Az Opus Jazz Club
felállította számomra eddig vendéglőlátogatásaim csalódásrekordját. Így kezdtem
el beszámolómat a nemrégiben, amikor nem jutottam odáig, hogy a szöveget
véglegesítsem. Nem akarok módosítani rajta, de időközben lehiggadtam, és egy cseppet
árnyalnám a kijelentést: az Opus felsorakozott a nagy csalódások listájára. S mi tagadás társaim felháborodása kicsit átragadt rám, ahogy néztem, én voltam hármunk közül az egyetlen, aki bármikor visszatérne még az Opusba.
Mert abszolút értékben a nyújtott szolgáltatás nem volt katasztrofális. Szó se
róla. A csalódás abból fakad, hogy ahhoz képest, amit a honlapon láttam, ahogy a hely
kívülről és belülről kinéz, ahogy az ételeket tálalják, a gasztronómiai
teljesítmény bizony elmarad a felfokozott várakozásoktól.
Kezdjük az elején.
A kályha mi más lenne, mint a Dining Guide Top Gasztronómia street food
kiadványa, mely a legjobb hamburgeresek közé választotta az Opust. Nem is
méltatlanul. A honlap is igen bíztató, profi munka, ráadásul délben 1500
forintért három fogást adnak, keveset és nagyon látványosat.
Sajnos csak estére
sikerült odaérnünk, így erről a produkcióról lemaradtunk. Jazz koncerthez
készülődtek, midőn valamikor fél7 és 7 között megérkeztünk, ami nem meglepő, ismerve
a hely nevét, míg ettünk a hangolást és a beállást is öröm volt figyelemmel
kísérni.
Pincérünk
kifogástalanul tette a dolgát, kedves volt, kommunikatív, a frusztráló
helyzeteket is jól tudta kezelni. Bizonyára rossz érzés lehet, ha a vendég visszaküld
egy sört, de hát, ha egyszer savanyú volt és élvezhetetlen, akkor mi mást lehet
tenni? Na jó meg lehet inni, és lehet, hogy Demjánben a Darázs ivóban (ha
másképp hívják a helyet ahol életem egyik legrosszabb sörét ittam, akkor bocs)
lekínozza az ember, no de a főváros egyik legelitebb helyén már nem. Tetszett a
dizájn is, mi a korlát mellett ültünk, rálátásunk volt a zenekarra. Rendeltünk smart adagban báránycsülköt,
hallevest
továbbá klasszikus hamburgert.
Amint képeken is
látható, tálalni, azt tudnak. Kár, hogy a halleves nem volt kicsit sem
citrusos, pedig az igencsak jót tett volna neki, egyébként a kagyló meg a rák friss
és ízletes volt, és a leves élvezeti értéke ellen sem lehet szavunk. A hamburger
is rendben találtatott, sőt átlag feletti volt. A sült burgonyaként viszont
olcsó mirelit krumplit adtak, enyhén túlsütve. Legfőbb problémánk az volt, hogy
a báránynak mondott húsdarab nem rendelkezett semmiféle bárány jelleggel, sem
ízre, sem textúrára (sertéscsülöknek saccoltuk, amit egy marha jus-vel öntöttek
le). Lám, mennyi esetlegesség van egy tesztben. Ha nem rendelünk bárányt és ha
Staropramen sört kérünk, e kis írás végkicsengése sokkal jobb lett volna.
Egyébként így sem akarok senkit lebeszélni a hely meglátogatásáról, az Opusnak
megvannak a maga kétségkívüli erényei, egy ebédmenüt pedig mindenképpen jó lenne
még valamikor kipróbálni.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült, lehet, hogy csinálok egy rövidített változatot a Demokrata számára.
További infok:
https://www.facebook.com/opusjazzclub
http://opusjazzclub.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése