Hopfanatic Pub (Hunyadi tér 11.)

A sörözők között külön rangjuk van a brewpubok-nak, ahol a söröző tulajdonosa a saját sörét kínálja. Alapjáraton helyben főzve, jelen esetben bérelt helységben Kiskunhalasról szállítva. Csapon négy sört tartanak, az üveges választék a főzde kínálatát fedi, de nincs minden raktáron, Angry Beast-et nem tudtunk venni. A hely atmoszférájától nem voltunk oda s vissza, mint ahogy a címlék grafikájától sem. A kettő egyébként összefügg, a grafikus ugyanaz, s a falfestmények a különböző címkéket idézik. 

De el tudjuk nézni a problematikus külcsínt, ha azt kompenzálja a kimagasló belbecs. Márpedig kompenzálja. Amit  lényegében megelőlegez a sörfőzde névválasztása: ha valaki fanatikusan szereti a komlót, akkor az minden bizonnyal jó sört főz. S esetünkben ez így is van.

Emellett csapos-szakács-mindenes hölgy kedves és mosolygós, mit kiderül, a sörfőző mester húga, megerősödik a tanulság, hogy főszabály szerint tulajdonos rokonsága a legalkalmasabb arra, hogy vonzó metakommunikációjával és kedvességével a vendéget visszatérésre késztesse. Kínálnak pár sörkorcsolyát, angol sörkolbászból igényesnek hangzó hotdogot és maguk által fűszerezett és formázott húspogácsát tartalmazó hamburgert. Ezeket sajnos nem kóstoltuk meg, mert már két teszten túl voltunk. Majd legközelebb.

A Hopfanatic olyan sörcsodáknak a „szerzője” mint a Nohoplimit, a Bitterfly vagy a White Hops, melyek remek élményt adó, kiváló sörök. Izgalmas a Celeste is, ami a maga 350 (+üveg) árával az egyik legjobb ár/érték arányú sör a piacon. A kókuszos Alulu és a savanyú ízekre hangolt Splash nem az esetem, de ez az én hibám is lehet.

Annak, akit megmozgat a magyar kézműves sörök témája, a Hopfanatic Pub meglátogatása egyenesen kötelező.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.