A Hegybíró borai – Dula Bence borkóstolója a Tulipánban

Dula Bence egykori egri hegybíró immár negyedszer tartott borkóstolót Aradon, de első ízben a Tulipán borozóban. A ritka jó retorikai képességekkel megáldott és a gasztronómiában is otthonosan mozgó borász, aki rendszeres vendége volt a Borfesztivált megelőző „Boregyetemnek”, kivételes borokkal és kivételes előadással nyűgözte le a borozót teljesen megtöltő közönséget.

Elmondta, hogy őt nem a magukat szakértőnek mondók s nem a kollegák véleménye érdekli, hanem a közönségé. Aki ezek után azt hiszi, hogy Dula Bence a közönség kegyét keresi, hogy piacos borokat akar készíteni, hogy a divatot figyeli, az nagyon téved. A borász elkészíti a trendekkel egyáltalán nem egybeeső, az átlagnál költségesebb és magasabb minőségű borait, melyek (a vörösök legalábbis) ellentétben a mai slágerborokkal hosszú éveket töltenek hordóban és palackban, majd reméli, hogy ez találkozik a más zsánerű borokon szocializálódott közönség tetszésével. A tapasztalat azt mutatja, hogy a papírformával ellentétben bizony találkozik.

Indító tételnek Dula Bence egy Pinot Noirból készült fehérbort mutatott, ami „Blanc de Pinot Noirként” volt forgalomban, majd egy ideig „Vörös, de Fehér” lett a neve, mivel a franciák le akarták védeni a „blanc de noir” kifejezés, akárcsak a „cuvée”-t, de végül mindkettőt használhatja a Franciaországon kívüli európai borász társadalom. A jó savú, szép illatú bor jó nyitásnak bizonyult. (Érdemes ideszúrni azt a szakmai berkekben közismert tényt, amit az előadó is megemlített, hogy a Champagne-ban készülő fehér pezsgők jelentős része bizony Pinot Noirból készül.)

A fehér Pinot Noirt egy fehér házasítás követte, ami korábban No 3. néven futott, de mivel megfelelt a filozófiája, minősége és összetétele az „Egri Csillag” törvényi előírásainak, így Csillagként került forgalomba az utóbbi években. Mint megtudtuk, Egri Csillagot – a bikavér fehér párját – 37 egri borász tesz palackba.

Dula Bence rosét is Pinot Noirból készít, amivel rendszeresen indul a világ legnagyobb rosé borversenyén, a Cannes-ban megrendezett „Rosé du Monde”-on és ritkán tér haza érem nélkül. Ezúttal sem okozott csalódást. A legszebb rosé színt az őszibarackvirág színével jellemezte, s kitért a rosé történetére is, melynek eredete a Loire mente és Provence közötti vita volt, amire felfigyelt a világ. A rosé, az „egy nyár, egy csók, egy szerelem” bora 1959-ben indult hódító útjára, ahhoz, hogy ma egyre nagyobb szegmenst hasítson ki magának az össz-borfogyasztásból. 

A vörösborok sorát nem meglepő módon két tanninszegény bor nyitotta meg. (Ezek azért kerülnek a sor elejére, hogy egyre karakteresebb, egyre intenzívebb élményt adó borokat kóstoljunk. Egy újfahordós, vastag, szinte rágható Cabernet Franc után például nem sok esélye van egy kevesebb cserzőanyagot tartalmazó Pinot Noirnak.) Az egyik egy 2009-as Gröber dűlős Pinor Noir volt, a másik pedig egy Kadarka. Mindkettő remek gasztro-bor, nem véletlen, hogy a vacsorát is ekkorra időzítette a házigazda Schmak András és Dula Bence.

A két gasztrobort (melyek olyan csúcséttermek kínálatában is szerepelnek, mint michelin-csillagos Costes vagy a 12 Gault Millau pontos Pomo D’Oro) egy rendkívül izgalmas bor követte, mely „feltámadt halottaiból”, két évvel ezelőtt volt egy fülledt jellege, mára kisimult, harmonikussá vált, s miként a közönség soraiban több gyakorlott borkóstoló is megállapította, akár még felfele is ívelhet a pályája, vannak még bőven tartaléka. Dula Bence 2006-os, a Gőzmalmos dűlőből származó Kékfrankosa vibráló, gyümölcsös, komplex tétel a fajta egyik legizgalmasabb darabja.

A következő bor, a „Hegybíró Bikavér” kapcsán Dula Bence elmondotta, hogy a világ egyik legnagyobb borversenyén Bordeux-ban megrendezett „Challenge International de Vin” nevű megmérettetésen szinte páratlan (ez konkrétan azt jelenti, hogy egy példa volt még erre valamikor régen), hogy ugyanaz a bor tíz év után ismét ringbe szállva ismét aranyérmet kapjon, márpedig az 1999-es Hegybíró Bikavérnek ez sikerült, 2004-ben és 2014-ben egyaránt aranyra értékelték a bírák. A bor „öccsét” a 2006-os évjáratút szintén aranyra taksálták. Nem véletlen, hogy a borász mögött látható roll-up-on is e két, impozáns címkéjű bor volt látható, az aranyérmes minősítést jelző matricával dekorálva. E bor, akárcsak a pincészet többi magas minőségű vörösbora, nem készül csak a kifejezetten jó évjáratokban, most a 2009-es van forgalomban, ezt is kóstolhattuk, a borász reményei szerint ez sem fog elmaradni a korábbiaktól az említett nemzetközi versenyen.

A vörös sort a pincészet zászlósbora, a Terézia „Excellence” Cabernet Sauvignon zárta, melynek kapcsán a közönség megtudhatta, hogy a bor első változatát a borász állította össze, de ezzel a felesége, (aki szőlész, de a borhoz is ért) nem volt megelégedve, s összeállított egy jobbat. Méltó gesztus volt ezután, hogy Róla nevezzék el a kivételes tételt. „Terézia” hordóválogatás 2003 óta nem került palackba, mi a 2009-est kóstolhattuk.

A borsort 

egy kései szüretelésű félédes Leányka zárta, ez a szeretnivaló egykori slágerbor, mellyel azonban ma már kevesen foglakoznak. Dula Bence e bora azt bizonyította, hogy a leányka, ha szőlő, akkor is meghálálja a törődést és az odafigyelést.

A borok mellé halkrémes és májkrémes szendvicset 

valamint csülkös babot kapott a hálás közönség.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. A Dula-borok kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.