangzott, hogy készítenek
Pinot Noirból is rosét, mely értelemszerűen más karakterű. Van, aki ezt a szereti,
van aki amazt, „kinek a pap, kinek a
papné, nekem a sekrestyés,” hangzott el a jó kedélyű, interaktív boresten.
A vörösborok sorát egy
magas minőségű tétel nyitotta, sokan fel is kapták a fejüket, hogy ha ez az
első bor, akkor hova lehet ezt még fokozni. A Talentum cuveé évek óta a legjobb
ár/érték arányú borok egyike, amit Cabernet Franc és Kékfrankos borok házasításából
alkottak meg.
Ezt követte a
Hétfrankos fantázianevű Kékfrankos szelekció, mely legjobb területek legjobb
Kékfrankos tételeiből állt össze és egy éves barrique érlelést kapott. A magyar
fajtának tekinthető Kékfrankos után két Bordeaux-i fajta következett,
fajtatisztán, egy Cabernet Franc valamint egy Merlot. Ezutóbbi fajtáról
megtudhattuk, hogy ez a borász kedvence, „ha
vörösbor, akkor Merlot” - hangzott el. (Az sem lehet véletlen, hogy Villány
és Szekszárd sztárborászainak tekintélyes része egy csúcs-Merlot-t a korábbi
presztízsboruk fölé pozicionált árban és minőségben, Gere Attila a Solust, Bock
József a Magnifico-t, Takler Ferenc a Primariust.
A remek vörös sort, a
Tűzkő domb cuveé zárta, mely a magyar bornagyságok egyike. Megtudhattuk, hogy
egyik titkuk a fürttisztítás, ami egész pontosan a fürtzóna megtisztítását
jelenti, ami munka- és költségigényes, de ennek köszönhették elsősorban, hogy a
tavalyi problémás esztendőben, amikor több borász le sem szedte a szőlőt egyes
parcellákon, nekik sikerült megőrizni a termést.
Szóba került egy „nézőtéri”
kérdés kapcsán, hogy miért nem foglalkoznak Cabernet Sauvignon-nal. A választ
azt volt, hogy azért, mert nem való Magyarországra, nem érik be fenolosan, sokszor
„zöld ízű”, paprikás marad. ”A laikusok
szeretik” - mondta Kővágó Gábor, „mert
a borhibát fajtajellegként azonosítják, s megismerik.” „Mi pedig örülünk neki, hogy nem sört isznak.” – mutatott rá némi
élccel.
A borkóstoló végén
bemutatásra került egy igazi meglepetés, egy természetes maradékcukrot tartalmazó
félédes Hárslevelű, mely nem meglepő módon elsősorban a hölgyeket hódította
meg. Ami rendjén is volt Anyák Napja közeledtével.
A remek borok mellé kolbászos
és sajtos bagette-karikákat,
valamint jól sikerült, selymes állagú, savanykásra hangolt, babéros, sváb jellegű burgonyafőzelékkel körített stefániavagdaltat
fogyaszthatott az érdeklődő közönség.
valamint jól sikerült, selymes állagú, savanykásra hangolt, babéros, sváb jellegű burgonyafőzelékkel körített stefániavagdaltat
fogyaszthatott az érdeklődő közönség.
Aki nemcsak utólag
szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen
0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu
email-címen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi
nyitottak minden érdeklődő számára. A Tűzkő-borok kóstolhatók és
megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése