A tágan értelmezett Erdélyt is
elérte az utóbbi években az a minőségelvű megújulás, ami Magyarországon 2008
táján vált igazán érzékelhetővé. Az éllovas a két háromszázezres nagyváros,
Kolozsvár és Temesvár, ahol csak egyetemista több él, mint egy közepes székely
városban.
Ezutóbbi lassan két tucat olyan
egységgel bír, mely bárhol a világon megállná a helyét, Kolozsváron pedig még
ennél is jobb a helyzet. Legutóbbi felfedezésem a Vinto, mely egy kivételes
sarkon helyezkedik el, két olyan utca szegélyezi, melyek visszakapták régi,
monarchia-korabeli nevüket. Kérdés, hogy egész Erdélyben van-e egyáltalán még
egy ilyen utcasarok.
A Vinto alapvetően borbár,
szédületes borválasztékkal, csak kimérve annyi bort tartanak, mint amennyi sok
helyen összesen szerepel a borlapon. Emellett a két legjobb helyi sörfőzdétől,
a Beretától és a Hop Hooliganstől kézműves csúcssöröket is kínálnak, ami
egyelőre még messze nem annyira jellemző Bánságban és Erdélyben, mint otthon,
Magyarországon.
A beltér ügyesen elegyíti a modern és a rusztikus elemeket, jól ki van találva az egész dizájn, otthonos, meghitt, laza és elegáns egyszerre.
A konyha virtuóz, előszeretettel
használnak presztízsalapanyagokat, tonhalat, lazacot, avokádót, rákot,
libamájat, bélszínt, báránygerincet. A tálalás pazar, a kiszolgálás kedves,
mosolygós, szolgálatkész. 2500 forintnak megfelelő lejért ahhoz hasonló menüt kínálnak,
mint Budapesten e műfaj legjobb helyein, a Fricskában, az Olimpiában vagy a Laci!Konyhában.
Ettünk két menüt, benne édesköményes bablevest,
garnélás rizottót,
marinált padlizsánt,
sült paprikás makrélát,
gorgonzolás arancinit
orechiete-t laskagombával,
továbbá libamájtriót,
lazac-tatárt,
tőkehalat
s egy török
édességet.
Minőségben még nem tartanak az említett fővárosi helyek szintjén, de
helyi viszonylatban az előforduló hibák dacára is messze kiemelkedő a konyha
teljesítménye.Külön kiemelést érdemel a remek tea és a kávé továbbá az is, hogy az ételekhez kért olívaolaj és parmezán kiváló minőségű volt. Értékeltük, hogy nem ipari borsliszttel teli borsszóró, hanem bors- és sódaráló volt az asztalon.
Le merem írni: ezidőtájt a Vinto
Temesvár legizgalmasabb vendéglője.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése