2015. január 12., hétfő

Borozók és borbárok Kiemelve: Borbistro (Baja, Fő tér)



A magyar gasztro-palettáról szinte teljesen eltűnt egy igen vonzó régi műfaj, az autentikus borozó. Nem kétséges, a kommunista időkből itt ragadt boltíves, nyers téglás, pácolt fás, szeparés borozók mérhettek volna jobb nedűket, de a hangulatuk, atmoszférájuk remek volt. Ma már mutatóba akad csak néhány, mely megőrizte eredeti profilját. Ilyen például a Tokaji Borozó a Falk Miksa utcában, ahol a Tokaj Kereskedőház elfogadható borait kínálják vagy az Egri borozó a Bajcsy Zsilinszky úton, ahol Simon Jóska kimért borait kortyolhatjuk.
A szerencsés az lett volna, ha a borozók tömegesen elkezdenek tisztességes borokat kimérni kedvező áron. Egy komolyabb kísérlet volt erre, az András borozó a Kolosy téren, az mindmáig a leghangulatosabb, legszeretnivalóbb hely volt a műfajban, de sajnos a tulajdonosváltás után minősége leromlott, az árak felmentek s ezek után nem csoda, hogy a borozó tönkrement. Az ok vélhetően a rossz pozicionáltság volt, a Kolosy téren egy gyéren látogatott belső udvarból nyílt lejárat a pincébe.
A kedvező áron iható bort kínáló borozók helyét bizonyos mértékig kitöltik a borbárok, melyek viszont az előbbiekhez képest sokszoros áron mérik jellemzően palackból a jó vagy egyenesen csúcsminőségű borokat. Ezek megjelenése kifejezetten örömteli, de nem feledteti az olcsó minőségi borozók hiányát. S erre egyébként nem válasz az, hogy ezek nem üzemeltethetőek nyereségesen. Mert dehogynem: a kimért bor literjét 200-300-400 forintért meg lehet venni a termelőktől s ki lehet mérni 80-100 forintért decijét. Mellé adhatnának hagyományos borkorcsolyákat, zsíroskenyeret, pogácsát, fasírtot, prószát, mint a Tokaji Borozóban, de kínálhatnának sajtot, paraszttálat különféle disznóságokkal, kenyérlángost, ami egyszerű és nagyszerű. Kizárt dolog, hogy ebből ne lehetne virágzó üzletet teremteni.
No de vissza a borbárokhoz. Ezek igazi egy estés helyek, ahol remekül el lehet üldögélni társasággal, főleg, ha megfelelő a zenei háttér (nem olyan zavaróan ricsajos, mint mondjuk a más szempontból igencsak dicsérhető DiVinoban). Ilyen a Palack, a Dropshop, a Gádor borozó, hogy csak néhányat mondjak az iránymutató, barátságos, kellemes hely közül. Az első kettőben déltájt voltam, nem vennék mérget rá, hogy este nem rontják el valami mai, zenének csúfolt rettenettel. A Gádor borozóban viszont kellemes csend fogadott, a tulajnak egyébként jó az ízlése, együttműködik a szomszédos Nothing But The Blues Pub-bal.
A nemrégiben Villányban turnéztunk, ott hívta fel figyelmünket erre a remek borbisztróra az egyik borász, aki épp ott volt a Bock Óbor étterem borozó részlegében, mivel a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa e jeles helyszínen tartotta soros ülését. Úgyhogy megfogadtuk a tanácsát, hazafelé jövet benéztünk a Baja főterén fekvő pofás kis helyre. Mi tagadás, ráfért Bajára is egy jó hangulatú barátságos borozó.
A kiszolgálás kedves, a beltér rendkívül hangulatos, nem meglepő, hogy igen szép a borválaszték. De kínálnak sört is, Bitburgert és Erdingert csapolva, a pálinkákat a Brill és a Nobilis pálinkafőzde szállítja. A falon boroscímkék, a pultban szebbnél szebb sonkák, s ügyesen használják a borospalackokat is dekorációs elemként. Helyben olvasható a Gusto nevű ínyencmagazin megannyi száma. Mivel elég kicsi a helység, sajnos magasított székekkel dolgoznak, de hát ennyi kényelmetlenségbe beletörődtünk.
Az eddigiekből sejthető, hogy ízletes és igényes borfalatkákat kínálnak, kiemelkedő sonkákat, szalámikat és sajtokat, továbbá marinált olajbogyót, kenyereket és desszerteket. Mi, ha emlékezetem nem csal, egy San Danielle sonkás tálat kértünk (800 ft), 
meg egy szendvics croissant-t, amivel messzemenően meg voltunk elégedve. 
A borlap a helyi borokkal kezdődik, ami szintén nagyon dicséretes: Szemerey, Sziegl, Naphegy, 7présház és Koch pince, ezek közül bevallom, csak a Koch pincéről hallottam, illetve nemcsak hallottam, de kóstoltam is jó néhány borukat. 
Társam szekszárdi vörösbort ivott, én limonádét mivel vezető beosztásban voltam. Jó lenne ide visszatérni és végigkóstolni az ismeretlen tételeket az említett bajai borászatoktól. A villányi és szekszárdi borászatokat, akikkel együtt dolgoznak, már ismerjük, illetve az egy szem Schiebernek, aki nóvumot jelentett számunkra, már most megkóstoltuk egy borát, meggyőző volt.
Nagyon jó éreztük magunkat, visszavágyunk.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése