2013. október 17., csütörtök

B Terv (Kertész utca 46.)



Az átlagos kínálatot nyújtó kocsmák esetében két fontos szempont van, ami eldönti, hogy elmegyünk-e még egyszer vagy sem. Az egyik, s számomra ez a meghatározó, a hangulat, a másik az árfekvés. No meg persze a kiszolgálás, de ez nem feltétlenül meghatározó tényező, a Falk Miksa utca Tokaji borozóba a kilencvenes évek második felében rendszeresen visszajártunk az olcsó és iható bor, a finom fasírt és prósza (más néven tócsni, lapcsánka, cicege) kedvéért, miközben a csapos kiscsaj valami ledöbbentően barátságtalan és arrogáns volt. 
A nemrégiben a Csak a jó sör! nevű szaküzletbe szerettünk volna bejutni, de sajnos fél órával később nyitottak. Dilemma volt, hogy várjunk, vagy ne várjunk, annak dacára, hogy tudtuk, a tulaj, aki egyben csapos és kiszolgáló úgy viselkedik, mintha iszonyatosan nagy áldozat lenne részéről, hogy a vevőket, akikből egyébként él, kiszolgálja, szól hozzájuk, válaszol nekik. A meg nem értett, vagy az elvárt mértékben nem értékelt zseni allűrje az ő esetében kifejezett barátságtalanságba megy át.
De hiányzott még néhány üveg sör a tervezett sörkóstolóhoz, ezért úgy döntöttünk, hogy a B terv nevű kocsmában múlatjuk az időt.   
A „B terv” sörben gyenge, annak dacára, hogy ott lenne mellette a sörforrás. 
Csak ipari, érdektelen söröket tartanak, bor műfajban akad egy-két tétel, amit az In Vino Veritastól vásárolnak, ezek közül rendeltünk egy deci Takler Kékfrankost és egy deci spanyol bort. Ezutóbbit igen gyengének éreztük, ezért meg sem ittuk, a Takler viszont ízlett. Ahhoz képest különösen, hogy forgalmi tétel, s nem valamilyen szelekció volt.

Azt már csak a bort ízlelgetve vettük észre, hogy pálinkában viszont nem gyenge a hely, legfeljebb az a kérdés, hogy az itallapon 4 cl-es adagokban megszabott árat megfelezik–e s adnak-e érte 2 cl-t. Volt már, hogy otthagytam kocsmát azért, mert eme egyszerű kérést nem voltak hajlandóak teljesíteni. A B tervben a Zimek (egyik legjobb főzde!), a Békési pálinkafőzde termékei s a Madaras pálinkák közül lehet választani. 

Legközelebb lehet, hogy ezek közül kóstolunk majd valamit. Merthogy az atmoszféra olyan, hogy visszahív, a néger jazzsztárok rézfúvós hangszerekkel ékített fotói, 

a galéria barátságossága, a megfelelő – csekély - hangerővel sugárzott kellemes háttérzene mind megnyerő.

Dorozsmai Endre

További infok a hely Fb-oldalán:
https://www.facebook.com/BTervCafe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése