Teltházas kóstolónak adott otthont
a „Tulipán könyvesbolt és borozó” a múlt pénteken,
abból az alkalomból, hogy
Benedek Péter és Adamovich Károly ismét elzarándokolt Aradra, és három
pincészet borait mutatták be együtt.
Elsőként Adamovich Károllyal
ismerkedhetett meg a hallgatók azon része, akik a tavalyi kóstolón nem vettek
részt, ahogy néztem az arcokat ők lehettek kisebbségben. Ami nem véletlen, a
kóstoló népszerűségéhez minden bizonnyal hozzájárult a tavalyi osztatlan siker.
Adamovich Károly az általa képviselt
Gróf Butler pincészettől hozott egy 2014-es Pinot Noir Rosét, amit Benedekéknek
szintén friss, tavalyi roséja követett. E két bor is arról tanúskodott, ami
egyre többször elhangzik, hogy Magyarország rosé nagyhatalom, ami talán túlzás,
de hogy könnyen középhatalommá válhat, az bizonyos. Tény az, hogy a magyar
rosékirály Dúzsi Tamás, aki tavaly megkapta az Év bortermelője rangos díjat is,
a Cannes-ban megrendezett rosé világversenyen csúcstartó, mint a legtöbb érmet
elnyerő borász, tény az is, hogy a Kékfrankost, Magyarország vezető kékszőlőfajtáját egyre inkább elismerik
külföldön, mint első osztályú rosé alapanyagot, továbbá az is, hogy Magyarország
minden kékszőlő-termő borvidékén azaz Villányban, Szekszárdon, Egerben, a Mátrában,
Bükkalján, Sopronban, Pannonhalmán, Etyeken, Neszmélyen, az Alföldön, s a
Balaton mellett egyaránt készítenek kiváló rosékat.
Benedek Péter, akinek a keze alól
már a kétezres években is kerültek ki gasztronómiai körökben feltűnést keltő
kiváló rosék, elmondta, hogy az édesapja, Benedek János által alapított
pincészet már az új generáció gondjaira van bízva, ketten vezetik a pincét
testvérével. Péter egyébként nemcsak bortermelő, hanem borász is, azaz
felsőfokú borász végzettséggel rendelkezik. (Dula Bencétől Koch Csabáig sokan
szállnak síkra azon gondolat mellett, hogy az orvosokkal analóg módon csak az
nevezhesse magát borásznak, aki e tárgykörben felsőfokú tanulmányokat
folytatott és lediplomázott.)
Formabontó módon a rosék után
következtek a fehérek, elsőnek Adamovich Károly prezentálásában egy habzóbort
kóstoltunk a Balga pincészettől, melyet Tarjányi Gyula kitűnő egri borász
segítségével készítettek, aki a technológiai hátteret biztosította a bornak. (Tarjányi
készíti a borvidék egyik legjobb habzóborát.)
Ezek után egy Benedek-féle Cserszegi
Fűszeres következett, mely a pincészet zászlósborának számít a könnyed műfajban,
mióta 2004-ben elnyerte „A csatlakozás bora” elismerő címet. Benedek Péter
sorolta a Cserszegi előnyeit, az „apával”, az Irsaival szemben. (A Cserszegi
Fűszeres nevű szőlőfajtát Bakonyi Károly nemesítette 1960-ban, két illatos
fajta, az Irsai Olivér és a Fűszeres Tramini keresztezésével.) Szebbek a savai,
nem annyira tolakodó az illatvilága, mint az Irsainak, s tovább eltartható.
(Magunk is ezt tapasztaltuk: minap bontottunk meg egy 2009-es (!) reduktív
Cserszegit, mely kiváló formáját mutatta, ellentétben ugyanazon pincészet
Irsaijával, mely ráadásul két évvel fiatalabb is volt. Érdemes azt is
ideszúrni, hogy a közvélekedéssel ellentétben a reduktív borok esetében a
fiatalság az erény s nem az érleltség, ezeknek a boroknak előnye, hogy a
szőlőre emlékeztető elsődleges ízeket és illatokat megőrzik, hátránya viszont,
hogy hamarabb fáradnak el.)
