Olimpia (Budapest, Alpár utca 5.)

Annyi kitűnő új hely nyílik Budapesten, hogy az ember akkor sem érez nagy ingerenciát arra, hogy visszatérjen valahová, ha ott séfcsere volt. Az Olimpiából már rég távozott Takács Lajos és bizony azóta nem jutottam el oda. A minap is azért esett a választásom az Olimpiára, mert „A kert” nevű bisztró zárva volt, pedig a Google azt állította, hogy nyitva van.

Amióta legutóbb az Olimpiában jártam, megváltozott a beltér, az kevés intimitás ami volt, az is eltűnt. Többnyire kopár falak, totál hangulattalan belső.

A rendszer hétköznap délben maradt a régi, annyi különbséggel, hogy az ételek jó része feláras, így aztán az elvben 3200 forintos menü könnyen 7000-be kerül a végén. Tény, hogy a különleges alapanyagokból készült ételek a felárasak.

Jómagam egy alapjáratú menüt kértem annyi különbséggel, hogy a 200 forintos feláras desszertre esett a választásom. Ez jelentett uborkalevest, amit parányi pirítóson felszolgált majonézes  füstölt ponttyal kísértek,

rántott borjúnyelvet, burgonyapürével

és valamint csokoládió, dió, kalacsá nevű desszertet.

Társam már ebédelt, így nem kért mást, csak a másik desszertet, „mascaponekrém, vaníliafagyoi, szezámmorzsa” fedőnév alatt futott. A leves hideg volt, remek textúrájú, intenzív ízű, jól passzolt hozzá a miniszendvics. A rántott borjúnyelv is remek volt, akárcsak a püré, amit tanítani lehetne, meg a reteksaláta. A desszert csokimoussetorta volt, alul szaftos kaláccsal, mellette angolkrémszerűséggel, nagyon ízlett. A másik desszert is ízletes volt, a vaníliafagyi a műfaj csúcsa. Ádám Csaba a legjobb séfjeink egyike, a 5-6 éve (vagy még több?) ettem a konyháján a Kereskedőházban Szentendrén, az is kiváló volt.

Házi szörpöket ittunk, egrest és bodzát, ütötték a mércét.

 A kitűnő minőség sajnos nem feledteti, hogy a számlára felkerült egy 990 forintos plusz, ami akkor lett volna indokolt, ha az uborkaleves helyett kacsamájat kérek.

Ezt kint vettem már észre, 250 méterre a helytől, de visszamentem, szóltam, a pénzt visszaadták, elnézést kértek.

Bennem mégis kellemetlen szájíz maradt.

Ráadásul egy hónap leforgása alatt két elit helyen akadt számlázási gond és nem két filléres. A másik a Zuzu volt, ahol egy víz helyett hármat ütöttek fel, s ahol egy üveg tisztított víz (0,75 l) 1000 forintba kerül.

Egy biztos, ezentúl a legjobb helyeken is alaposan ellenőrzöm majd  számlát. Hosszú időn keresztül nem volt ezzel probléma. Legutóbb a kilencvenes évek középén történt olyasmi, hogy fél év – s nem egy hónap - leforgása alatt két helyen is gond legyen a számlázással. Így aztán elkényelmesedtem.

No majd másképp lesz ezentúl és odafigyelek ismét.

A kiszolgálás egyébként inkább személytelenül udvarias, mint kedves. Nem vágyom vissza, a Pazar ételek dacára.

Dorozsmai Endre

A szöveget eredetileg az ittjartam.hu számára írtam, aztán gondoltam egyet, részletesebben leírtam az ételeket, s blogbejegyzést csináltam belőle.