Előrebocsátom, hogy nem vagyok
híve annak a gondolatnak, hogy a vendégnek mindig igaza van. Léteznek bunkó
pincérek és léteznek bunkó vendégek. A hivatásukat komolyan vevő vendéglátó és
felszolgáló számára igen nagy kihívás egy kekec, bunkó vendég kezelése.
Mindezt azért tartottam fontosnak
leszögezni, mert nem tartom magan a bölcsek köve birtokosának, nem tartom a
vendég státuszt mindenek felett valónak, észrevételeimet igyekszem jóindulattal,
tárgyszerűen megtenni és nem a hibát keresem.
A tárgyhoz tartozik, hogy több
mint negyed évszázada tudatosan, a felfedezés szándékával járok éttermekbe, kocsmákba,
kávézókba és cukrászdákba, azóta írok róluk értékeléseket, előbb csak barátoknak,
majd 2003-tól a Demokratának, 2010-tól az Erdélyi Naplónak is, 2011-től vezetem
a blogomat.
Igen nagy adatbázisra és
élményanyagra támaszkodom, összehasonlítási alapom meglehetősen széles. Jóval több,
mint 10.000 helyen fordultam meg, 20.000 felé járhatok, évi átlagom az utóbbi
évtizedben 800-1000 hely.
Mindezt azért tartottam fontosnak
leírni, hogy a Hodosi cukrászda nevű, gasztronómiailag tökéletesen érdektelen hely
reakcióját az olvasó megfelelőképpen értékelhesse.
Annyit írtam erről a helyről a
google-mapsre, hogy „átlagos cukrászda”.
Mert az.
Ma erre képes magyar átlag. Nem volt
rossz, de messze állt a kiemelkedőtől.
Azt a választ kaptam a tulajdonostól
a webes felületen, hogy „nem voltál még átlagos cukrászdában”.
Ezt.
Így.
Tegezve.
Ezek tartják magukat üzletembereknek.
Nem is ismernek, fogalmuk nincs,
hogy hol jártam és hol nem, bár, ha rákeresnének
a nevemre és megnéznék e blogot, talán rájönnének, hogy mind kocsma, mind
cukrászda, mind étterem műfajban jártam pocsék, gyenge, átlagos, jó és kitűnő
helyeken egyaránt.
Átlagosból volt a legtöbb.
Hát ennyit a Hodosi cukrászdáról,
melynek süteményei átlagosak, számomra kifejezetten unalmasak, az üzletvezetés kommunikációja,
viszont messze átlag alatti e beszólás alapján.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése