Nem először írom le: a
divatjelenségeket bizalmatlansággal, gyanakvással kezelem, mivel a legtöbb
esetben profitéhség, nem ritkán alantas tömegmanipuláció és értéksemlegesség,
rosszabb esetben értékellenesség húzódik meg mögöttük. Nagy hiba volna azonban
valamit elutasítani csak azért mert
divatos. Vannak értékhordozó, értékteremtő divatok. A „kézműves” kifejezéssel
sokan élnek, sokan visszaélnek, de ezt csak azért tehetik meg, mert a
kézművesség divatba jött, Istennek hála, szemben a nagyipari arctalan s az
élelmezés területén jellemzően egészségtelen termékekkel. Hasonló örömteli jelenség
a minőségi street food divatba jövetele. Ma már kínos olyan hamburgert eladni,
melyben azonosíthatatlan, ipari hulladékból készített, vékony mirelit
húspogácsa van a tisztes mennyiségű, jó alapanyagból származó kíméletesen
hőkezelt marhahúspogácsa helyett. Egyre több helyen adnak élvezhető,
tisztességesen elkészített hamburgert és ennek akkor is örülni lehet, ha nem
sok tangenciája van eme ételnek a magyar hagyományokkal.
Mindezeket egy újonnan nyílt
hely, a lényegét nevében hordozó „All About Street Food” kapcsán fogalmaztam
meg, mely a hajdani Knossos taverna helyén nyílt. (A Knossosban remek
grillezett polipot ettem vagy tíz éve, ami ritkán kerül az asztalra ízletesen
és élvezhetően, mert könnyen gumisodik és sokan nem tudják, hogy sütés előtte jól
el kell csépelni a csápokat, hogy összetörjük az izomrostokat. Vagy sajnálják
rá az időt és az energiát.)
Épp a sokhelyütt dicsért Kiosk
felé igyekeztünk két turnétárssal, amikor az autó ablakából megláttam a szóban
forgó helyet, mondtam is nekik, hogy együnk inkább itt, ez kéznél van. A szót
tett követte, leparkoltunk a Pollack Mihály mélygarázsban és elsétáltunk a
helyszínre.
Kissé eklektikus a beltér, modern,
fesztelen, de szerethető. A falon látni még a korábbi görög vendéglő
álfreskóit. Hamar megtudtuk, hogy faszénen sütik a húst, ami jó pont. (Elvették
a villanyt, mondom: mi lesz a hamburgerünkkel, ha villannyal mennek a vaslapok,
erre megnyugtattak, hogy a faszenes megoldást nem befolyásolja az áramellátás.)
A választék a hamburgerekre épül, a nevet nem teszi indokolttá a választék. A
kínálat kétségkívül „utcai ételekből” áll, de messze van az „all abouttól”.
Az
10-20 tipikus és ikonikus street foodból 3 szerepel az étlapon: hamburgerek,
pastramis szendvicsek és fish and chips. Ezeken kívül van még Caesar saláta.
(Félreértés ne essék, díjazom a szűk étlapot és az egy-két témára való
ráállást. De akkor más nevet kell választani.) A sörök nem tucatsörök, de nem
is kézművesek, kipróbáltuk az egyik csapoltat, jó volt. A borválaszték szűk, de
jól összeválogatott, ha jól emlékszem Légli Gézától ittunk két bort, amit ház
boraként kínálnak. Gézában nem szoktunk csalódni, ezúttal is tisztes minőséget
hoztak a borai.
Rendeltünk egy sima hamburgert,
(körettel, jelen esetben coleslaw salátával együtt 1450 ft),
a „Hét főbűn”
sorozatból a „Kevélységet”, melyben az alapjáratú hozzávalókon (szezámos buci, marhahúspogácsa)
van még brie sajt, vajon pirított spárga, tejszínes paprikakrém és paradicsomlekvár.
Ehhez öcsém rántott hagymakarikát kért köretnek. (1850)
Végül jómagam a fish
and chips mellett döntöttem (1650).
A hamburgereink átlag felettiek
voltak, bár a zsömle lehetett volna könnyedebb, azon még jó lenne kísérletezni,
jelen formájában kissé fojtós. A húspogácsa remek volt, s külön kiemelést érdemel
a kiváló a spárga a burgerben. A tejszínes paprika-"krém" még fejleszthető, nem is krém volt, mint a képen is látni, hanem ragu. A
paradicsomlekvárról nem jegyeztem fel semmit s már nincs az íze a számban. Mindent összevetve ez egy ötletes, izgalmas burger volt, bár jelzem, hogy nem vagyok
nagy híve annak, hogy mindenfélét belepakoljunk a zsömlébe.
Ami a fish and chipset illeti,
kissé túlégett a hal bundája, de szerencsére megmaradt az élvezhetőségi
tartományon belül, a hal friss volt, mentes mindenféle hűtőíztől. A rántott
hagymakarikából bőséges adagot adtak s a legjobb volt, amit eddig ettem a műfajban.
A sült krumplit túl forró olajban sütötték, kívül megsült, belül szinte nyers
maradt, tartását bizonyos mértékig elvesztette. De értékeltük, hogy nem mirelit
árut adtak. Ugyanakkor ez egy olyan kérdés, ami könnyedén megoldható, a
világhálón utánakereshető Heston Blumenthal optimális sült krumplijának
technológiája. Ami otthoni körülmények között nagy gépek nélkül is
rekonstruálható, így nem lehet akadály egy magas minőségre törekvő hely számára
sem. Főleg, hogy nagyobb mennyiséget elő lehet készíteni, félkészre hozni, majd
rendeléskor megsütni. S attól sem kell félni, hogy nem fogy el, hiszen a sült
krumpli alighanem Európa kedvenc körete.
Összességében igényes, jóra
törekvő hely ez, a kisebb hibák dacára szerettük.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése