Opuz Jazz Club (Mátyás u 8.)

Az Opus Jazz Club felállította számomra eddig vendéglőlátogatásaim csalódásrekordját. Így kezdtem el beszámolómat a nemrégiben, amikor nem jutottam odáig, hogy a szöveget véglegesítsem. Nem akarok módosítani rajta, de időközben lehiggadtam, és egy cseppet árnyalnám a kijelentést: az Opus felsorakozott a nagy csalódások listájára. S mi tagadás társaim felháborodása kicsit átragadt rám, ahogy néztem, én voltam hármunk közül az egyetlen, aki bármikor visszatérne még az Opusba.

Mert abszolút értékben a nyújtott szolgáltatás nem volt katasztrofális. Szó se róla. A csalódás abból fakad, hogy ahhoz képest, amit a honlapon láttam, ahogy a hely kívülről és belülről kinéz, ahogy az ételeket tálalják, a gasztronómiai teljesítmény bizony elmarad a felfokozott várakozásoktól.

Kezdjük az elején. A kályha mi más lenne, mint a Dining Guide Top Gasztronómia street food kiadványa, mely a legjobb hamburgeresek közé választotta az Opust. Nem is méltatlanul. A honlap is igen bíztató, profi munka, ráadásul délben 1500 forintért három fogást adnak, keveset és nagyon látványosat. 

Sajnos csak estére sikerült odaérnünk, így erről a produkcióról lemaradtunk. Jazz koncerthez készülődtek, midőn valamikor fél7 és 7 között megérkeztünk, ami nem meglepő, ismerve a hely nevét, míg ettünk a hangolást és a beállást is öröm volt figyelemmel kísérni. 

Pincérünk kifogástalanul tette a dolgát, kedves volt, kommunikatív, a frusztráló helyzeteket is jól tudta kezelni. Bizonyára rossz érzés lehet, ha a vendég visszaküld egy sört, de hát, ha egyszer savanyú volt és élvezhetetlen, akkor mi mást lehet tenni? Na jó meg lehet inni, és lehet, hogy Demjánben a Darázs ivóban (ha másképp hívják a helyet ahol életem egyik legrosszabb sörét ittam, akkor bocs) lekínozza az ember, no de a főváros egyik legelitebb helyén már nem. Tetszett a dizájn is, mi a korlát mellett ültünk, rálátásunk volt a zenekarra.  Rendeltünk smart adagban báránycsülköt, 

hallevest 

továbbá klasszikus hamburgert.

Amint képeken is látható, tálalni, azt tudnak. Kár, hogy a halleves nem volt kicsit sem citrusos, pedig az igencsak jót tett volna neki, egyébként a kagyló meg a rák friss és ízletes volt, és a leves élvezeti értéke ellen sem lehet szavunk. A hamburger is rendben találtatott, sőt átlag feletti volt. A sült burgonyaként viszont olcsó mirelit krumplit adtak, enyhén túlsütve. Legfőbb problémánk az volt, hogy a báránynak mondott húsdarab nem rendelkezett semmiféle bárány jelleggel, sem ízre, sem textúrára (sertéscsülöknek saccoltuk, amit egy marha jus-vel öntöttek le). Lám, mennyi esetlegesség van egy tesztben. Ha nem rendelünk bárányt és ha Staropramen sört kérünk, e kis írás végkicsengése sokkal jobb lett volna. Egyébként így sem akarok senkit lebeszélni a hely meglátogatásáról, az Opusnak megvannak a maga kétségkívüli erényei, egy ebédmenüt pedig mindenképpen jó lenne még valamikor kipróbálni.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült, lehet, hogy csinálok egy rövidített változatot a Demokrata számára.

További infok:

https://www.facebook.com/opusjazzclub

http://opusjazzclub.hu/