Tíz kedvenc magyar kézműves söröm

Világ életemben szerettem a listákat, ifjúkoromban a rock-nótákat listáztam, egyébként ebben a műfajban közel harminc éve a Deep Purple legnagyobb slágerét, a „Child In Time”-ot tartom a legkomolyabb alkotásnak, a magyar rock területén pedig a Korál „Kiűzetés a paradicsomból” című nótáját.
Nos, nézzük, hogy az eddigi kóstolgatások milyen sorrendet eredményeztek így elsőre.
Vélhető, hogy lesz még húszas vagy akár huszonötös lista is, abszurd helyzet, hogy a jó ivású Ogre (Ögre?) söre ne legyen a listán, de hát mit csináljunk, ha ezek a mélykeserű, minden elsöprő IPA sörök szinte mindent visznek. De nem került még be a Tuck barát sem, ami üvegben sem rossz, de a minap az If-ben csapolva katartikus élményt nyújtott. S még sorolhatnám a kimaradt remek söröket a Jokerface-től s Little Johnig.


Első:

Anonymus (Bors, Győrzámoly)


Második:

Távoli Galaxis (Róth Zoltán)


Harmadik:

Brutal bitter (Legenda, Budapest)


Negyedik:

Nohoplimit (Hopfanatic, Kiskunhalas)


Ötödik:

White Hops (Hopfanatic, Kiskunhalas)


Hatodik:

Triplax (Legenda, Budapest)


Hetedik:

Keserű méz (Fóti Kézműves Sörfőzde, Fót)


Nyolcadik:

Fóti Zwickl (Fóti Kézműves Sörfőzde, Fót)


Kilencedik:

Diesel (Legenda, Budapest)


Tizedik:

Cingulus Porter (Rízmayer Sörfőzde, Csepel)




A listát a blog számára írtam. Ilyen és ehhez hasonló sörök kóstolására a legalkalmasabb hely a Monyó café, ajánlható még a Léhűtő és a Különleges sörök boltja. A Csak a jó sör!-t nem ajánlom a tulaj barátságtalansága miatt, az Élesztőt sem a pokróc kiszolgálás és a tömeg miatt.