Múltkor írtam egy pár soros kis bejegyzést a Frei kávézó Mamutbeli
egységéről.
Tegnap Csíkszeredán tértünk be egy testvér-egységbe.
S örülök, hogy jót is
tudok írni, egyébként ez alapjáraton is jellemző rám. Nem vadászom a hibákat,
és sokkal szívesebben írok jót, mint rosszat.
Egy szó, mint száz, kipróbáltuk tegnap a kávés süteményt
és a bécsi Opera-tortát,
melyek annyira meggyőztek voltak, hogy visszamentünk ma. Mondjuk a kávés sokkal
jobb volt, de a társa sem volt élvezhetetlen.
Tegnap a vasárnapi gyérebb látogatottság miatt csökkentett volt a
választék, mást is rendeltünk volna, de meg kellett elégednünk e kettővel, azt
ígérték, hogy ma már teljes választékot találunk. Ma kóstoltunk egy tiramisut,
egy málnás süteményt és egy sajttorta-átiratot. A ráadás még egy kávés volt.
Ritkán dicsérek olyasmit, amit tömegben gyártanak és lefagyasztva
terítenek, de ezek a sütemények kifejezetten jók voltak, megkockáztatom, hogy
olyat sem találunk errefelé – de mifelénk Aradon sem – ami ezeknek egyáltalán a
nyomába érne. Könnyed, nem túlédesített izgalmas kompozíciók voltak e
sütemények, kifejezetten üdítőek a marganinos, ételfestékes, nehézkes,
túlédesített sütemények sivár világában.
Jó lenne, ha a magyar desszertforradalom elérne mihamarabb Erdélybe is. Nem
nevezem a süteményeket első fecskéknek, mert nem Franciaországból importált mégoly
kellemes desszertekre van szükség, ez legfeljebb az igényesebb rétegnek
pótmegoldás egyelőre, esetleg útbaigazítás a követendő irányt illetően. Hanem
az lenne jó, ha errefelé is megjelennének azok a légies, texturákkal játszadozó,
kreatív desszertkompozíciók, melyek fémjelzik a Váci Desszertszalon, a Zazie
vagy a Gerbeaud kínálatát.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése