Salon Gourmet (Temesvár, Fő tér)

A tegnap sikerült végre eljutni a „Salon Gourmet”-be avagy „Gourmet szalon”-ba. Az  ígéretes nevet választott temesvári étterem étlapja kétségkívül sokkal izgalmasabb, mint az átlagos helyi éttermeké, bár túlontúl is sok igénynek igyekszik megfelelni. Kínálnak minőségi húsokat, halakat, pizzát, pasta-t, mintha kicsit sok lenne a jóból. De legyünk tárgyilagosak, ítéljünk annak alapján, ami a tányérra került.

Hárman ülünk le az asztalhoz, egyik társam hamburgert rendelt, másik csokoládélávát (17 lej, ha megszorozzuk 66-tal, megkapjuk az étel forintárát), jómagam pedig bébitintahalat serpenyőben pirítva (28), roston sült zöldséggel (9), oregánós rozmaringos foccacia-val (7) és tzatzikivel (5).

A kimért borok választéka igen szegényes, kínálnak a temesrékasi nagypincészettől félédes és félszáraz fehéret valamint száraz fekete leánykát, valamennyit a „Hunyadi kastély” sorozatból. (Ezutóbbi jó ár/érték arányú 15-16 lejes bor, ami az itallapon annak háromszorosáért szerepel.) A borlap sokkal igényesebb a megszokottnál, a szorzó kemény, a drága borok esetében is rászámolják a  borokra a polci árnak a dupláját. Az élvonalbeli román pincészetek mellett tartanak olasz, francia, spanyol és újvilági borokat is, sőt, desszert kategóriában a portói mellett még egy Pauleczki aszúval is találkoztunk.

Javító szándékú megjegyzésem, hogy az itallappal és az étlappal együtt érdemes lenne a vendég asztalára tenni borlapot is, nem kellene külön kérésre várni, mert a közönség nagy részének eszébe sem jut, hogy bármilyen dokumentációt kérjen, ha már e két árlap a kezében van. Ha viszont elé tesznek egy borlapot, netán fel is hívják a figyelmét a kimért borokra, akkor jó eséllyel választja e nemes nedűt az étel mellé. Nem mellesleg, ha palackkal rendelnek, akkor a haszon is nagyobb, mint a sörön.

Társam fekete leánykát ivott, ami ismét korrektnek bizonyult, az egyetlen buktató az lett volna, ha netán régebben bontották volna ki a palackot, aminek következtében előfordul, nem is ritkán, hogy a bor oxidálódik. Szerencsére ilyen problémába nem ütköztünk. Jómagam csapolt sört ittam, konkrétan Becks-et, mely hőmérsékletre, ízre egyaránt jó volt.

A hamburger zsömléje kissé száraz volt, de azért az élvezhetőségen belül maradt.

A jókora, szépen formázott húspogácsa ízletes volt, az ízesítők (melyek közül egy jó minőségű bbq szósz dominált) jól illeszkedtek az ízképbe. A bébitintahalon nem volt pörzsanyag, de a halacskák frissek voltak és jó állagúak, nem gumisodtak meg, a bordázott vaslapon sült zöldségek (padlizsán, minitök,  bébicsiperke, paprika, póré, koktélparadicsom) szintén rendben találtatott.

Az asztalon levő olívaolaj egyszerűbb, de nem a legolcsóbb minőségű volt. A focaccia-ról lefelejtették a rozmaringot és az oregánót, de egyébként jó volt, s érdemes megjegyezni azt is, hogy fatüzelésű kemencét használnak a pizzasütéshez.

A csokiláva nem volt rossz, bár ettünk már karakteresebbet is.

A tzatzikit pincérünk elfelejtette kihozni, de a számlán szerepelt. Mikor szóltam, nem kérte kézzel-lábbal az elnézést, sőt, egyáltalában nem kért elnézést, csak jelezte, hogy azt nem kell kifizessük. Mondjuk érdekes is lett volna, ha megpróbálja bevasalni azt, amit ki sem hozott.

A bakik dacára összességében temesvári viszonylatban jót ettünk, korrekt áron. S a tzatzikis esetet leszámítva a kiszolgálással is meg voltunk elégedve.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

A Gourmet szalonban 2015. április 15-én voltunk.