Annyi kitűnő új hely nyílik Budapesten,
hogy az ember akkor sem érez nagy ingerenciát arra, hogy visszatérjen valahová,
ha ott séfcsere volt. Az Olimpiából már rég távozott Takács Lajos és bizony
azóta nem jutottam el oda. A minap is azért esett a választásom az Olimpiára,
mert „A kert” nevű bisztró zárva volt, pedig a Google azt állította, hogy
nyitva van.
Amióta legutóbb az Olimpiában
jártam, megváltozott a beltér, az kevés intimitás ami volt, az is eltűnt. Többnyire
kopár falak, totál hangulattalan belső.
A rendszer hétköznap délben
maradt a régi, annyi különbséggel, hogy az ételek jó része feláras, így aztán
az elvben 3200 forintos menü könnyen 7000-be kerül a végén. Tény, hogy a
különleges alapanyagokból készült ételek a felárasak.
Jómagam egy alapjáratú menüt kértem
annyi különbséggel, hogy a 200 forintos feláras desszertre esett a választásom.
Ez jelentett uborkalevest, amit parányi pirítóson felszolgált majonézes füstölt ponttyal kísértek,
rántott borjúnyelvet,
burgonyapürévelés valamint csokoládió, dió, kalacsá nevű desszertet.
Társam már ebédelt, így nem kért mást, csak a másik desszertet, „mascaponekrém, vaníliafagyoi, szezámmorzsa” fedőnév alatt futott. A leves hideg volt, remek textúrájú, intenzív ízű, jól passzolt hozzá a miniszendvics. A rántott borjúnyelv is remek volt, akárcsak a püré, amit tanítani lehetne, meg a reteksaláta. A desszert csokimoussetorta volt, alul szaftos kaláccsal, mellette angolkrémszerűséggel, nagyon ízlett. A másik desszert is ízletes volt, a vaníliafagyi a műfaj csúcsa. Ádám Csaba a legjobb séfjeink egyike, a 5-6 éve (vagy még több?) ettem a konyháján a Kereskedőházban Szentendrén, az is kiváló volt.
Házi szörpöket ittunk, egrest és
bodzát, ütötték a mércét.
A kitűnő minőség sajnos nem feledteti, hogy a
számlára felkerült egy 990 forintos plusz, ami akkor lett volna indokolt, ha az
uborkaleves helyett kacsamájat kérek.
Ezt kint vettem már észre, 250 méterre
a helytől, de visszamentem, szóltam, a pénzt visszaadták, elnézést kértek.
Bennem mégis kellemetlen szájíz
maradt.
Ráadásul egy hónap leforgása
alatt két elit helyen akadt számlázási gond és nem két filléres. A másik a Zuzu
volt, ahol egy víz helyett hármat ütöttek fel, s ahol egy üveg tisztított víz
(0,75 l) 1000 forintba kerül.
Egy biztos, ezentúl a legjobb
helyeken is alaposan ellenőrzöm majd
számlát. Hosszú időn keresztül nem volt ezzel probléma. Legutóbb a kilencvenes
évek középén történt olyasmi, hogy fél év – s nem egy hónap - leforgása alatt
két helyen is gond legyen a számlázással. Így aztán elkényelmesedtem.
No majd másképp lesz ezentúl és
odafigyelek ismét.
A kiszolgálás egyébként inkább
személytelenül udvarias, mint kedves. Nem vágyom vissza, a Pazar ételek dacára.
Dorozsmai Endre
A szöveget eredetileg az ittjartam.hu számára írtam, aztán gondoltam egyet,
részletesebben leírtam az ételeket, s blogbejegyzést csináltam belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése