A minap egy jóbarátom célirányos
meggyesegyházi kiruccanását gasztro-túrává bővítették, amibe beiktattuk a
békéscsabai piac meglátogatását is. A kolbászfesztiválon ugyanis több kolbászt
is megkóstolva, igen jónak ítéltük Paulo mesterét is, annak dacára, hogy
valamivel szárazabb és füstösebb a fősodornál. Vagy tán pont ezért. J
Fel is hívtam az urat a névjegykártya alapján s megtudtam tőle, hogy saját
hentesboltja van a csabai piaccsarnokban.
Míg a budapesti csillogó-villogó
vásárcsarnokban, amikor legutóbb szétnéztem, szinte kizárólag mindenféle
adalékanyaggal telenyomott, számunkra ebből kifolyólag indexen levő kolbászt
leltem, a csabai két csarnokban, alapjárat a tisztességes alapanyagokból
készült kolbász. Nem is találtunk egyebet.
A piac mellett van egy jó kis
galériázott söröző, a Kepi, ahol szarvasi kézműves sör van
csapon, a piccolo 85 ft. És a sör finom. A közönség vegyes, tartok tőle, hogy
masszív kisebbségben vannak azok, akik a kézműves sör miatt járnak oda, s
elsöprő többségben a szerény preferenciarendszerrel bíró etanol-rajongók, akiknek
mindegy, hogy Aranyászokat isznak Sopronit vagy Hoplagert addig, amíg korsója nem
haaldja meg a 400 ft-t. De sebaj, minket ez nem zavart egyáltalán, elhelyezkedtünk
a galérián és elkortyoltuk a sörünket. A berendezésnek is van pár szívmelengető
eleme: tetszett a Nagy-Magyarország térkép
és még inkább a Nagy-Magyarországos
óra.
Valami azt súgja, hogy ide még
sokszor fogunk jönni. Ha elfogy a kolbász, Békéscsabára megyünk majd utánpótlásért.
S ha már ott vagyunk, akkor a Kepit sem hagyjuk ki.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
A Kepi sörözőben 2014. november 5.-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése