Az átlagos
kínálatot nyújtó kocsmák esetében két fontos szempont van, ami eldönti, hogy
elmegyünk-e még egyszer vagy sem. Az egyik, s számomra ez a meghatározó, a
hangulat, a másik az árfekvés. No meg persze a kiszolgálás, de ez nem feltétlenül
meghatározó tényező, a Falk Miksa utca Tokaji borozóba a kilencvenes évek
második felében rendszeresen visszajártunk az olcsó és iható bor, a finom
fasírt és prósza (más néven tócsni, lapcsánka, cicege) kedvéért, miközben a
csapos kiscsaj valami ledöbbentően barátságtalan és arrogáns volt.
A nemrégiben a Csak
a jó sör! nevű szaküzletbe szerettünk volna bejutni, de sajnos fél órával
később nyitottak. Dilemma volt, hogy várjunk, vagy ne várjunk, annak dacára,
hogy tudtuk, a tulaj, aki egyben csapos és kiszolgáló úgy viselkedik, mintha iszonyatosan
nagy áldozat lenne részéről, hogy a vevőket, akikből egyébként él, kiszolgálja,
szól hozzájuk, válaszol nekik. A meg nem értett, vagy az elvárt mértékben nem
értékelt zseni allűrje az ő esetében kifejezett barátságtalanságba megy át.
De hiányzott még
néhány üveg sör a tervezett sörkóstolóhoz, ezért úgy döntöttünk, hogy a B terv
nevű kocsmában múlatjuk az időt.
A „B
terv” sörben gyenge, annak dacára, hogy ott lenne mellette a sörforrás.
Csak
ipari, érdektelen söröket tartanak, bor műfajban akad egy-két tétel, amit az In
Vino Veritastól vásárolnak, ezek közül rendeltünk egy deci Takler Kékfrankost
és egy deci spanyol bort. Ezutóbbit igen gyengének éreztük, ezért meg sem
ittuk, a Takler viszont ízlett. Ahhoz képest különösen, hogy forgalmi tétel, s
nem valamilyen szelekció volt.
Azt már csak a bort
ízlelgetve vettük észre, hogy pálinkában viszont nem gyenge a hely, legfeljebb
az a kérdés, hogy az itallapon 4 cl-es adagokban megszabott árat megfelezik–e s
adnak-e érte 2 cl-t. Volt már, hogy otthagytam kocsmát azért, mert eme egyszerű
kérést nem voltak hajlandóak teljesíteni. A B tervben a Zimek (egyik legjobb
főzde!), a Békési pálinkafőzde termékei s a Madaras pálinkák közül lehet választani.
Legközelebb lehet, hogy ezek közül kóstolunk majd valamit. Merthogy az atmoszféra
olyan, hogy visszahív, a néger jazzsztárok rézfúvós hangszerekkel ékített
fotói,
a galéria barátságossága, a megfelelő – csekély - hangerővel sugárzott kellemes
háttérzene mind megnyerő.
Dorozsmai Endre
További infok a hely
Fb-oldalán:
https://www.facebook.com/BTervCafe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése