A Kukorica csárda Balatonföldváron azon kevés Balaton-környéki vendéglő
közül való, mely egész évben nyitva tart. Mint az étlapról megtudtuk, komoly
protokollvendégek jártak már ott előttünk, miniszterelnökök, államelnökök,
többnyire a Távolkeletről. A hely azt adja, amit ígér, s amit vélhetően harminc
esztendővel ezelőtt is adott.
Kedves, gyors kiszolgálás, szívmelengető
rusztikus hangulat, nádtető, a magyar népi kultúrát idéző dekoráció, különösebb kulináris izgalmat nem jelentő korrekt ételek,
közepes árak, cigányzene mellett. Ezutóbbinak nem vagyok nagy rajongója (a népzenének annál
inkább), de most a maga kellemes, tolakodásmentes diszkréciójával kifejezetten
kellemes aláfestésként szolgált ebédünkhöz. A falon lógó, merített papírra
nyomott felirat leszögezi, hogy Európa adósunk, ami nagyon is igaz, és
rokonszenvvel néztük az ott parkoló s alighanem az étteremhez tartozó autón is
a „Justice For Hungary” matricát,
mely jogos imperatívuszt kifejező betűk Magyarország s Csonkamagyarország
körvonalait fogták közre.
Rendeltünk vaslapon sült sajtokat,
szintén vaslapon sült zöldségekkel
(paprika, padlizsán, cukkini, paradicsom stb. igen kellemes kakukkfű-domináns
ízesítéssel), továbbá fogast citromos-kapros mártással és vajas petrezselymes
burgonyával.
A mártás lehetett volna könnyedebb is, persze a tejszínredukció
költségesebb és macerásabb eljárás, mint a hagyományos liszttel sűrítés. Az
árak megfizethetőek, az adagok elfogadhatóak voltak.
Nem kizárt, hogy alkalomadtán még benézünk egy halászlére s egy ropogós
kacsasültre.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Kukorica csárdában 2007. április 29.-én jártunk.
Ahogy honlapot nézem az időutazás ma is tart, s fenti írásom nem vesztett semmit aktualitásából.
Mi több, öt éve rendelt ételeinket is megleltem az aktuális étlapon minimális különbséggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése