Somló Szegeden

Megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy Hamvas Béla klasszikus műve, „A bor filozófiája” mögött mekkora borismeret húzódott meg. Azt viszont mindenki kényszeredetten vagy nem, de elismeri, hogy Hamvas nagyon jó ösztönnel közeledett a borokhoz. Nem véletlen, hogy a legtöbb említettsége a műben a somlói boroknak van – mely borvidék egyébként érdekes módon kimaradt a „Borkatalógus – vázlat” c. fejezetből.

Somló egy csodálatos világ, mely valóban az elmélyültség borát produkálja, ahogy Hamvas írja. A somlói nem alkalmas a felszínes csevegések kísérőjének vagy „partibornak”. A somlói odafigyelést, átszellemültséget igényel, a kóstoló részéről pedig érettséget. Szinte szentségtörés egy este 30-40 somlói bort megkóstolni, hiszen egy-egy borral érdemes akár fél órát is eltölteni. Ez egy kiadós 3-4 órás kóstolóprogram esetében sem több mint 6-8 tétel. Mindazonáltal kihagyhatatlanok az olyan rendezvények, ahol garmadával kóstolható a nemes nedű, kedvező díjszabás mellett ráadásul. S ha már ott van az ember, akkor persze, hogy mindent megkóstol. S ha nem is lehetséges ilyen esetben egy-egy borral a beható megismerkedés, azt azért ki tudjuk választani, hogy melyek legyenek azok a különleges tételek, melyek mellé leülünk meditálni.

A somlói bországjárás kiváló alkalom volt az ilyen jellegű „vadászatra”. Aradhoz Szeged van a legközelebb, így mi a három helyszín - Budapest, Debrecen és Szeged - közül ezutóbbit választottuk. 

Bemelegítésként meghallgattuk Dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus adatgazdag, szintetikus előadását a somlói borokról, melyben benne volt úgyszólván minden, amit a Somlóról a magyar embernek tudni kell, illetve tudni kéne. 

Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy az egy órás előadás legfontosabb gondolatait kiemeljem, maradjunk annál, ami egyrészt az előadáson is elhangzott és számomra mindig fontos volt Somló kapcsán: a talajdetermináltság. Az a sajátos ásványos, már-már sós karakter, melytől a somlói bor első sorban somlói s utána Chardonnay, Olaszrizling vagy Furmint.

Divat manapság a borok csillagozása, a Borbarát után a Borkalauz is áttért erre az értékelési rendszerre. S íme végre egy pozitív divatjelenség. A borok 5 csillagos osztályozása, esetleg finomításokkal (3 csillag plusz, majd négy csillag mínusz stb.) sokkal alkalmasabb a borok értékelésére, mint a száz pontos rendszer, mely érthető és könnyen használható, de félrevezető. Mert ugyan ki tudja azt megmondani, hogy egy bor 93  vagy 94 pontos? Ezzel szemben a négy csillag és az öt csillag közötti különbség az elég egyértelműnek mondható. Maradjunk most azoknál a boroknál, melyeket e szép estén 5 csillagra értékeltem. A jegyzeteimben nem leltem Takács Lajos borait. Vagy nem voltak ott, vagy kimaradtak a kóstolásból. Bizonyára azok közül is lett volna olyan, mely a csúcsokra tör. 

 

Következzenek akkor az este fénypontjai:

Fekete Béla: Furmint, 2007

Fekete Béla: Hárslevelű, 2007

Fekete Béla: Juhfark, 2008

Szent Ilona: Olaszrizling, 2009

Szent Ilona: Furmint, 2009

Kreinbacher: Juhfark, 2009

Kreinbacher: Öreg tőkék bora, 2009

Györgykovács Imre: Furmint, 2009

Speigelberg István: Furmint, 2009

Speigelberg István: Juhfark, 2009

Csordás Fodor: Juhfark, 2009

Tornai Top Selection: Apátsági Furmint, 2008

Dorozsmai Endre

A szöveget másfél éve írtam a Borbandi blogra.