A nemrégiben népes
társasággal volt alkalmam betérni a hajdani Admirál vendéglő helyén néhány éve
nyílt Szegedi Halászcsárdába, Frank Sándor budapesti éttermébe. Merthogy a Venesz
díjas mesterszakácsnak van étterme Szeged szívében (Sótartó), Szeged határában
(Fehértói Halászcsárda) s Aradon is a budapestivel azonos néven. Turisztikai
pozicionáltsága kétségkívül a budapestinek a legjobb, az ablakból rálátni a
Dunára s a Gellérthegyre.
A kínálat azonosnak
tűnik a többi éttermével, legalábbis azon fogások zöme, melyeket rendelni
szoktunk, itt is megtalálható, hasonló vagy tán teljesen azonos áron. Apropó
árszabás: ha az ember megnézi, mit rendel, átlagos csárdaáron is ehet, de ha
nem, akkor belefuthat 3300 forintos brassói aprópecsenyébe, 4000 forintos
birkapörköltbe (ami körettel és savanyúsággal 5000 ftig ugrik fel, amennyiért
már fine dining éttermekben lehet enni, akár több fogást is), 1300 forintos,
semmi különlegest nem nyújtó somlói galuskába, 1100 forintos túrós palacsintába
(öntettel és mazsolás töltelékkel, az adag 2 db) vagy 500 forintos Remoulade
mártásba.
Ha már árakról van
szó, akkor azt értékeltük, hogy a korsó Dreher sörét 700 ft-t számolnak, ami
nem kevés, de messze nem sok Pest belvárosában, különösen a Duna parton. A pálinkák
díjszabása is korrekt, a választék szintén, a Belvárosban megszokott 1300-1400 helyett
csak 800-900 Ftt kérnek 4 cl minőségi gyümölcspárlatért. Aki bort szeretne, az rendesen
a zsebébe kell nyúljon: egy-két kivétellel (pl Juhász Rosé) a borok ára igen
magas, akár háromszorosa a szaküzleti árnak, Gere Attila 1500 ft körüli
Portuigieserje és Roséja például 4650 forintba kerül.
A rendelt ételek
közül alkalmam volt kóstolni vagy enni vegyes körettel kért haltepertőt rántott
hagymakarikával (1800+450),
filézett pontyhalászlevet (1950), csészében
felszolgált halbelsőséget (1600),
szegedi módra készült pontyot (1600 + köret),
roston sült fogast (2450 a
normál adag, mi kicsit kértünk, ami 1000 ft volt + köret) roston sült zöldségekkel
(700),
A fogas és a halászlé
finom volt, a lébe főzött hal kifogástalan, a halbelsőségben túltengett a
szétesett ikra, a haltej főhetett volna még egy kicsit, de azért így is szerettük,
a haltepertőt szeplősítő, használt olajban sütötték meg, az alapanyag egyébként
jó volt, Remoulade mártásból ettünk már meggyőzőbbet, a sült krumpli nem volt
mirelit, viszont szottyadtnak bizonyult, akárcsak a roston sült zöldség, mely a
krumplival ellentétben nem volt élvezhetetlen, a rizs jó volt, a párolt zöldség
korrekt, sem a puliszkában, sem a puliszkán nem leltük a juhtúrót, a túrós csusza
tésztája kissé túlfőtt, de azért szerettük a kis piros lábaskában való felszolgálást és a bőséges
adagot különösen.
Volt már jobb
élményünk Frank Sándor éttermeiben, de rosszabb is. Ez most ilyenre sikerült,
ahogy néztem, a társaság alapvetően meg volt elégedve a hiányosságok dacára.
Kicsivel több odafigyelés a konyhán sokat javítana a színvonalon.
Dorozsmai Endre
A szöveg rövidített változatát a Demokratának küldtem el.
A Szegedi Halászcsárdában 2013. április 6.-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése