A magyar gasztro-palettáról
szinte teljesen eltűnt egy igen vonzó régi műfaj, az autentikus borozó. Nem kétséges,
a kommunista időkből itt ragadt boltíves, nyers téglás, pácolt fás, szeparés borozók
mérhettek volna jobb nedűket, de a hangulatuk, atmoszférájuk remek volt. Ma már
mutatóba akad csak néhány, mely megőrizte eredeti profilját. Ilyen például a
Tokaji Borozó a Falk Miksa utcában, ahol a Tokaj Kereskedőház elfogadható borait
kínálják vagy az Egri borozó a Bajcsy Zsilinszky úton, ahol Simon Jóska kimért
borait kortyolhatjuk.
A szerencsés az lett volna, ha a
borozók tömegesen elkezdenek tisztességes borokat kimérni kedvező áron. Egy
komolyabb kísérlet volt erre, az András borozó a Kolosy téren, az mindmáig a
leghangulatosabb, legszeretnivalóbb hely volt a műfajban, de sajnos a
tulajdonosváltás után minősége leromlott, az árak felmentek s ezek után nem
csoda, hogy a borozó tönkrement. Az ok vélhetően a rossz pozicionáltság volt, a
Kolosy téren egy gyéren látogatott belső udvarból nyílt lejárat a pincébe.
A kedvező áron iható bort kínáló
borozók helyét bizonyos mértékig kitöltik a borbárok, melyek viszont az
előbbiekhez képest sokszoros áron mérik jellemzően palackból a jó vagy egyenesen
csúcsminőségű borokat. Ezek megjelenése kifejezetten örömteli, de nem feledteti
az olcsó minőségi borozók hiányát. S erre egyébként nem válasz az, hogy ezek nem
üzemeltethetőek nyereségesen. Mert dehogynem: a kimért bor literjét 200-300-400
forintért meg lehet venni a termelőktől s ki lehet mérni 80-100 forintért decijét.
Mellé adhatnának hagyományos borkorcsolyákat, zsíroskenyeret, pogácsát, fasírtot,
prószát, mint a Tokaji Borozóban, de kínálhatnának sajtot, paraszttálat
különféle disznóságokkal, kenyérlángost, ami egyszerű és nagyszerű. Kizárt dolog,
hogy ebből ne lehetne virágzó üzletet teremteni.
No de vissza a borbárokhoz. Ezek
igazi egy estés helyek, ahol remekül el lehet üldögélni társasággal, főleg, ha
megfelelő a zenei háttér (nem olyan zavaróan ricsajos, mint mondjuk a más
szempontból igencsak dicsérhető DiVinoban). Ilyen a Palack, a Dropshop, a Gádor
borozó, hogy csak néhányat mondjak az iránymutató, barátságos, kellemes hely
közül. Az első kettőben déltájt voltam, nem vennék mérget rá, hogy este nem
rontják el valami mai, zenének csúfolt rettenettel. A Gádor borozóban viszont
kellemes csend fogadott, a tulajnak egyébként jó az ízlése, együttműködik a
szomszédos Nothing But The Blues Pub-bal.
A nemrégiben Villányban
turnéztunk, ott hívta fel figyelmünket erre a remek borbisztróra az egyik
borász, aki épp ott volt a Bock Óbor étterem borozó részlegében, mivel a Hegyközségek
Nemzeti Tanácsa e jeles helyszínen tartotta soros ülését. Úgyhogy megfogadtuk a
tanácsát, hazafelé jövet benéztünk a Baja főterén fekvő pofás kis helyre. Mi
tagadás, ráfért Bajára is egy jó hangulatú barátságos borozó.
A kiszolgálás kedves, a beltér
rendkívül hangulatos, nem meglepő, hogy igen szép a borválaszték. De kínálnak
sört is, Bitburgert és Erdingert csapolva, a pálinkákat a Brill és a Nobilis
pálinkafőzde szállítja. A falon boroscímkék, a pultban szebbnél szebb sonkák, s
ügyesen használják a borospalackokat is dekorációs elemként. Helyben olvasható
a Gusto nevű ínyencmagazin megannyi száma. Mivel elég kicsi a helység, sajnos
magasított székekkel dolgoznak, de hát ennyi kényelmetlenségbe beletörődtünk.
Az eddigiekből sejthető, hogy ízletes
és igényes borfalatkákat kínálnak, kiemelkedő sonkákat, szalámikat és sajtokat,
továbbá marinált olajbogyót, kenyereket és desszerteket. Mi, ha emlékezetem nem
csal, egy San Danielle sonkás tálat kértünk (800 ft),
meg egy szendvics croissant-t,
amivel messzemenően meg voltunk elégedve.
A borlap a helyi borokkal kezdődik,
ami szintén nagyon dicséretes: Szemerey, Sziegl, Naphegy, 7présház és Koch
pince, ezek közül bevallom, csak a Koch pincéről hallottam, illetve nemcsak
hallottam, de kóstoltam is jó néhány borukat.
Társam szekszárdi vörösbort ivott,
én limonádét mivel vezető beosztásban voltam. Jó lenne ide visszatérni és végigkóstolni
az ismeretlen tételeket az említett bajai borászatoktól. A villányi és
szekszárdi borászatokat, akikkel együtt dolgoznak, már ismerjük, illetve az egy
szem Schiebernek, aki nóvumot jelentett számunkra, már most megkóstoltuk egy borát,
meggyőző volt.
Nagyon jó éreztük magunkat,
visszavágyunk.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése