Villány, a magyar vörösbor ékköve – a Linbrunn pincészet kóstolója a Tulipánban

 „A VILLÁNYI az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. A magam részéről bálra csak VILLÁNYI-t adnék. Eljegyzésekre kitűnően alkalmas. Kedves, nem igényes humora van, amely persze, távol áll a CSOPAKI bölcs derűjétől, de a VILLÁNYI sohasem akar csopaki lenni, és a csopaki nem kívánkozik bálba. Minden előnye akkor bontakozik ki, ha az ember frissen fürdött, borotválkozott, tetőtől-talpig átöltözött. Leginkább frakkban, vagy szmokingban, hölgyek dekoltázsban. Éppen csak annyi izgalmat kelt, amennyi a táncosok társalgásához kell. Mértéktartó, finom, jólnevelt.” – írja Hamvas Béla „A bor filozófiájában”. Az érzékletes és frappáns sorok arról is tanúskodnak, hogy midőn Hamvas a negyvenes években megírta klasszikussá vált művét, Villány még nem talált önmagára. Ma ugyanis e borvidék sokkal többről szól, mint ami kitetszik Hamvas soraiból. Villány Szekszárd mellett a rendszerváltás után „a” magyar vörösboros borvidék lett, tekintve, hogy Ménest, mely korábbi évszázadokban betöltötte e funkciót, Trianon óta más ország birtokolja.

Villány az a borvidék, ahol a borászok segítik s nem marják egymást, ahol először léptek a jó irányba a rendszerváltás követően, felismerve a saját arccal rendelkező, egyedi, minőségi borok termelésének fontosságát, ahol először fedezték fel az igényes borturizmus jelentőségét, ahol ma már egy lakosra a legtöbb csúcsétterem esik országos szinten. Villányban minden együtt van a sikertörténethez: kiváló adottságú dűlők, szőlőtermesztési és borkészítési szakértelem, gyönyörű táj, rendezett, szép kisváros, remek étkezési- és szálláslehetőségek.

Nem csoda, hogy Villány lett a borínyencek egyik kedvenc borvidéke, ahová azok is elzarándokolnak rendszeresen, mint például e sorok írója, akiket szívük inkább a fehérborokhoz húz. Villányban olyan vörösborok készülnek, melyek rangos nemzetközi elismeréseket sepernek be, legyen szó a világ legjelentősebb borversenyeiről vagy szakértők saját kis klubjairól. (A szakmai sajtót is bejárta az eset, amikor Geréék Kopárja egy zártkörű szakmai vakkóstolón megelőzte a világ egyik csúcsborának tartott, s a Wine Spectator szerint egyik évjáratában 100 pontot elért Chateau Petrus-t.)

Múlt hét csütörtökjén a 22 hektáron gazdálkodó Linbrunn családi pincészet borain keresztül ismerkedhetett meg a Tulipán könyvesboltot megtöltő közönség e borvidék nagyszerűségével. Az érdeklődés akkora volt, hogy maga tulajdonos és egyik barátja egyfajta pótszékként szolgáló magasított széken volt kénytelen ülni az ablak melletti különasztalnál.

Kertész Katinka, a pincészet borásza és mindenese nem okozott csalódást, boraival és előadásával beteljesítette a felfokozott várakozásokat. Előbb egy üde, friss, reduktív Chardonnayt mutatott, méltatva a fajta erényeit (sokarcú, sokféleképpen iskolázható, ugyanakkor remekül közvetíti a terroir üzenetét), mely játékos savaival, kirobbanó illatorgiájával hódította meg a közönséget. Ezt egy visszafogottabb, de tartalmasabb rajnai rizling chardonnay házasítás követte, melynek kapcsán szó esett a templomablak-jelenségről, a pohár falán lefolyó bor által kirajzolt mintázatról is, ami egyfajta mércéje a bor beltartalmi értékeinek.

Roséból kettőt is hozott a borász, Kékfrankost és Pinot Noirt, a közönség nem volt egységes megítélésükben, jómagam illatban, színben, aromákban egyaránt a Kékfankost tartottam megnyerőbbnek, s azt tettem volna másodiknak a sorban. A rosé kapcsán elidőztünk a siller és a rosé hasonlóságain és különbségein, ismét leszögezést nyert, hogy a legfőbb különbség kettejük között a héjon áztatás időtartama. Szóba került, hogy a sillert nehéz eladni, s hogy a szekszárdiak a Fuxli márkanévvel próbálják a műfajt népszerűbbé tenni.

Ezután következtek a vörösök, melyekért voltaképpen a közönség begyűlt s melyek – hét tételről van szó – egy önálló kóstolót is kitehettek volna. A sort a Villányban szokásos módon Kékoportó nyitotta, kettő is. Mindkettő könnyed, elegáns volt, hozta a villányi mindennapok borának jellegzetességeit. Ezután a Kékfrankos szelekció következett, aminek kapcsán kisebb előadást hallgathattunk a hozamkorlátozásról és a szőlő meggyötrésének fontosságáról. Mert bármily furcsán hangzik, a szőlőt arra kell kényszeríteni, hogy kínlódjon, hogy megküzdjön a tápanyagért, ahhoz, hogy jó termést adjon, a termést pedig a jó minőség érdekében korlátozni kell. Tehát az az ültetvény ad jobb bort, melyben sűrűn vannak ültetve a tőkék, viszont mely tőkéin minél kevesebb szőlő terem. Mint azt az előadó elmondta, ők általában 8 fürtöt hagynak meg, ami nagyjából egy kiló termést jelent tőkénként. A hordó jelentőségéről is hallhattunk a Kékfrankos kapcsán, elhangzott, hogy a hordónak köszönheti a bor a pörköltes (nem az klasszikus magyar ételre, hanem a hordódongák pörkölésére kell gondolni), kávés, mogyorós, csokoládés, vaníliás jegyeket. Kékfrankos nagyhatalom vagyunk, mutatott rá a borász, ez Magyarország vezető szőlőfajtája. Egyetlen probléma a fajtával, hogy nem mindenki veszi olyan komolyan a Kékfrankos-készítést, mint például Linbrunnék, és így silány Kékfrankosok is forgalomban vannak a prémium kategóriás társaik mellett.

A következő tétel a Cabernet Franc volt, melyet másutt – így elsősorban saját hazájában Bordeuxban - jellemzően nem tesznek tisztán palackba, hanem beházasítják. Villányban viszont fajtaborként is csodás formát mutat. Az idei Vince Wine Show egyik nagy attrakciója volt, hogy meg lehetett kóstolni egy asztalnál két tucatnyi villányi Cabernet Franc-t a legjobbak közül.

A Cabernet Franc-t a Cabernet Sauvignon követte, majd a sort egy Syrah és egy Merlot zárta. Egyik bor jobb volt a másiknál, közös erényük, hogy a vastagság, a komoly textúra, a test, a tannin nem ment egyik esetben sem a gyümölcsösség, az elegancia rovására. Ha mégis ki kellene emelnem egyet a sorból, akkor az ugyanaz lenne, mint amire évekkel ezelőtt a pincészettel való megismerkedésünkkor a szegedi Bortéren is felkaptuk a fejünket: a Syrah. A pincészet képviselője beszélt az árpolitikáról is, elmondva, hogy nem akarnak a 10 eurós ár fölé menni egyik bor esetében sem, így minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Linbrunn Syrah a legjobb ár/érték arányú Syrah-k egyike. (A Syrah szőlőfajtából kevés van Magyarországon s aki foglalkozik vele, jellemzően megkéri az árát. A villányi sztárborászok 7-8000 forintot is elkérnek egy palackra Syrah-ra.)

A borsor szépen igazolta a pincészet honlapján olvasható vallomást a borról: „a bor nem csak egy ital, hanem barát, egy csipet történelem, egy nagy adag gasztronómia, az ízek csodálatos világa, melyre nem csak az egészségünk megőrzése érdekében, hanem a szórakozásunk, a társasági élet során is szükségünk van.”

A borok mellé csirkemájkrémes és padlizsánkrémes bagett-karikákat, 

valamint kolbásszal, sült hagymával és sült szalonnával ékített sárgaborsófőzeléket fogyaszthatott a közönség.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. A Linnbrunn-borok kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.