A borsor egy kiemelkedő
fehérborral, egy, az Epreskert dűlőből származó, tehát dűlőszelektált Chardonnay-val
folytatódott, melyet Benedek Péter jegyzett. Hasonló nagyságot mutatott a Balga
pincészet szép, érlelt, farhordós Szürkebarátja és a Gróf Butler pincészet
Viogner-ja. Ezutóbbi Rhone völgyi fajta, mellyel Magyarországon néhány
csúcsborász kivételével (Gál Titi, Simon József, Heimann Zoltán) nem
foglalkozik senki, volt a kóstoló meglepetése, hiszen tavaly kétszer is kóstoltuk
és még zavaró, erjedt almás jegyek dominálták az ízképet, melyek mára eltűntek
s átadták helyüket egy szép, komplex érleltségnek. A borász szerint semmiféle
beavatkozás nem történt (pl. kipalackozás, kezelés, visszapalackozás), mindössze
az érlelés hozta meg e csodálatos változást. Ismét bizonyítást nyert, amit Vida
Pétertől Maurer Oszkáron át Kaló Imrééig sokan prófétálnak, hogy a bor élő anyag
és meglepő alakváltozásokon mehet keresztül „életpályája” során.
Ezután egy Hárslevelű következett,
melynek Tokaj és Somló után a mátrai borvidék a fő lelőhelye. (Olyan
szórakoztató tévedésekben tárgyiasul ez a többes kötődés, mint az emlékezetes Tesco-s
felirat: „tokaji debrői hárslevelű”. Debrő a mátrai borvidék része, a szocialista
időszakban debrői hárslevelűként kelt el gigantikus mennyiségű félédes fehérbor.)
Olyan emberek, mint a Benedek család tagjai vagy Bolyki János sokat tettek azért, hogy
a Hárslevelű visszanyerje a rangját Egerben és a Mátrában, más szóval az egri
borrégióban.
Az önmagában is egy kóstolónyi bort
kitevő rosé- és fehérsort nem kevesebb, mint hét vörösbor követte, előbb egy
Mátrai Pinot Noir, mely a könnyed eleganciájával hódított, majd egy műfajon
belül is komoly, és színanyagdús Kadarka Gróf Butlertől, mely kiállja az összehasonlítást
a ménesi Kadarkával is, ami bizony nagy szó. Ezek után az egyre jobb hangulatba
kerülő közönség megkóstolhatott három házasítást, közöttük az egri Bikavérnek
egy szép, egyensúlyos darabját, a sort pedig két Syrah zárta, melyek ismét
levették ma lábukról a nagy vörösborok kedvelőit. Ha valaki fajta alapján
orientálódik, érdemes Syrah-t venni Magyarországon, mert csak olyan borászok
telepítették ezt a fajtát, melyek komolyan veszik a borászkodást. Csapnivaló Merlot-t,
Cabernet-t, Kadarkát vagy Kékfrankost lehet találni Magyarországon bőven, de
gyenge Syrahhoz még nem volt szerencsém.
A borok mellé a lelkes közönség
szalonnás, kolbászos, guacamoles és tonhalkrémes szendvicset
valamint csülkös
babot
fogyaszthatott, az előbbieket az est háziasszonya, Schmak Jutka, utóbbit
a házigazda Schmak András jóvoltából.
Aki a Tulipán borestéiről nemcsak
utólag szeretne olvasni, hanem előzetes értesítést kérne, jelentkezzen a 0257
282020-as telefonszámon vagy a schmak@araditulipan.eu
e mail-címen. A Benedek, Balga és Gróf Buttler borok kóstolhatók és megvásárolhatók
a Tulipánban a készlet erejéig.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése