Próféta a saját hazájában – Balla Géza kóstolója a Tulipán borozóban

Jó érzés jelen lenni egy tradíció megalapításánál. A szándék, miszerint a Tulipán borozóban minden év az Aradhegyaljai borvidék első számú borászának kóstolójával kezdődik, tavaly nyert megfogalmazást Balla Géza januári kóstolóján, idén pedig már „bevett” gyakorlattá nemesedett.

 A borász ismét lenyűgözte a hallgatóságát, megismerhettük a pezsgőkészítés technológiáját, a hozam és minőség közötti összefüggéseket, az aradhegyaljai borvidék talajtani adottságait. Az előadó néhol egészen mélyen belement a bor analitikájába, olyannyira, hogy az embernek nosztalgiája támadt a pektinek, aldehidek, acetátok és észterek hallatán a középiskolai vegytan órák iránt. Sok szó esett a borvidék kitűnő adottságairól, melyek felveszik a versenyt a világ legjelentősebb borvidékeivel. Nemcsak a pozitívumok kerültek terítékre, hanem az a sajnálatos helyzet is, hogy a borvidék potenciálja nincs kellőképpen kiaknázva, hogy mennyire jó lenne, ha nem csak néhány nevet említenének a borvidék kapcsán, hanem több tucatot, mint Villányban vagy Szekszárdon, a Kárpát medence másik két jelentős vörösbortermő vidékén. Az is abszurd helyzet, mutatott rá a ma már 100 hektáron gazdálkodó Balla Géza, hogy miközben a legtöbb európai borvidék „fővárosának” kocsmáiban a helyi borokat kínálják, addig ez Aradon messze nincs így.

A nyitó nedű egy pompás pezsgő volt, melyet a borvidék ősi fajtájából, Mustos fehérből készítettek és méltó, elegáns, formatervezett palackba zárva látványos címkével láttak el. Ez nem a reklám helye, de olyan minőségű, hagyományosan készített pezsgő azon az áron amennyiért kínálják a Kossuth utcai szaküzletben – 35 lejért - abszolút „best buy”, reális lenne a duplája is. Külön öröm volt ez a pezsgő azért is, mert a mi fajtánkból készült, mely egyébként magas savaival és viszonylag neutrális ízvilágával ideális pezsgőalapanyag.

A pezsgőt két idei fehérbor követte, egy Rajnai Rizling, melyet reduktívan készített a borász, nem is állt túl közel a rajnai menti testvéreihez. Könnyed, jó ivású bor lett, s mint Balla Géza is megjegyezte, kitűnő fröccsalapanyag. Hasonló filozófiával készült a Sauvignon Blanc is. A két könnyed reduktív fehér után egy igazi boregyéniség következett, a tokaji nagy borászok által is elismert Furmint „Sziklabor”, mely a pincészet legmagasabb kategóriás sorozatába illeszkedik bele. Mint elhangzott, e bor illetve a szőlő melyből készült cáfolja azt a közkeletű tézist, hogy a Furmint olyan talajon érzi jól magát, ahol mélyre eresztheti akadálymentesen a gyökereit. Ahol ez a szőlő termett, mindössze 30 cm a termőtalaj, utána szikla következik. Innen is a sorozatnév. A hozamkorlátozást és a hordóérlelést a seprőntartás és a rendszeres seprőfelkavarás egészíti ki, így alakul ki a hamisítatlan Balla-Furmint ízvilága, melyet a világ egyik legjelentősebb borszakértője, Jancis Robinson is méltatott a nemrégiben lezajlott temesvári RoVinhudon.

Ezután az idén is remekül sikerült silleres beütésű rosé következett, a pazar illaton és gyümölcsös ízvilágon túl mélyebb szín és magasabb alkohol jellemezte, mint a legtöbb rosét. Az ilyen bortól lehet a legkönnyebben a Hamvas Béla által magasabbrendű józanságnak hívott mámor állapotába kerülni: az ember issza, csúszik, egyik pohár után kívánja a következőt s csak akkor ébredünk rá, hogy ez nem egy 11-12 fokos nedű, mint a legtöbb rosé, hanem 14 fokos, amikor már érezzük a hatását. No de annyi baj legyen, a foglalkozás eléri a célját, ahogy Pálos Miklós kitűnő szekszárdi borász fogalmazott. Balla Géza roséra szüretel, nem a vörösbor levét engedi le, mint sokan, és nem fajtatiszta bort készít e műfajban, hanem házasítást, így tudja megalkotni az elképzeléseinek megfelelő bort. Mert mint mondotta, ő nem elsősorban a trendeket s a divatokat nézi, hanem olyan bort készít, amit maga is szeret, elvégre így tud hitelesen mögéjük állni és ajánlani őket. A bemutatott rosé 40-40% Kékfrankosból és Fekete Leánykából áll, amit 20% Merlot egészít ki.

A rosé után kisebb vita keletkezett arról, hogy most jönnek „a borok”, vagy, hogy amit addig kóstoltunk, az volt a lényeg, a fehérborok és vörösborok hívei lefolytatták szokásos hitvitájukat, amiből e sorok írója sem maradt ki. Jómagam úgy vagyok a vörösborokkal, mint az egyszeri juhász a fekete juhaival. (Hadd illesszem ide a klasszikus viccet azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik: Interjút készít a TV-stáb a juhásszal. Kérdi a  riporter: - Aztán mondja bátya, esznek-e rendesen a juhok? – Hát, igen, hangzik a válasz, a fehérek. - És a feketék? - Hmm, azok is.. A riporter néz egy ideig, majd tovább kérdez: - És bátya, tejet adnak rendesen a juhok? – Hát igen, a fehérek. És a feketék? Bácsi megvonja a vállát: - Azok is… – És gyapjút adnak-e a juhok? – Hát igen, a fehérek. - És a feketék? – Hát, azok is. Riporter nem tudja mire vélni mindezt, ezért megkérdi: - Bátyám miért tesz különbséget a fekete és a fehér juh között? - Hát, mert a fehérek az enyémek. - És a feketék? - Hmmm, azok is...) Szeretem a bort, a fehéret. S a vöröst? Hát, azt is.

Úgyhogy megittuk a vörösöket, melyek egy egyszerűbb ízvilágú Kadarkától indultak, majd egy forgalmi Fekete Leánykán egy magasabb kategóriás Merlot-n át haladtak a Sziklabor sorozatba tartozó Fekete Leánykáig majd egy villányiak által is irigyelhető csúcsborig, a Cabernet Franc-ig. A Kadarka kapcsán az előadó elmondta, hogy ismeretei szerint senkinek nincs akkora területe e fajtából mit neki, ezzel igazolta, hogy ő valóban hisz a fajtában s nemcsak beszél róla, mint  sok borász, aki szereti a Kadarkát emlegetni, de legfeljebb pár hektáron termeszti, mert sokallja a fajtával járó vesződséget. A 2012-es Fekete Leányka vonatkozásában elhangzott, hogy viszonylagos fiatalsága dacára kétszeresen díjazott bor. A bukaresti nemzetközi borversenyen és Budapesten a Vinagorán is – mindkét borverseny tagja a világ legjelentősebb borversenyeit tömörítő Vinofednek – aranyra taksálták, ugyanakkor viseli a „Szeged város bora” büszke címet is.

A borok mellé lazackrémes, tökmagolajos, juhtúrókrémes valamint pecsenyezsíros bagettkarikákat

továbbá kiváló alapanyagból való ízletes korhelylevest ehettünk, mint megtudhattuk, a házigazda Schmak András anyósának saját savanyítású káposztájából készült a levest.

Aki a Tulipán borestéiről nemcsak utólag szeretne olvasni, hanem előzetes értesítést kérne, jelentkezzen a 0257 282020-as telefonszámon vagy a schmak@araditulipan.eu e mail-címen. A Balla borok kóstolhatók és megvásárolhatók egész évben a Tulipán borozóban.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.