„A VILLÁNYI az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. A magam részéről
bálra csak VILLÁNYI-t adnék. Eljegyzésekre kitűnően alkalmas. Kedves, nem
igényes humora van, amely persze, távol áll a CSOPAKI bölcs derűjétől, de a
VILLÁNYI sohasem akar csopaki lenni, és a csopaki nem kívánkozik bálba. Minden
előnye akkor bontakozik ki, ha az ember frissen fürdött, borotválkozott,
tetőtől-talpig átöltözött. Leginkább frakkban, vagy szmokingban, hölgyek
dekoltázsban. Éppen csak annyi izgalmat kelt, amennyi a táncosok társalgásához
kell. Mértéktartó, finom, jólnevelt.” – írja Hamvas Béla „A bor filozófiájában”. Az érzékletes és
frappáns sorok arról is tanúskodnak, hogy midőn Hamvas a negyvenes években megírta
klasszikussá vált művét, Villány még nem talált önmagára. Ma ugyanis e borvidék
sokkal többről szól, mint ami kitetszik Hamvas soraiból. Villány Szekszárd
mellett a rendszerváltás után „a” magyar vörösboros borvidék lett, tekintve,
hogy Ménest, mely korábbi évszázadokban betöltötte e funkciót, Trianon óta más
ország birtokolja.
Villány az a borvidék,
ahol a borászok segítik s nem marják egymást, ahol először léptek a jó irányba
a rendszerváltás követően, felismerve a saját arccal rendelkező, egyedi,
minőségi borok termelésének fontosságát, ahol először fedezték fel az igényes
borturizmus jelentőségét, ahol ma már egy lakosra a legtöbb csúcsétterem esik
országos szinten. Villányban minden együtt van a sikertörténethez: kiváló
adottságú dűlők, szőlőtermesztési és borkészítési szakértelem, gyönyörű táj,
rendezett, szép kisváros, remek étkezési- és szálláslehetőségek.
Nem csoda, hogy Villány
lett a borínyencek egyik kedvenc borvidéke, ahová azok is elzarándokolnak
rendszeresen, mint például e sorok írója, akiket szívük inkább a fehérborokhoz
húz. Villányban olyan vörösborok készülnek, melyek rangos nemzetközi
elismeréseket sepernek be, legyen szó a világ legjelentősebb borversenyeiről
vagy szakértők saját kis klubjairól. (A szakmai sajtót is bejárta az eset,
amikor Geréék Kopárja egy zártkörű szakmai vakkóstolón megelőzte a világ egyik
csúcsborának tartott, s a Wine Spectator szerint egyik évjáratában 100 pontot
elért Chateau Petrus-t.)
Múlt hét csütörtökjén a
22 hektáron gazdálkodó Linbrunn családi pincészet borain keresztül
ismerkedhetett meg a Tulipán könyvesboltot megtöltő közönség e borvidék nagyszerűségével.
Az érdeklődés akkora volt, hogy maga tulajdonos és egyik barátja egyfajta
pótszékként szolgáló magasított széken volt kénytelen ülni az ablak melletti
különasztalnál.
Kertész Katinka, a
pincészet borásza és mindenese nem okozott csalódást, boraival és előadásával beteljesítette
a felfokozott várakozásokat. Előbb egy üde, friss, reduktív Chardonnayt mutatott,
méltatva a fajta erényeit (sokarcú, sokféleképpen iskolázható, ugyanakkor
remekül közvetíti a terroir üzenetét), mely játékos savaival, kirobbanó illatorgiájával
hódította meg a közönséget. Ezt egy visszafogottabb, de tartalmasabb rajnai
rizling chardonnay házasítás követte, melynek kapcsán szó esett a
templomablak-jelenségről, a pohár falán lefolyó bor által kirajzolt mintázatról
is, ami egyfajta mércéje a bor beltartalmi értékeinek.
Roséból kettőt is
hozott a borász, Kékfrankost és Pinot Noirt, a közönség nem volt egységes
megítélésükben, jómagam illatban, színben, aromákban egyaránt a Kékfankost tartottam
megnyerőbbnek, s azt tettem volna másodiknak a sorban. A rosé kapcsán
elidőztünk a siller és a rosé hasonlóságain és különbségein, ismét leszögezést
nyert, hogy a legfőbb különbség kettejük között a héjon áztatás időtartama.
Szóba került, hogy a sillert nehéz eladni, s hogy a szekszárdiak a Fuxli
márkanévvel próbálják a műfajt népszerűbbé tenni.
Ezután következtek a vörösök,
melyekért voltaképpen a közönség begyűlt s melyek – hét tételről van szó – egy önálló
kóstolót is kitehettek volna. A sort a Villányban szokásos módon Kékoportó
nyitotta, kettő is. Mindkettő könnyed, elegáns volt, hozta a villányi
mindennapok borának jellegzetességeit. Ezután a Kékfrankos szelekció következett,
aminek kapcsán kisebb előadást hallgathattunk a hozamkorlátozásról és a szőlő
meggyötrésének fontosságáról. Mert bármily furcsán hangzik, a szőlőt arra kell
kényszeríteni, hogy kínlódjon, hogy megküzdjön a tápanyagért, ahhoz, hogy jó
termést adjon, a termést pedig a jó minőség érdekében korlátozni kell. Tehát az
az ültetvény ad jobb bort, melyben sűrűn vannak ültetve a tőkék, viszont mely tőkéin
minél kevesebb szőlő terem. Mint azt az előadó elmondta, ők általában 8 fürtöt
hagynak meg, ami nagyjából egy kiló termést jelent tőkénként. A hordó
jelentőségéről is hallhattunk a Kékfrankos kapcsán, elhangzott, hogy a hordónak
köszönheti a bor a pörköltes (nem az klasszikus magyar ételre, hanem a
hordódongák pörkölésére kell gondolni), kávés, mogyorós, csokoládés, vaníliás
jegyeket. Kékfrankos nagyhatalom vagyunk, mutatott rá a borász, ez Magyarország
vezető szőlőfajtája. Egyetlen probléma a fajtával, hogy nem mindenki veszi
olyan komolyan a Kékfrankos-készítést, mint például Linbrunnék, és így silány
Kékfrankosok is forgalomban vannak a prémium kategóriás társaik mellett.
A következő tétel a
Cabernet Franc volt, melyet másutt – így elsősorban saját hazájában Bordeuxban
- jellemzően nem tesznek tisztán palackba, hanem beházasítják. Villányban
viszont fajtaborként is csodás formát mutat. Az idei Vince Wine Show egyik nagy
attrakciója volt, hogy meg lehetett kóstolni egy asztalnál két tucatnyi villányi
Cabernet Franc-t a legjobbak közül.
A Cabernet Franc-t a
Cabernet Sauvignon követte, majd a sort egy Syrah és egy Merlot zárta. Egyik
bor jobb volt a másiknál, közös erényük, hogy a vastagság, a komoly textúra, a
test, a tannin nem ment egyik esetben sem a gyümölcsösség, az elegancia
rovására. Ha mégis ki kellene emelnem egyet a sorból, akkor az ugyanaz lenne,
mint amire évekkel ezelőtt a pincészettel való megismerkedésünkkor a szegedi
Bortéren is felkaptuk a fejünket: a Syrah. A pincészet képviselője beszélt az árpolitikáról
is, elmondva, hogy nem akarnak a 10 eurós ár fölé menni egyik bor esetében sem,
így minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Linbrunn Syrah a legjobb ár/érték
arányú Syrah-k egyike. (A Syrah szőlőfajtából kevés van Magyarországon s aki
foglalkozik vele, jellemzően megkéri az árát. A villányi sztárborászok 7-8000 forintot
is elkérnek egy palackra Syrah-ra.)
A borsor szépen
igazolta a pincészet honlapján olvasható vallomást a borról: „a bor nem csak egy ital, hanem barát, egy
csipet történelem, egy nagy adag gasztronómia, az ízek csodálatos világa,
melyre nem csak az egészségünk megőrzése érdekében, hanem a szórakozásunk, a
társasági élet során is szükségünk van.”
A borok mellé
csirkemájkrémes és padlizsánkrémes bagett-karikákat,
valamint kolbásszal, sült
hagymával és sült szalonnával ékített sárgaborsófőzeléket fogyaszthatott a
közönség.
Aki nemcsak utólag
szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen
0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu
emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi
nyitottak minden érdeklődő számára. A Linnbrunn-borok kóstolhatók és
megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése