A magyar vendéglátásra
inkább a stabilitás a jellemző, a legtöbb étterem nagyjából állandó szintet
hoz, a szegedi Kiskőrössy halászcsárdától a kecskeméti Bagatellen keresztül a
budapesti Bock bisztróig.
Ingadozás, ha van, nem
túl nagy. Emellett előfordul, hogy egyes helyek látványosan fejlődnek, s nem
feltétlenül azért, mert üzletvezetést és séfet cseréltek. (Séfcsere miatt
ugrott egy szintet 2010-ben az Aranyszarvas vagy Vieiraval a Costes 2007/8
táján, ha jól emlékszem. A séfek cseréje miatt ingadozott a Gold bisztró, az
ellenpéldák még sorolhatók)
Az ország keleti
részében látványos pályát írt le a békéscsabai Hargita kisvendéglő valamint gyulai
Patrióta. Mindkettő ugyanazzal a séffel működik a nyitás óta, előbbiben Metzger
László, utóbbiban Csiszér Árpád viszi a konyhát. Mindkét séf kőkeményen
elkötelezett a kreativitás, a minőség, a magyar ízek, a hazai alapanyagok
tekintetében. Mindezen túl a szakmai fejlődés is “átjön”, ha az ember évente
egyszer-kétszer eljut ezekbe az éttermekbe. Mivel Arad vonzáskörzetében a Brill
bezárta óta ez a két legközelebbi minőségi étterem, így sikerül is tartanom ezt
a gyakoriságot. (Azelőtt is sikerült, csak akkoron három célpontunk volt, ha
nem akartunk Szegedig utazni, most kettő van. Szegeden három helyet kedvelünk
igazán azok közül, melyek a fine dining irányában kacsingatnak, a Tiszavirágot,
a Sanzont és a Bistorantot. De itt komoly vonzerőt jelentenek a hagyományos
halászcsárdák és a kézműves sörözők is, melyekből van már négy, s egyik jobb a
másiknál.)
A Patriótában az elmúlt
években tapasztalható fejlődést visszaigazolta a Gault Millau kalauz is, a 2015-ös
kiadásban ők lettek “Az Év feltörekvő étterme” 11 ponttal, ami már “ajánlott”
kategóriát jelent. A 2016-os kalauzban pedig még többet, 12 pontot kaptak, ez
is az „ajánlott” kategória, a sapka 13 ponttal kezdődik.
Jómagam az egész
étlapjukat végigkóstoltam már, ezért többnyire a napi ajánlatból válogatok.
Ügyes, esztétikus tálalás, kitűnő húsállagok, remek ízek jellemzik az éttermet,
legyen szó klasszikus pörköltről,
marhapofáról, sertésoldalasról,
brassóiról, egyszerű csirkemellről,
tokhalsalátáról
kovászolt
zöldségekről, helyben sült kenyérről, netán csokimousse-ról
vagy vasserpenyőben
sült palacsintáról.
A kiszolgálás bűbájos,
a tulajdonos hölgy, Nyári Katalin, akinek a férje dolgozik a konyhán a
legmegnyerőbb jelenségek egyike a magyar vendéglátásban, tanítani lehetne azt a
kedvességet, kommunikativitást, amivel körbeveszi vendégeit.
A beltér és a terasz
nagyon szép, feszengésmentes elegancia jellemzi a helyet.
Az árak kifejezetten
barátságosak.
A Patriótát nagyon
szeretjük, s nemcsak a neve miatt, ami egyébként illik a konyha filozófiájához.
Itt minden a helyén van, de leginkább a működtetők szíve. Valójában ott kezdődik
minden. És itt is végződik. Egy lélekkel üzemeltetett hely jó kell, hogy legyen.
Dorozsmai
Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése