A Café Ponyvaregénynek „fílingje”
van, egyedi hangulata: amit tervbe vettek a tulajdonosok, tételesen, hogy kellemes
környezetet biztosítsanak ahhoz, hogy a vendégek az evésen-iváson túl egyéb
tevékenységet is folytassanak, értsd, játszhassanak, beszélgethessenek,
olvasgathassanak tökéletesen sikerült.
Az étlap önmagában igazi
olvasmány, ha netán egyedül érkezne valaki, fél óra garantált szórakozást
jelent a „dokumentáció” átolvasása. Minden ételműfajt irodalmi idézetekkel,
mögöttes információkkal tesznek kívánatosabbá. A fotóillusztráció is eltalált,
kezdve Krúdy Szindbádjának figuráját oly hitelesen megidéző Latinovits Zoltántól
Steltez hentesen át a századforduló Budapestjéig. Eszmét futtatnak az egyes
ételek alapanyagairól és bemutatják egyes fogások elkészítési fortélyait.
Kencefice
címszó alatt kínálnak padlizsánkrémet, mascarpones juhtúrókrémet, zsíros csirkemájkrémet,
a sajtokról egy oldalon összefoglalják a legfontosabb s messze nem közismert
tudnivalókat, bemutatva a főbb sajtfajtákat, a vegetariánus választék nem reked
meg a rántott sajt szintjén. A főételek zömmel a fősodratú gasztronómia irányát
követik, a határokat nemigen feszegetve.
A terasz és a beltér egyaránt
nagyon hangulatos, egyes részletekben a boldog békeidőket idézi, akárcsak az
étlap néhány fotója. Érdekes dolgokat tudhatunk meg a kávéról és a kávézásról.
A borról is írnak kultúrtörténeti kuriózumokat, miközben kínálnak kéttucat minőségi
magyar bort élvonalbeli borászoktól (Vida, Gere, Nyakas, Szerelmey). Ebből
féltucatot kimérnek decire is. Az árképzés egyszerű, a szaküzleti árat beszorozzák
kettővel, ami megszokott, nem túlzó, de nem is túl szerény díjszabás.
Mi rendeltünk egy cipóban sült csülköt
(980)
valamint egy sajttortát (750),
egyrészt előtte már ettünk a Bel D’or nevű
helyen, másrészt meg akartuk hagyni magunknak a szabadságot, hogy még egy
helyre benézzük. (Sikerült, aznap voltunk még a Fiókában is, majd Balatonboglár
felé vettük az utunkat.) Korrektnek bizonyult mindkettő.
A kiszolgálás kedves volt, a
csülök elkészülési idejét alulbecsülték, de nem haragudtunk érte. Kellemes csevejt
folytattunk a tulajdonossal is a kézműves sörök témájában, a pálinkákról s általában
a hely filozófiájáról.
Bármikor szívesen visszamennénk,
kár, hogy a Kopaszi gát kissé kiesik az útból.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése