Dula Bence egykori egri hegybíró
immár negyedszer tartott borkóstolót Aradon, de első ízben a Tulipán borozóban.
A ritka jó retorikai képességekkel megáldott és a gasztronómiában is otthonosan
mozgó borász, aki rendszeres vendége volt a Borfesztivált megelőző
„Boregyetemnek”, kivételes borokkal és kivételes előadással nyűgözte le a borozót
teljesen megtöltő közönséget.
Elmondta, hogy őt nem a magukat
szakértőnek mondók s nem a kollegák véleménye érdekli, hanem a közönségé. Aki
ezek után azt hiszi, hogy Dula Bence a közönség kegyét keresi, hogy piacos
borokat akar készíteni, hogy a divatot figyeli, az nagyon téved. A borász elkészíti
a trendekkel egyáltalán nem egybeeső, az átlagnál költségesebb és magasabb
minőségű borait, melyek (a vörösök legalábbis) ellentétben a mai slágerborokkal
hosszú éveket töltenek hordóban és palackban, majd reméli, hogy ez találkozik a
más zsánerű borokon szocializálódott közönség tetszésével. A tapasztalat azt
mutatja, hogy a papírformával ellentétben bizony találkozik.
Indító tételnek Dula Bence egy
Pinot Noirból készült fehérbort mutatott, ami „Blanc de Pinot Noirként” volt
forgalomban, majd egy ideig „Vörös, de Fehér” lett a neve, mivel a franciák le
akarták védeni a „blanc de noir” kifejezés, akárcsak a „cuvée”-t, de végül
mindkettőt használhatja a Franciaországon kívüli európai borász társadalom. A
jó savú, szép illatú bor jó nyitásnak bizonyult. (Érdemes ideszúrni azt a
szakmai berkekben közismert tényt, amit az előadó is megemlített, hogy a Champagne-ban
készülő fehér pezsgők jelentős része
bizony Pinot Noirból készül.)
A fehér Pinot Noirt egy fehér házasítás
követte, ami korábban No 3. néven futott, de mivel megfelelt a filozófiája,
minősége és összetétele az „Egri Csillag” törvényi előírásainak, így Csillagként
került forgalomba az utóbbi években. Mint megtudtuk, Egri Csillagot – a bikavér
fehér párját – 37 egri borász tesz palackba.
Dula Bence rosét is Pinot Noirból
készít, amivel rendszeresen indul a világ legnagyobb rosé borversenyén, a Cannes-ban
megrendezett „Rosé du Monde”-on és ritkán tér haza érem nélkül. Ezúttal sem
okozott csalódást. A legszebb rosé színt az őszibarackvirág színével
jellemezte, s kitért a rosé történetére is, melynek eredete a Loire mente és Provence
közötti vita volt, amire felfigyelt a világ. A rosé, az „egy nyár, egy csók,
egy szerelem” bora 1959-ben indult hódító útjára, ahhoz, hogy ma egyre nagyobb
szegmenst hasítson ki magának az össz-borfogyasztásból.
A vörösborok sorát nem meglepő módon
két tanninszegény bor nyitotta meg. (Ezek azért kerülnek a sor elejére, hogy
egyre karakteresebb, egyre intenzívebb élményt adó borokat kóstoljunk. Egy
újfahordós, vastag, szinte rágható Cabernet Franc után például nem sok esélye
van egy kevesebb cserzőanyagot tartalmazó Pinot Noirnak.) Az egyik egy 2009-as
Gröber dűlős Pinor Noir volt, a másik pedig egy Kadarka. Mindkettő remek
gasztro-bor, nem véletlen, hogy a vacsorát is ekkorra időzítette a házigazda Schmak
András és Dula Bence.
A két gasztrobort (melyek olyan
csúcséttermek kínálatában is szerepelnek, mint michelin-csillagos Costes vagy a
12 Gault Millau pontos Pomo D’Oro) egy rendkívül izgalmas bor követte, mely „feltámadt
halottaiból”, két évvel ezelőtt volt egy fülledt jellege, mára kisimult, harmonikussá
vált, s miként a közönség soraiban több gyakorlott borkóstoló is megállapította,
akár még felfele is ívelhet a pályája, vannak még bőven tartaléka. Dula Bence
2006-os, a Gőzmalmos dűlőből származó Kékfrankosa vibráló, gyümölcsös, komplex
tétel a fajta egyik legizgalmasabb darabja.
A következő bor, a „Hegybíró
Bikavér” kapcsán Dula Bence elmondotta, hogy a világ egyik legnagyobb
borversenyén Bordeux-ban megrendezett „Challenge International de Vin” nevű
megmérettetésen szinte páratlan (ez konkrétan azt jelenti, hogy egy példa volt
még erre valamikor régen), hogy ugyanaz a bor tíz év után ismét ringbe szállva
ismét aranyérmet kapjon, márpedig az 1999-es Hegybíró Bikavérnek ez sikerült, 2004-ben
és 2014-ben egyaránt aranyra értékelték a bírák. A bor „öccsét” a 2006-os évjáratút
szintén aranyra taksálták. Nem véletlen, hogy a borász mögött látható
roll-up-on is e két, impozáns címkéjű bor volt látható, az aranyérmes
minősítést jelző matricával dekorálva. E bor, akárcsak a pincészet többi magas
minőségű vörösbora, nem készül csak a kifejezetten jó évjáratokban, most a
2009-es van forgalomban, ezt is kóstolhattuk, a borász reményei szerint ez sem
fog elmaradni a korábbiaktól az említett nemzetközi versenyen.
A vörös sort a pincészet
zászlósbora, a Terézia „Excellence” Cabernet Sauvignon zárta, melynek kapcsán a
közönség megtudhatta, hogy a bor első változatát a borász állította össze, de
ezzel a felesége, (aki szőlész, de a borhoz is ért) nem volt megelégedve, s
összeállított egy jobbat. Méltó gesztus volt ezután, hogy Róla nevezzék el a kivételes
tételt. „Terézia” hordóválogatás 2003 óta nem került palackba, mi a 2009-est
kóstolhattuk.
A borsort
egy kései szüretelésű félédes
Leányka zárta, ez a szeretnivaló egykori slágerbor, mellyel azonban ma már kevesen
foglakoznak. Dula Bence e bora azt bizonyította, hogy a leányka, ha szőlő,
akkor is meghálálja a törődést és az odafigyelést.
A borok mellé halkrémes és májkrémes
szendvicset
valamint csülkös babot kapott a hálás közönség.
Aki nemcsak utólag szeret olvasni
borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020
számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu
emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi
nyitottak minden érdeklődő számára. A Dula-borok kóstolhatók és megvásárolhatók
a Tulipánban, amíg a készlet tart.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése