Café Ponyvaregény (Kopaszi gát)

A Café Ponyvaregénynek „fílingje” van, egyedi hangulata: amit tervbe vettek a tulajdonosok, tételesen, hogy kellemes környezetet biztosítsanak ahhoz, hogy a vendégek az evésen-iváson túl egyéb tevékenységet is folytassanak, értsd, játszhassanak, beszélgethessenek, olvasgathassanak tökéletesen sikerült.

Az étlap önmagában igazi olvasmány, ha netán egyedül érkezne valaki, fél óra garantált szórakozást jelent a „dokumentáció” átolvasása. Minden ételműfajt irodalmi idézetekkel, mögöttes információkkal tesznek kívánatosabbá. A fotóillusztráció is eltalált, kezdve Krúdy Szindbádjának figuráját oly hitelesen megidéző Latinovits Zoltántól Steltez hentesen át a századforduló Budapestjéig. Eszmét futtatnak az egyes ételek alapanyagairól és bemutatják egyes fogások elkészítési fortélyait. 

Kencefice címszó alatt kínálnak padlizsánkrémet, mascarpones juhtúrókrémet, zsíros csirkemájkrémet, a sajtokról egy oldalon összefoglalják a legfontosabb s messze nem közismert tudnivalókat, bemutatva a főbb sajtfajtákat, a vegetariánus választék nem reked meg a rántott sajt szintjén. A főételek zömmel a fősodratú gasztronómia irányát követik, a határokat nemigen feszegetve.

A terasz és a beltér egyaránt nagyon hangulatos, egyes részletekben a boldog békeidőket idézi, akárcsak az étlap néhány fotója. Érdekes dolgokat tudhatunk meg a kávéról és a kávézásról. A borról is írnak kultúrtörténeti kuriózumokat, miközben kínálnak kéttucat minőségi magyar bort élvonalbeli borászoktól (Vida, Gere, Nyakas, Szerelmey). Ebből féltucatot kimérnek decire is. Az árképzés egyszerű, a szaküzleti árat beszorozzák kettővel, ami megszokott, nem túlzó, de nem is túl szerény díjszabás.

Mi rendeltünk egy cipóban sült csülköt (980) 

valamint egy sajttortát (750), 

egyrészt előtte már ettünk a Bel D’or nevű helyen, másrészt meg akartuk hagyni magunknak a szabadságot, hogy még egy helyre benézzük. (Sikerült, aznap voltunk még a Fiókában is, majd Balatonboglár felé vettük az utunkat.) Korrektnek bizonyult mindkettő.

A kiszolgálás kedves volt, a csülök elkészülési idejét alulbecsülték, de nem haragudtunk érte. Kellemes csevejt folytattunk a tulajdonossal is a kézműves sörök témájában, a pálinkákról s általában a hely filozófiájáról.

Bármikor szívesen visszamennénk, kár, hogy a Kopaszi gát kissé kiesik az útból.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.