A Mannának igen jó híre van szakmai körökben (is), így nem csoda, hogy
nagy várakozással néztem elébe a rég tervezett látogatásnak. A Manna valóban jó
hely. Lenyűgöző a kilátás a budai vár oldalából, az Alagút tetejéről, diszkrét
élő jazz szól (egy csinos énekesnő produkciója gépi aláfestéssel), a kiszolgálás
első osztályú, egyszerűen kifogástalan. A beltér barátságos, elegáns, az étlap rendkívül
izgalmas. Rendeltünk előételnek Szent Jakab kagylót,
kecskesajtsalátát pirított
libamájcsíkokkal,
egyikünk pedig formabontó módon desszertet rendelt hideg előételnek,
konkrétan diófelfújtat citromhabcsókban.
Főételként lazac-steaket ettünk bearni
mártással, spenótos rétessel
és két féle olasz tésztát,
desszertnek pedig csokimousse-t
és Trüffel felfújtat.
A Mannában tudnak főzni. Hiba nem volt semmiben, amit kaptunk.
(Legfeljebb a kecskesajtsalátát neveztem volna inkább úgy, hogy „libamáj
salátaágyon kecskesajt-csíkokkal”, de ez tulajdonképpen a vendég javára való
tévedés volt: a remekül elkészített libamáj mennyiségét aligha fogja
kifogásolni bárki.) Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy számomra a
katarzis elmaradt. Valami pluszt szerettem volna ízekben és tálalásban, valami
váratlant, valami sodró erejűt.
A Mannában egyébként nem követik a mai találási
fő irányt és a teljes egyszerűségre törekednek, ez van, akinek tetszik, van
akinek nem. Jómagam a találás rafinériáját nagyon sokra tartom és kifejezetten
igénylem. Egy biztos: a fentiektől függetlenül a Manna a legjobb helyek közé
tartozik.
Dorozsmai Endre
A Manna étteremben 2007. március 22.-én jártunk,
a szöveget 2007 április 4.én küldtem el a Demokratának.
A Manna továbbra is a jobbak közé tartozik, bár nincs benne a sztárolt éttermek TOP50-ében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése