A Frei kávézó süteményei

Múltkor írtam egy pár soros kis bejegyzést a Frei kávézó Mamutbeli egységéről.

Tegnap Csíkszeredán tértünk be egy testvér-egységbe. 

S örülök, hogy jót is tudok írni, egyébként ez alapjáraton is jellemző rám. Nem vadászom a hibákat, és sokkal szívesebben írok jót, mint rosszat.

Egy szó, mint száz, kipróbáltuk tegnap a kávés süteményt 

és a bécsi Opera-tortát, 

melyek annyira meggyőztek voltak, hogy visszamentünk ma. Mondjuk a kávés sokkal jobb volt, de a társa sem volt élvezhetetlen.

Tegnap a vasárnapi gyérebb látogatottság miatt csökkentett volt a választék, mást is rendeltünk volna, de meg kellett elégednünk e kettővel, azt ígérték, hogy ma már teljes választékot találunk. Ma kóstoltunk egy tiramisut, egy málnás süteményt és egy sajttorta-átiratot. A ráadás még egy kávés volt.

Ritkán dicsérek olyasmit, amit tömegben gyártanak és lefagyasztva terítenek, de ezek a sütemények kifejezetten jók voltak, megkockáztatom, hogy olyat sem találunk errefelé – de mifelénk Aradon sem – ami ezeknek egyáltalán a nyomába érne. Könnyed, nem túlédesített izgalmas kompozíciók voltak e sütemények, kifejezetten üdítőek a marganinos, ételfestékes, nehézkes, túlédesített sütemények sivár világában.

Jó lenne, ha a magyar desszertforradalom elérne mihamarabb Erdélybe is. Nem nevezem a süteményeket első fecskéknek, mert nem Franciaországból importált mégoly kellemes desszertekre van szükség, ez legfeljebb az igényesebb rétegnek pótmegoldás egyelőre, esetleg útbaigazítás a követendő irányt illetően. Hanem az lenne jó, ha errefelé is megjelennének azok a légies, texturákkal játszadozó, kreatív desszertkompozíciók, melyek fémjelzik a Váci Desszertszalon, a Zazie vagy a Gerbeaud kínálatát.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.