Szegedi Halászcsárda (Budapest, Belgrád rakpart, a Nemzetközi Hajóállomásnál)

A nemrégiben népes társasággal volt alkalmam betérni a hajdani Admirál vendéglő helyén néhány éve nyílt Szegedi Halászcsárdába, Frank Sándor budapesti éttermébe. Merthogy a Venesz díjas mesterszakácsnak van étterme Szeged szívében (Sótartó), Szeged határában (Fehértói Halászcsárda) s Aradon is a budapestivel azonos néven. Turisztikai pozicionáltsága kétségkívül a budapestinek a legjobb, az ablakból rálátni a Dunára s a Gellérthegyre.

A kínálat azonosnak tűnik a többi éttermével, legalábbis azon fogások zöme, melyeket rendelni szoktunk, itt is megtalálható, hasonló vagy tán teljesen azonos áron. Apropó árszabás: ha az ember megnézi, mit rendel, átlagos csárdaáron is ehet, de ha nem, akkor belefuthat 3300 forintos brassói aprópecsenyébe, 4000 forintos birkapörköltbe (ami körettel és savanyúsággal 5000 ftig ugrik fel, amennyiért már fine dining éttermekben lehet enni, akár több fogást is), 1300 forintos, semmi különlegest nem nyújtó somlói galuskába, 1100 forintos túrós palacsintába (öntettel és mazsolás töltelékkel, az adag 2 db) vagy 500 forintos Remoulade mártásba.

Ha már árakról van szó, akkor azt értékeltük, hogy a korsó Dreher sörét 700 ft-t számolnak, ami nem kevés, de messze nem sok Pest belvárosában, különösen a Duna parton. A pálinkák díjszabása is korrekt, a választék szintén, a Belvárosban megszokott 1300-1400 helyett csak 800-900 Ftt kérnek 4 cl minőségi gyümölcspárlatért. Aki bort szeretne, az rendesen a zsebébe kell nyúljon: egy-két kivétellel (pl Juhász Rosé) a borok ára igen magas, akár háromszorosa a szaküzleti árnak, Gere Attila 1500 ft körüli Portuigieserje és Roséja például 4650 forintba kerül.

A rendelt ételek közül alkalmam volt kóstolni vagy enni vegyes körettel kért haltepertőt rántott hagymakarikával (1800+450), 

filézett pontyhalászlevet (1950), csészében felszolgált halbelsőséget (1600), 

szegedi módra készült pontyot (1600 + köret),

 roston sült fogast (2450 a normál adag, mi kicsit kértünk, ami 1000 ft volt + köret) roston sült zöldségekkel (700), 

juhtúrós puliszkát (700)

és  „lerniben pirított házi túrós csuszát tepertővel” (1300)

A fogas és a halászlé finom volt, a lébe főzött hal kifogástalan, a halbelsőségben túltengett a szétesett ikra, a haltej főhetett volna még egy kicsit, de azért így is szerettük, a haltepertőt szeplősítő, használt olajban sütötték meg, az alapanyag egyébként jó volt, Remoulade mártásból ettünk már meggyőzőbbet, a sült krumpli nem volt mirelit, viszont szottyadtnak bizonyult, akárcsak a roston sült zöldség, mely a krumplival ellentétben nem volt élvezhetetlen, a rizs jó volt, a párolt zöldség korrekt, sem a puliszkában, sem a puliszkán nem leltük a juhtúrót, a túrós csusza tésztája kissé túlfőtt, de azért szerettük a kis piros  lábaskában való felszolgálást és a bőséges adagot különösen.

Volt már jobb élményünk Frank Sándor éttermeiben, de rosszabb is. Ez most ilyenre sikerült, ahogy néztem, a társaság alapvetően meg volt elégedve a hiányosságok dacára. Kicsivel több odafigyelés a konyhán sokat javítana a színvonalon.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változatát a Demokratának küldtem el.

A Szegedi Halászcsárdában 2013. április 6.-án jártunk.