A hazai sörrajongók első izgalmas
élményei a belga sörök lehettek, már a kilencvenes évek közepe táján megnyílt a
Bem rakparti belga, meg az Old Amsterdam, ahol soha nem kóstolt izgalmas, új
ízvilágot felmutató söröket lehetett kóstolni, persze nem olcsón. Ekkor ismerkedhettünk
meg olyan, ma már szinte közhelyes, akkor még nóvumnak számító nevekkel, mint
Delirium Tremens, Barbar, Triple Karmelier, Ceasar, Bush, Duvell, Chimay.
Utána jött a cseh invázió a
kétezres évek első évtizedének második felében, majd a kézműves sörök
forradalma. A három szépen megvan egymás mellett a sörrajongók örömére. Sőt,
egymást részben erősítik is, a Legenda, a Hopfanatic, a felvidéki Kaltenecker s
a többi jeles sörfőzde mellé fel lehet írni például a cseh Kocourt is.
A cseh vonal egyébként elég jól
áll Budapesten, ott a Hrabal, mely a Puskin utcából a Rákóczi útra költözött, s
mely, ha minden igaz, egy kézben van a Rákóczi téri Bohémmel (amikor nem
kaptunk helyet a régi Hrabalban, mely igen jó hangulatú, kellemes hely volt, de
alig pár asztal fért be a vendégtérbe, ide küldtek, ahol aztán le is tudtunk ülni,
s ettük a hermelint meg az utopenecet a csapolt sörválaszték mellé), ott a
Ferdinánd (ha még működik), a hajdani Beugró helyén, a Cech In a Lázár utcában,
a Szomszéd bár a Gozsdu udvarban, s végére hagytam két különleges helyet meg
egy harmadikat, melyről voltaképp szólni szeretnék.
A két Pivo, a Hegedüs Gyula utcai
meg a Wesselényi utcai elég lepattantnak tűnő kocsma, melynek értékét akkor tudjuk
igazán felbecsülni, ha megnézzük a sörválasztékot. Több kis cseh sörüzem termékeit
iszogathatjuk itt, emberi áron, 500-600 forintért palackját.
Úgy tűnik, hogy
ebbe a portfólióba tartozik a számomra legkedvesebb budapesti cseh söröző, a Pivohalle
(Tölgyfa utca 26.) is, ahol egész komoly étlappal várják az embert. A beltér is
hangulatos, autentikus, az ember hamar otthon érzi magát.
Ottjártunk idején a konyha nem
nagyon működött, nem értettem pontosan, hogy miként működik a dolog, hol
készítik az ételeket, tény, hogy a kiszolgálás első osztályú volt, jól
elbeszélgettünk a pincér-pultos mindenessel, de nem akartunk várni az ételek
megérkezésére, mivel kevés időnk volt, így valami hideget ettünk csak.
Az árak
rendkívül barátságosak, a sörök meg izgalmasak. Nem véletlen, hogy úgy hirdetik
magukat, hogy „cseh sörfesztivál egész évben”. Jó lenne mihamarabb visszatérni
ide.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése